0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Állattenyésztés a trópusi Európában

Franciaország azon kevés országok egyike, amelyik megtartott valamennyit korábbi gyarmataiból. Igaz, ezek ma már mind Franciaország szerves részét képezik, zömük ugyanolyan jogi státust élvez, mint az európai területükön lévő megyék, ilyenformán magától értetődően az Európai Unió részei.

Sőt, bizonyos szempontból az EU sajátos státust élvező területeinek számítanak – a többi között a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetekéhez vagy a Portugáliához tartozó Azori-szigetekéhez és Madeirához hasonlót – mint az EU ultraperiferikus területei. Franciaország esetében ezek közé tartozik Guadeloupe, Martinique, Réunion és Francia-Guyana (viszont nem tartozik közéjük a jelentős autonómiát élvező Új-Kaledónia, Francia-Polinézia, Wallis és Futuna, vagy a kanadai partoknál fekvő Saint-Pierre et Miquelon). Francia-Guyana közel Magyarország méretű megye. Területe 83 534 km², aminek mintegy 95 százaléka trópusi esőerdő. Lakossága mindössze 300 ezer fő, akik zöme a tengerparti sávban koncentrálódik. Ennek egyik magyarázata, hogy az infrastruktúra gyakorlatilag itt koncentrálódik, a terület belsejébe legföljebb repülővel vagy csónakkal lehet eljutni. A népesség viszont gyorsan nő, Franciaországban a leggyorsabban. A statisztikai adatok (INSEE) szerint 1999-ben még csak 157 ezren éltek itt, de 2011-ben 238, 2016-ban már 270 ezer volt a lakosok száma. Ez 2011-2016 között évi 2,5 százalékos növekedést jelent.

Trópusi klíma Európában?

A klíma trópusi. Az éves csapadékösszeg Francia-Guyana keleti részén eléri a 3500 millimétert, míg a nyugati, Suriname-mal határos részen „csak” 2500 milliméter. A száraz évszak július végétől decemberig tart, ilyenkor 50–100 milliméter csapadékra lehet számítani havonta. Egyébként 250–500 milliméter hullik egy-egy hónapban. A hőmérséklet viszonylag kiegyenlített: 18°C alá szinte sosem csökken, és csak a száraz évszakban haladja meg a 35°C-ot. Az éves középhőmérséklet 25,5°C.

Ilyen körülmények mellett nem csoda, hogy kalászos gabonát gyakorlatilag nem termesztenek, és hogy a kertészetet a trópusi klímát kedvelő – vagy legalábbis elviselő – fajok határozzák meg.

A mezőgazdasági művelésre alkalmas terület a francia mezőgazdasági minisztérium statisztikai szolgálatának (Agreste) 2018-as adatai szerint 79 265 hektár, azaz a megye területének nem egészen
1 (!) százaléka, és valójában ebből is csupán 33 265 hektárt műveltek abban az évben. Szántóként (ide értve a zöldségtermesztést is) 12 675 hektárt hasznosítottak, a valójában nem művelt mezőgazdasági terület pedig 45 ezer hektár volt. Összehasonlításul: 2010-ben még csak 39 261 hektár állt a gazdák rendelkezésére, aminek csupán szűk egynegyedét nem művelték (10 459 ha). Azaz hiába duplázódott meg a mezőgazdaságilag hasznosítható terület nagysága, a gazdák csak az egynegyedét művelték. Ezzel együtt, a kifejezetten a mezőgazdasági tevékenység bővítését szolgáló erdőirtásnak köszönhetően évente nagyjából 500–1000 hektárral nő a terület.

A mezőgazdasági összeírások szerint 1989-ben még csak 4463 professzionális gazdaság volt a megyében – azaz olyan, amiben a gazdálkodó hivatásszerűen foglalkozott vele, ebből élt meg –, 2010-ben pedig már 5985. A növekedés nem volt egyenletes, vannak területek, ahol inkább csökkent a gazdaságok száma, másutt nőtt. A gazdálkodók életkorát tekintve öregedő tendencia bontakozik ki. Folyamatosan csökken a 40 év alattiak aránya, már nem éri el az 50 százalékot. A megyeszékhely közelében a legaggasztóbb a helyzet, ahol alig 15 százalék a fiatalok aránya, a 60 év fölöttieké pedig közel 30 százalék.

A gazdaságok 42 százaléka nagyon kicsi, 1–2 hektáros. Ettől alig marad el a 2–5 hektáros gazdaságok aránya.

Az 1 hektár alatti gazdaságok aránya 8 százalék, és 5–10 hektáros közötti az 5–6 százalékuk.

Ennél nagyobbak csak elenyésző számban vannak. A mezőgazdaság foglalkoztatja az aktív népesség 4,3 százalékát. Ebbe a gazdálkodókat ugyanúgy beleérti a statisztika, mint az alkalmazottakat.

Közép-európai szemmel nézve igen furcsa oka van a területnövekedésnek: az élelmiszer-szükséglet helyben való előállítását – elsősorban a népesség növekedése miatt – jelentősen szubvencionálja a terület önkormányzata. Az újabb földek művelésbe vonását szolgáló erdőirtásra hektáronként 3–5 ezer euró támogatást adnak, ami sokak számára elég nyomós ok a spekulációra. Bár elméletben szigorú szabályok vonatkoznak az erdőirtásra és engedélyezési eljárás előzi meg a gyakorlatilag tarvágásokat, ennek ellenére csupán a kiirtott terület töredékét kezdik valóban művelni. A konstrukció sajátos, mert a művelésbe vonni szánt földterületre pályázni kell, és a földért magáért nem kell fizetni, de értékesítési céllal csak további engedélyek birtokában lehetne elhordani a területről a kitermelt fát. Mivel az ezzel járó bürokratikus terheket a gazdák általában nem vállalják, rengeteg faanyag veszendőbe megy.Közép-európai szemmel nézve igen furcsa oka van a területnövekedésnek: az élelmiszer-szükséglet helyben való előállítását – elsősorban a népesség növekedése miatt – jelentősen szubvencionálja a terület önkormányzata. Az újabb földek művelésbe vonását szolgáló erdőirtásra hektáronként 3–5 ezer euró támogatást adnak, ami sokak számára elég nyomós ok a spekulációra. Bár elméletben szigorú szabályok vonatkoznak az erdőirtásra és engedélyezési eljárás előzi meg a gyakorlatilag tarvágásokat, ennek ellenére csupán a kiirtott terület töredékét kezdik valóban művelni. A konstrukció sajátos, mert a művelésbe vonni szánt földterületre pályázni kell, és a földért magáért nem kell fizetni, de értékesítési céllal csak további engedélyek birtokában lehetne elhordani a területről a kitermelt fát. Mivel az ezzel járó bürokratikus terheket a gazdák általában nem vállalják, rengeteg faanyag veszendőbe megy.

A birtokméreteket látva érthető, miért a kertészet jelenti a fő tevékenységet a francia-guyanai agráriumban. A gazdaságok közel 60 százalékában a manióka (avagy tápióka vagy kasszáva, Manihot esculenta) a fő kultúra. Egyötödük gyümölcstermelésre szakosodott és ugyanekkora a szarvasmarhatartók aránya, de ebben jelentős regionális különbségek vannak. A megyeszékhely, Cayenne és az északnyugati határ közelében ugyanis a gyümölcstermelők aránya eléri az 50 százalékot, ott a gazdaságok 10 százalékában meghatározó a manióka. A zöldség- és dísznövény-termesztés elsősorban Cayenne környékén számít fő tevékenységnek, azonban az esetek zömében elválaszthatatlan a gyümölcstermesztéstől, hiszen sokfelé találhatók gyümölcsösök, amelyek sorközeit zöldségfélék termesztésére használják, vagy a fő bevételi forrást a gyümölcs jelenti ugyan, de vannak mellette zöldségek is.

A KAP-támogatások, az EU ultraperiferikus területéről lévén szó, magasabbak, mint Franciaország európai területén. Az első pillérből 8,177 millió, a második pillérből 5,636 millió eurót fizettek ki 2016-ban.

Miből mennyit termelnek Francia-Guyanában?

Mielőtt belemennék a részletekbe, le kell szögezni, hogy a számok nagyságrendje természetesen elmarad a magyar termelési mutatóktól, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a lakosság alig 3 százaléka a miénknek. Az Agreste már említett 2018-as adatai szerint a ténylegesen műveltként nyilvántartott területből (33 265 ha) a táblázatban emeltük ki a legfontosabb kultúrák területét.

A néhány tíz hektáros egyéb tevékenység (faiskola, vetőmagtermesztés, gyógy- és fűszernövény stb.) mellett 14,5 ezer hektár állandó és közel 440 hektár a telepített gyep.

A mezőgazdasági művelési ágba tartozó, de nem hasznosított terület (azaz ahol akár azonnal meg lehetne kezdeni a termelést) 42 ezer hektár, végül erdő 7,5 millió hektár. A telepített gyepek területe lassan csökken, míg az állandó gyepeké és az egyéves takarmánynövényeké folyamatosan nő.

Az állattenyésztés 2018-ban 18 191 szarvas­marhát, 1089 juhot, 1689 kecskét és 4985 sertést, 950 lovat, 106,7 ezer tyúkfélét és 11 800 egyéb szárnyast (azon belül 4500 kacsát és 2500 gyöngytyúkot), valamint 20 (!) anyanyulat számlált.

A szarvasmarha-állomány kapcsán meg kell jegyezni, hogy ebbe az Európában tenyésztett fajták mellett beleértik a zebu típusúakat és a bivalyokat is. A 2018-as adatok szerint a vágóhidakról kikerülő hús (1092,4 tonna) majdnem fele szarvasmarhaféle (567,2 tonna), juh 11,8, kecske 5,2 tonna. A baromfiágazat kibocsátása 65,5 tonna hús és 12,4 millió tojás. Említésre érdemes a méhészet a maga 17,3 tonnájával, aminek nagy részét közvetlenül értékesítik, és magas, 20 €/kg körüli áron kerül forgalomba.

Az elmúlt 15 évben közel 60 százalékkal nőtt a szarvasmarha-állomány Francia-Guyanában, a vágóhidakról kikerülő hús mennyisége pedig megduplázódott. A termelési szerkezetre jellemző, hogy az állomány 35 százalékát a több mint 500 állattal rendelkező gazdaságok tartják, miközben ezek az összes szarvasmarhatartó gazdaság 5 százalékát sem teszik ki. A 20–500 állatos gazdáknál (5%) található az állomány 30 százaléka, míg a gazdaságok 65 százalékát kitevő, legföljebb 20 állatot tartóknál az országos állomány 6–7 százaléka van.

Előnyök és hátrányok

Francia-Guyanát kicsit jobban megismerve látni kell, hogy az alig 300 ezres lélekszám egyszerre előny és hátrány a megye mezőgazdasága, tágabb értelemben gaz­dasága szempontjából. Ennyi lakossal ugyanis szinte érintetlenül meg lehetne őrizni természetes állapotában 8 millió hektár primer esőerdőt, ami, elnézve a térségben zajló folyamatokat, egyre nagyobb, szinte unikális érték lesz. Viszont ilyen kevés lakos mellett nem érdemes fejleszteni az ipart, azon belül az élelmiszer-földolgozást, sem intenzívebbé tenni a mezőgazdasági termelést, ugyanis az ehhez szükséges beruházások fényében olcsóbb importból, elsősorban a kontinentális Franciaországból (métropole) kielégíteni a szükségletet. Ennek viszont árnyoldalai is vannak, mert ha nincs iparfejlesztés, ha nincsenek új munkahelyek, akkor nagy a munkanélküliség, és alapvetően szinte minden drágább valamivel, mint a métropole-ban.

Azaz a francia-guyanai mezőgazdaság és élelmiszer-földolgozás a jelenlegi formájában nem alkalmas érdemi exportra, sőt, az alapvető élelmiszerek zöméből behozatalra szorul.

Ennek fő forrása természetesen a kontinentális Franciaország, kis hányadban a karibi térség többi francia megyéje (elsősorban Guadeloupe és Martinique). De más EU-s és EU-n kívüli áru (pl. fagyasztott lengyel virsli, lencse az USA-ból, a hazánkban csak a negyvenes korosztálytól fölfelé ismert kubai narancs) is megtalálható.

Az inga vagy pois sucré akár 20 méter
magasra is megnövő fafaj, árnyékot ad a
trópusi napsütésben és egyben búvóhely
a ragadozó madarak ellen. Termése magas
tápértékű, hatalmas hüvelyei a földre
hullva természetes és kiváló tápértékű
takarmányt biztosítanak az állatoknak.

Ezzel együtt bizonyos réspiaci termékek esetében elképzelhető a gazdaságilag is nyereséges export. Ehhez azonban nemcsak komoly beruházásra, hanem innovatív eljárásokra és jelentős társadalmi előrelépésre is szükség volna.

Mivel semmi sem csak fehér vagy fekete, bár a helyi agráriumot a mikro- és kisgazdaságok rendkívül vegyes termelési szerkezete határozza meg, ami alapvetően korlátozza a nagyobb volumenű egységes árualap létrehozását, viszont részben ennek köszönhetően vegyszermentesen termelnek, ami magasabb minőségi kategóriát jelenthet.

Nézzük tovább a számokat! Élelmiszer-földolgozással 97 vállalkozás foglalkozott 2017 végén, összesen 368 főt foglalkoztatva. Tehát ebben is a kkv-k és mikrovállalkozások teszik ki a legnagyobb hányadot. Közülük 13 foglalkozott hús- és nyolc halföldolgozással, zöldség-gyümölcs földolgozással 22, a tejiparban 13 volt érintett.

Élelmiszer-ágazathoz kötődő egyéb tevékenységre – pl. nagykereskedelem, kézművesség – 102 cég szakosodott, 551 alkalmazottal.

Az ágazat a lakosság viszonylag szerény, de folyamatosan növekvő igényeivel sem tud lépést tartani: 2000 óta mennyiségben a másfélszeresére, 92 ezerről 141 ezer tonnára, értékben a kétszeresére, 119 millióról 246 millió euróra nőtt az élelmiszerimport. Ezen belül a zöldségimport mennyisége 45 százalékkal, 6724 tonnára, az értéke 110 százalékkal, 8,2 millió euróra, a gyümölcsbehozatal 32 százalékkal, 2967 tonnára, értékben 243 százalékkal, 5,885 millió euróra nőtt, ami a vásárlóerő szempontjából kifejezetten rossz. Az importált húsok mennyisége 110, az értékük 145 százalékkal nőtt, elérve a 17 993 tonnát és a 42,9 millió eurót.

Szemléletváltás: az agrárkamara és a szakképzés szerepe

A francia-guyanai agrárkamara egyik legnagyobb kihívása a szaktanácsadás és a szakképzés megszervezése úgy, hogy a szemléletváltást is segítse. Ugyanis kiderült, hogy a gazdálkodók zöme, noha évtizedek óta helyben él, nincs tisztában vele, milyen végtelenül sérülékenyek a trópusi talajok. Ezért nem (lenne) szabad alkalmazni sem a hagyományos égetéses gazdálkodást, sem az Európában megszokott szántást, és sokkal nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a talajtakarásnak és az agrárerdészetnek. A trópusi mezőgazdaságban kaphatná a legnagyobb szerepet a talaj-fa-állat hármasa, de hiába van sok jó példa rá a világban, a francia-guyanai gazdálkodók zöme mégsem olyan termelési modellt követ, ami „ide való”.

Tehát az agrárkamara és a szakképzés nagyon fontos ezen a vidéken, ahol a gazdák zöme a világ más részein bevett gyakorlat szerint szeretne dolgozni, vagy nem tudatosul bennük, hogy a generációkkal ezelőtt teljesen helyénvaló gazdálkodási formákat a jelenlegi társadalmi (demográfia), gazdasági és természeti (klímaváltozás) kihívások mellett nem lehet folytatni.

Ebben a helyzetben nagyon fontos a kamarai szaktanácsadók szerepe, azonban egészen más föltételek mellett kell dolgozniuk, mint európai társaiknak. Cyril Ardisson körzete például Cayenne-től keletre, Roura településnél kezdődik és a brazil határig tart. Kelet-nyugati irányban ez 150 kilométert jelent, de az óceánparttól befelé csupán egy néhányszor tíz kilométeres sávról beszélhetünk, mivel beljebb szinte áthatolhatatlan esőerdő van. Ezen a területen mintegy háromszáz gazdaság tartozik hozzá, amelyek között csupán hat olyan van, ami nem kertészeti profilú: kettő édesvízi haltenyésztéssel, négy pedig állattartással (húsmarha és bivaly) foglalkozik. A többi 70 százaléka gyümölcsöt termeszt, a fönnmaradó 30 százalék elsősorban zöldségtermeléssel, bár szinte mindegyikben található gyümölcs is. Szakképzés csupán két településen van (Cacao, Régina), és ott elsősorban a felnőttképzés zajlik. Klasszikus mezőgazdasági szakgimnázium és felsőfokú technikum (EPLEPFA de Matiti) csak a Cayenne és Kourou között félúton fekvő Macouria településen van. Azonban míg a nyugati határt jelentő Maroni folyó mentén lévő településeken képzési programokon keresztül részt vesz a szakiskola a gazdálkodók továbbképzésében, addig a keleti határt jelentő Oyapock mentéről ezt nem lehet elmondani. Ott a gazdák szinte teljesen magukra vannak utalva, akárcsak a kisebb indián közösségek.

 

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság