A UNSW és a Sydney-i Egyetem kutatásban a nyugat-ausztráliai (Kalgoorlie, Pilbara) és dél-ausztráliai mérgezett csalikkal betelepített területeken élő dingókat hasonlították össze a csalimentes régiókban élő fajtársaikkal. A tudósok, közel 600 dingó koponyáját mérték meg, melyekből az állatok egész testének méreteire tudnak következtetni.
Megállapították, hogy ugyan mindkét nemben növekedést észleltek, azonban a nőstény dingók sokkal nagyobb arányban nőttek, mint a hímek. Náluk 4,5 milliméteres koponyaméret növekedést mértek, mely kilenc százalékos testtömeg gyarapodást jelent, míg a hímek 3,6 milliméteres koponya növekedésével hat százalékos testtömeg változás becsülhető.
De miért kezdenek el növekedni az állatok egy méreggel borított területen?
A tanulmány társszerzője, Mathew Crowther szerint, valószínűleg azoknak a dingóknak, melyek túlélik az írtó akciókat kevesebb konkurenciájuk marad az élelemért folytatott versenyben. A dingópopulációk csökkenésével nőtt a dingók elsődleges zsákmányának, a kenguruknak a száma, ezáltal a megmaradt dingók fizikai növekedése kevésbé volt korlátozott. Továbbá a mérgezett csali akciók kedvezhetnek a nagyobb dingók túlélésének. A kisebb dingóknak kevesebb méregre van szükségük a halálos adaghoz, így valószínűbb, hogy a csalik ölik meg őket. Ez lehetővé teszi a nagyobb dingók túlélését és tovább szaporodását.
"Bármilyen nyomást gyakorolunk az állatpopulációkra - legyen szó akár peszticidekről, vagy másról -, mellékhatások is lesznek."-mondta Letnic professzor. A tudósok ezeket a hatásokat általában gerinctelen kártevőkben, rovarokban figyelik meg- például a csótányok egyre inkább ellenállókká válnak a rovarirtó szerekkel szemben. A tudósok azt feltételezik, hogy a méregnek más ökológiai hatása is lehet. "A csali megváltoztatja a dingókat, tehát más állatpopulációkat is befolyásolhat."-tette hozzá a kutatás vezetője.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
