0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A talaj tudományos faggatói

A Bábolnai Gazdanapok egyik nagy érdeklődésre számot tartó szakmai eseménye az interaktív talajszelvény bemutató. A helyszínre soha nem lehetett úgy érkezni, hogy szakemberek kisebb-nagyobb csoportja ne állna a kiásott gödörben. Egyre többen ébrednek rá, egészséges talaj nélkül nincsen gazdálkodás.

„Magyarország nemzeti kincsének 40 százaléka az édesvíz, másik 40 százaléka a talaj”- magyarázta Dobos Endre, hogy nem véletlenül a talajtan az egyik legfontosabb tudomány. A Miskolci Egyetem Földrajz-Geoinformatikai Intézet egyetemi docense szerint nagyon jó talajaink vannak, még ha nem is a világ legjobbjai. A talaj működéséért felelős legfontosabb része a kolloid. Az agyag és a humusz egyaránt kémiai kolloidok, nagy felülettel, s töltéssel rendelkeznek.

Amióta az ember állattenyésztéssel vagy földműveléssel foglalkozik, tisztelettel övezi a talajt, a termőföldet. A talaj mint ősi finnugor eredetű szó területet, telket jelentett, vagyis a termőterület kiterjedését jellemezte. A talaj a Föld legkülső szilárd burka, amely a növények termőhelyéül szolgál.

Alapvető tulajdonsága a termékenysége, vagyis az, hogy kellő időben és a szükséges mennyiségben képes ellátni a rajta élő növényzetet vízzel és tápanyagokkal, és így lehetővé teszi az elsődleges biomassza megtermelését.

A talaj egyben a természeti környezet része, mely biztosítja az anyagok biológiai körforgását. Mint a környezet része fogadja a földfelszínre érkező energia- és anyagáramlásokat; részben tárolja, részben átalakítja azokat. A termőföld természeti erőforrás, amely az élővilággal szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban megújul, ha az anyagok körforgása zavartalan. Ha azonban az anyagforgalomban fennakadás van, vagy a talaj megsemmisül, mint erőforrás nem újítható meg.

A talaj megismerése és vizsgálata több irányú: adott talajtípus területi kiterjedése mellett, kíváncsiak vagyunk mélységi sajátságaira, valamint a talaj egyes rétegeinek összetételére, fizikai, kémiai tulajdonságaira. A vizsgálat leggyakoribb tárgya a talajszelvény, vagyis az adott terület egy szeletének, a felszín és a talajképző kőzet közötti függőleges metszete.

Nem hagyhatjuk magára a talajt, segítünk kell rajta, s ebben a takaró növények a legfontosabbak – hangsúlyozta Dobos Endre. Soha nem szabad fedetlenül hagyni, etetni kell. Amennyiben már el lett rontva a szerkezete, legalább a „biológiai légkalapácsokat”, a karógyökereket kell segítségül hívni.

Nézzük meg a növény gyökerét, s sok információt tudunk begyűjteni. Ha két méterre lehatol, akkor vagy nagyon jó a talaj szerkezete, vagy nagyon szenved, s küldi előre a felderítő osztagot, hogy jeleket küldjenek vissza.

A hazai kontinentális klímán nyáron mindig vízhiánnyal küzdünk, miközben téli csapadéktöbblettel számolhatunk. Azért is fontos a szerkezetjavítás, hogy a nedvességet meg lehessen őrizni. Egyesek a belvizet szeretnék elvezetni, ehelyett azonban természetes módon, gyökerekkel lehetne megoldani a drénezést.

Hazánk a világ egyik leggazdagabb országa talajtani szempontból. A szakember ugyan vészharangot nem kongatna, de oda kell figyelni talajaink állapotára. A mai technológiával szinte minden talajhibát tudunk kezelni, ugyanakkor sokkal jobb helyzetben lennénk, ha nem kellene ilyen dolgokkal foglalkoznunk.

Napjaink mezőgazdaságának legnagyobb kihívása a talajaink vízgazdálkodása. És ez éppen a 30 centiméter mélységű, szántott rétegre vezethető vissza, amit sokszor túlművelünk, a talajszerkezeti elemek itt sérülnek a legjobban.

„Ha ezek a talajok vizet kapnak, „szétúsznak”- magyarázta a szakember, hogy masszává állnak össze, az összpórus tér nagyon kicsivé válik. Problémát jelenthet a beszivárgás, mert nincsenek meg a vastag, gravitációs pórusok, amin keresztül meg lehetne tölteni a talajmorzsák közötti tereket. Ha nedvesebb a talaj, akkor párologtat, és hűt, ami a forróság elleni harc kiváló fegyvere.

„Gyakran csak fizikai talajművelésről beszélünk”- hívta fel a figyelmet, ez elsősorban gazdasági kérdés, miként lehet legolcsóbban elérni azt az állapotot, hogy vetni lehessen bele. Az ország különböző területein más és más megoldásokra van szükség, utalt a forgatásos illetve forgatás nélküli talajművelésre. A szakember rámutatott,

lehetőség szerint a forgatást el kell kerülni, mert hiába próbálunk szerkezetet építeni, ha ezt minden egyes évben elnullázzuk. Ugyan lesz a talajnak kis plusz szervesanyag tartalma, ám ha ez nem társul szerkezet fejlődéssel, akkor nem érjük el a kívánt hatást.

Nem azon múlik, hogy forgatunk, vagy sem. A lazítást is egyre kisebb mértékben tegyük, használjunk „biogén lazítókat”, a gyökerek nem csak lefelé vezetik a vizet, de oldalirányban is repesztik a talajt. Ráadásul a gyökerek mentén intenzívebb a rizoszféra tevékenysége. „Minél több a gyökér, minél több a talajban az élet, annál jobb a szerkezetképződés”- figyelmeztetett Dobos Endre, hogy nő a pórustér, s ezzel együtt javul a víz- és tápanyaggazdálkodás.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu