Back to top

A kűrspecialista

Máriakálnokon, az idei CDI-n lettem figyelmes arra, hogy a normál programok alatt is mintha kűrzene szólna. Először azt gondoltam, véletlen, de aztán elkezdtem figyelni. Mivel van némi zenei képzettségem, hamar egyértelművé vált, hogy ilyen véletlenek nincsenek. Kiderült, hogy a versenynek van zenei rendezője.

A feleségéről, Jessica Süss nagydíjas lovasról szeretett volna képeket vásárolni, így ismertem meg Markus Hinzkét. Az interjút Pilisjászfalun, a maratoni korosztályos Európa-bajnokságon készítettem vele, mert ott is ő volt a zenei rendező. Markus karrierje egy sajnálatos balesetnek köszönhető, amely teljesen más irányba sodorta az életét; azóta azonban rengeteg nagyversenyről mondhatja el, hogy ő volt a zenei rendezője, egyebek között a riói olimpián és a tryoni lovas világjátékokon is ő működött közre.

Hogyan kezdődött a karriered?

Focistacsaládba születtem, mindenki imádja a futballt és játszik is, így fiatal koromban én is fociztam, junior és fiatal éveimben is játszottam a korosztályos német válogatottban. Semmi közöm nem volt a lovakhoz. A Bayer Münchentől és a VfB Stuttgarttól is kaptam ajánlatot, ám mielőtt el kellett volna döntenem, melyik klubhoz igazoljak, balesetet szenvedtem.

A térdem teljesen összetört meccs közben, amikor egy másik játékossal ütköztem.

A futballkarrieremnek lőttek, 18 éves voltam ekkor. Műszerésznek tanultam, hiszen találnom kellett valamit, amiből meg tudok élni. Ezután kereskedelmet tanultam, ipar-specialista üzletkötőnek készültem. El is helyezkedtem egy cégnél, aztán 22-23 évesen találkoztam egy lánnyal, aki lovas volt. Ekkor kerültem először közeli kapcsolatba a lovakkal. Soha nem foglalkoztam előtte zenével vagy lovakkal, tehát teljesen új élet kezdődött számomra. A barátnőm apjának volt egy istállója, ahol évente egyszer ménbemutatót tartottak. Mindenkinek volt feladata, nekem is el kellett foglalnom valamivel magam.

Mivel a lovakhoz nem értettem, a barátnőm apja azzal bízott meg, hogy keressek hangszórókat és foglalkozzam a zenével.

A ménbemutató szpíkere egy híres bemondó volt, a rendezvény után odajött és megdicsért, milyen tehetséges vagyok, és azt mondta, ha valami nagy aukción dolgozik majd, lehet, hogy szüksége lesz rám. Névjegykártyát cseréltünk és egy év múlva felhívott, hogy itt az idő, szeretné, ha én lennék a zenei rendező a következő aukción.

Ha semmi közöd nem volt a zenéhez, hogyhogy ilyen jól sikerült az első bemutatkozás?

Nem tudom. Volt egy Top Gun nevű ló, ezért kerestem egy jó zenét hozzá a Top Gunból. Ennek elég nagy sikere lett.

Hogyan telt az első időszak?

Abban az időben még nem nagyon volt CD, csak kazetta. Szennyestartó kosárban hordtam magammal a kazettákat, rengeteg volt belőlük. Egy idő után az istállótulajdonos megjegyezte, hogy könnyebb lenne, ha CD-ket cipelnék. Amikor azt mondtam, hogy nekem egyetlen darab CD-m sincs, kinyitotta a pénztárcáját és adott ezer márkát, ami akkoriban nagyon sok pénz volt.

Azt mondta, ez legyen a kezdőtőkém az új vállalkozásomhoz.

Másnap el is mentem egy nagy zeneboltba és több mint ezer euróért bevásároltam CD-ket, három emberrel pakoltuk be a kocsimba. A boltban azt hitték, nem vagyok normális. Közben persze még megvolt a munkám annál a cégnél, ahol elkezdtem dolgozni, hétvé­gente pedig lovasversenyekre jártam. Először persze csak nagyon kis versenyekre.

image-20-08-20-06-30_opt.jpeg

„Kicsit több mint 900 ezer zeném van, persze a legtöbbet soha sem használtam”

Emellett elkerülhetetlen volt, hogy megtanulj lovagolni.

A lányok az istállóban megelégelték, hogy még nem ültem lovon, ezért be kellett adnom a derekam, hiába próbáltam halogatni, mondván, hogy nincs időm. Végül azt mondtam, hogy rendben van, de legelőször is szeretném megtalálni a saját lovam. Az istállóban iskolalovak voltak, de én sajátot szerettem volna, ha már elkezdek lovagolni. Végül az istállótulajdonos barátjától vettem egy ugrólovat. Ezen a lovon tanultam meg lovagolni és versenyezni öt év alatt az alapoktól 140 cm-ig. Aztán a ló kiöregedett, nekem pedig egyre több zenei munkám lett.

El kellett döntenem, mit kezdjek az életemmel, üzletkötő maradok, vagy zenei rendező.

Olyan döntést hoztam, amit a szívem diktált, hiszen saját ötletem volt, saját cégem, saját álmom. 2000-2001-ben már mint zenei rendező dolgoztam magánvállalkozóként. Megvettem az első hangszórószet­temet, és elkezdtem nagyobb versenyeken dolgozni. Nemzetközi versenyeken is, a világon mindenhol.

Hogyan választasz zenét?

Ez egy kicsit bonyolult. Először meg kellett tanulnom, mi illik a lóhoz és a lovashoz. A zenéket nagyon speciálisan választom ki. Az alap az, hogy a zenének nem szabad megzavarnia a lovat, ugyanakkor az is fontos, hogy a közönségnek is tetsszen.

Nagyobb versenyeken külön választok zenéket ügetésre, vágtára, lépésre, négy-öt különbözőt, majd figyelem a lovat, milyen ütemben mozog és annak megfelelő zenét teszek be.

Természetesen a nagyobb versenyeken már ismerem a lovakat, így pontosan tudom, mi illik hozzájuk.

Kűrzenéket is készítesz. Hogyan készülnek?

Különféle lehetőségek vannak. A legáltalánosabb, hogy a lovasok készítenek egy koreográfiát otthon, felveszik videóra, elküldik nekem, digitalizálom, megnézem, hány BPM-esek a különböző jármódok. Amikor ez megvan, beszélek a lovassal, milyen típusú zenét szeret, vagy mit nézett ki magának.

Néhány lovasnak elég világos elképzelése van arról, mit szeretne, és ha megvalósítható, akkor el is készítem, ha pedig nem lehetséges, akkor megmondom neki, vagy közösen találjuk meg a megfelelő zenét.

Ha ez megvan, akkor elkezdjük a kűrzene megalkotását. Van egy nagyon jó zenész partnerem, akivel immár tizenöt éve együtt dolgozom a kűrzenéken. Vannak zenészeink is. Ács Robi új kűrzenéjéhez például egy magyar hegedűművészt kértünk fel, és a stúdiónkban vettük fel a hegedű részt.

Mi a helyzet a zenei jogdíjakkal?

Amikor mi komponálunk egy kűrzenét, azt bárhol, bármikor használhatja a lovas. De ha például azt mondja a lovas, hogy ő Michael Jacksonra szeretne lovagolni, akkor sincs probléma, mert használható sportcélra az FEI-vel kötött speciális együttműködés folytán.

Azt hallottam még évekkel ezelőtt, hogy ha az eredeti zenét használja valaki a kűrjében énekkel, akkor jogdíjat kell fizetnie.

Nem, ez nem igaz. Annyi kikötés van csupán, hogy nem lehet benne túl sok ének, de az is csak azért, mert az zavarja a bírókat. Versenyek alkalmával a rendező fizet valamennyi jogdíjat, hogy nyilvános helyen játszhassa le a zenéket.

Tehát a kűr­ze­nében szabadon használhatók az eredeti zenék is.

Egyetlen kivétel van, az olimpiai játékok. Ezért a legtöbb lovasnak saját szerzeménye van, mert megfizethetetlenek lennének a jogdíjak.

img_2267_opt.jpeg

A riói olimpián is Marcus volt a zenei rendező

Melyek voltak eddig a legnagyobb versenyek, ahol megfordultál?

Rengeteg ötcsillagos versenyen jártam, a világ minden táján. Nevezetes helyszínek közülük a stuttgarti German Masters, a New York-i American Gold Cup, a mannheimi CSIO, a salzburgi Amadeus Horse Indoors, a Longines Global Cham­pions Tour állomásai (Miami, Mexikóváros, Valkenswaard), a baseli ötcsillagos CSI, a díjlovas és a díjugrató német bajnokságok, számos Európa-bajnokság, a riói olimpia, 2018-ban a Lovas Világjátékok Tryonban, tavaly pedig Limában a Pán-Amerikai Játékokon is dolgoztam. A tokiói olimpiai játékokra is felkértek.

Melyik volt számodra a legemlékezetesebb show?

Ez nem annyira könnyű kérdés, mert minden jó verseny különleges. Talán a legkülönlegesebb számomra a Stuttgart Ger­man Masters, mert Stuttgarttól nem messze születtem, és a stuttgarti fedeles verseny a legjobb a világon. Természetesen a legnagyobb verseny az olimpia.

Hihetetlen nagy nyomás nehezedik nemcsak a lovasokra, de mindenkire, aki ott dolgozik, hiszen az egész világ minket néz, de ha sikerül hiba nélkül teljesíteni a feladatot, az óriási érzés.

Ettől függetlenül a szívem csücske a stuttgarti German Masters.

Mi volt eddig a legnagyobb baki, ami előfordult veled?

Hogy őszinte legyek, nem emlékszem ilyenre, szerencsés vagyok, mert nem vétettem még egyetlen nagy hibát sem. Soha nem játszottam le rossz himnuszt (nevet). A világ összes himnuszának az olimpiai verziója megvan.

Hány zenéd van?

Azt hiszem, egy kicsit több mint 900 ezer. Persze a legtöbbet soha sem használtam. Sok különböző lovasrendezvényen dolgozom, ménbemutatókon, aukciókon, díjlovas- és díjugratóversenyeken, minden típus más zenét igényel.

Mi történik akkor, ha a lovas rád bízza, hogy milyen kűrzenét készíts?

Első nagy kűrzenéim egyike Emma Hindle és Lancet számára készült. Elkészítettük, hihetetlenül érzelmes lett, nagyon nagy sikert aratott. Filmzenét használtunk a saját szerzésű zene mellett, száz százalékig illett a lóhoz és a lovashoz. Windsorban, az Európa-bajnokságon lovagolt rá először, nagyon megható volt. Néha megtörténik a csoda.

Sokszor a lovasnak határozott elképzelése van arról, mit szeretne, annak ellenére is, ha nem igazán passzol hozzá. Ilyenkor megpróbálom meggyőzni, de nem mindig sikerül.

img_3968_opt.jpeg

A következő állomás a tokiói olimpia
Hány kűrt készítettél eddig?

Körülbelül 250-et, hogy őszinte legyek, nem számolom. Tizenöt éve készítek kűrzenéket, minden évben 20-25-öt. Magyar lovasoknak is készítettem már, például Losonczy Anikónak és Ács Róbertnek, de amerikaiaknak és ausztráloknak is.

Mennyi idő a kűrzene elkészítése?

Attól függ, mit választ a lovas, komponált zenét, vagy meglévőket. Ha komponálni kell, és üres lappal kezdünk, minden egyes hangjegyet meg kell alkotni, ez három-négy hetet igényel. Ha kész zenékkel dolgozunk, az egy kicsit könnyebb, hiszen már megvannak a zenei részletek, „csak” össze kell rakni, ez általában egy-két hét.

Hogyan győzöd meg arról a lovasokat, hogy nem jó zenét választottak?

Ilyenkor keresek két-három különböző zenei részletet, megmutatva, hogy szerintem ezek jobban illenek a lóhoz. Általában találunk valami megoldást.

Mi lesz a következő nagy verseny, esemény számodra?

Attól függ, milyen fedeles versenyek lesznek. A következő nagy esemény a német bajnokság, szeptemberben, de csak díjlovaglás. Azután jön majd – ha megrendezik – a Salzburg Amadeus Horse Indoors, illetve a London Olympia World Cup.

Sok felkérésem van Amerikába is, de minden a vírushelyzettől függ.

Hogyan telik egy heted?

Normál esetben nyolcvan rendezvényen veszek részt egy évben, a legtöbbjük nemzetközi verseny. Ezeknek a zöme általában vasárnap ér véget, de nem tervezhetem aznapra az elutazást, hiszen nem tudni pontosan, hánykor végződnek, ezért hétfő az utazónap.

Általában hazautazom repülővel vagy autóval, ruhát váltok, és kedden már indulok is a következő rendezvényre, hiszen ki kell még építeni a hangtechnikát.

Szinte alig vagyok otthon, mert a fedeles versenyek miatt a szezon nálam egész évben tart.

A feleséged, Jessica Süss nagydíjas díjlovas. Van olyan, hogy együtt mentek versenyre?

Igen, előfordul, de nem mindig. Bérlünk egy istállórészt, a feleségem 10-12 lovat lovagol egy nap, ő is nagyon sokat dolgozik. Én pedig abbahagytam a lovaglást, mert nincs rá időm. Tíz éve szinte folyamatosan utazom a világ minden tájára.

 

 

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2020/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Marhatereléstől a versenyekig - A vadnyugat lova

A vadnyugati életérzés megtestesítője a Quarter Horse (QH) – azaz a negyed mérföldes ló. Nevét a negyed mérföldes lóversenyről kapta, ami nagyon hasonlít az európai galoppversenyekhez, csak ezt a lovak rövidebb távon, körülbelül 400 méteren futják.

Bugac csodái

A nyaralás vagy a hétvégi kiruccanások tervezésekor az idén talán az eddiginél is többen nézegetik Magyarország térképét. Lapozgatják az útikönyveket, böngészik az internetet a hosszú, kényszerű bezártság után. Számtalan szebbnél szebb természeti látnivaló, építészeti és kulturális kincs felfedezése közül választhatnak.

Régi-új kerékvágás

Ahogy a veszélyhelyzet alatt érvényes korlátozások megszűntek, lassacskán a lovastornászok is visszatérhettek megszokott edzéseikhez – ami csapatsport lévén az edzőktől jelentős logisztikát, a gyerekektől pedig fokozott fegyelmet igényelt.

Interjú Kassai Lajossal a Lovasíjásszal

Kassai-völgy mára már fogalommá vált a világban: itt van a lovasíjászat bölcsője és világközpontja is. "Igyekeztem minél többet áthozni őseink kultúrájából, amelyeket a XXI. századi ember használhat. Az őseink hagyatéka óriási. Ez nemcsak a harcművészetükre, hanem az állattartástól kezdve a természetes életmódig, sok mindenre vonatkozik." -vallja Kassai Lajos a Lovasíjász.

Lovaspiknik Etyeken

Több szakágat népszerűsítő lovaspikniket tartott Etyeken, az impozáns Móró-birtokon a Hungária LSE. A hagyományteremtő céllal megvalósított nyári összejövetelnek bizonyára lesz még folytatása.

Elkaphatják-e az állatok a koronavírust?

Egy friss kutatás szerint vannak olyan állatok, amelyek megfertőződhetnek koronavírussal, szerencsére a házi kedvencek, a kutyák és macskák kevésbé érintettek.

Az ágazat távlati elképzelései és tisztújítás a MÁSz-nál

Európában másodikként hazánkban alakult meg elismert juh- és kecskeágazati szakmaközi szervezet. Várhatóan jövő decemberig a sertés-és a húsmarha ágazatban is összefognak az ágazat szereplői termelőktől a feldolgozókig és megalakítják a szakmaközi szervezetet – hangzott el a Magyar Állattenyésztők Szövetsége tisztújító küldöttközgyűlésén, amelyen részt vett Nagy István agrárminiszter is.

A nagy durranás után

Mindenki számára természetes, hogy a Bábolnai Gazdanapokon a ménesbirtok is bemutatja tevékenységét, illetve lovait. Idén a Shagya arab fogatok és ugrólovasok mellé vendégként huszárokat hívtak, illetve bemutatkoztak két másik lovas „szakma” képviselői is: a szabad idomítók, illetve a lovas kaszkadőrök.

A mesterséges termékenyítés buktatói - Jubileumi közgyűlés szakmázással

A fennállásának 30. éves jubileumát ünneplő Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete közgyűlésének nyilvános részében az eredményes termékenyítésről, illetve a genetikai betegségek tenyésztésből való kiszűréséről hangzottak el előadások.

Mérföldkő a Bábolnai Gazdanapok történetében

A Bábolnai Gazdanapok bő három évtizedes történetének talán legemlékezetesebb kiállítása ért véget. A rendező Bábolna Nemzeti Ménesbirtok és a szervező Magyar Mezőgazdaság Kft. közös, a hazai agrárkiállítások egyik zászlóshajójának tartott rendezvénye nemcsak hogy felvonultatta az ágazat színét-javát, de a rég nem látott ismerősökkel, barátokkal történő személyes találkozásra is lehetőséget adott.