Ennek egyik módja, hogy városi környezetben – így Budapesten is – hatékonyabban kellene helyben tartani és felhasználni az értékes csapadékvizet, melynek alkalmazhatóságát a városszövetben Magyarországon elsőként Csizmadia Dóra, a Szent István Egyetem fiatal kutatója vizsgálta.
A fenntartható városi csapadékvíz-gazdálkodás alkalmazása egyes országokban már kialakult gyakorlattal rendelkezik új beépítések esetén, a meglévő városi környezetbe való integrálása ugyanakkor kevésbé vizsgált és meglehetősen nagy körültekintést igénylő feladat.
„A kutatás során elemeztem Budapest területhasználatát, a város klimatikai, talajtani, domborzati és vízrajzi adottságait, a jelenlegi csapadékvíz-elvezető infrastruktúra elemeit, valamint a csapadékvíz-gazdálkodás jelenlegi jogi szabályozását, intézményrendszerét és szerepét a városfejlesztési dokumentumokban” – mutat rá a téma összetettségére a tájépítész, aki ezt követően saját módszertant dolgozott ki azon fővárosi területek azonosítására, ahol a csapadékvíz felhasználása sikerrel alkalmazható lehetne.
Mint az a vizsgálat során kiderült, Budapest egyes városépítészeti zónái eltérő jellemzőket mutatnak „Míg a kertvárosi zónában és a lakótelepek esetében a szikkasztás és vízvisszatartás bír magas potenciállal, addig a hegyvidéki és Duna-menti zónában többnyire csak a vízvisszatartás alkalmazására van lehetőség.
A nagyléptékű térképes vizsgálatot az Őrmező lakótelepre készített modellszámítás egészíti ki, mely bemutatja a kék-zöld infrastruktúra elemek városi lefolyásra és városklímára gyakorolt hatását.
A vizsgálat során fény derült ugyanakkor arra is, hogy a fenntartható budapesti csapadékvíz-gazdálkodás akadályai nemcsak pénzügyi vagy műszaki problémákban, hanem a jogi és intézményi rendszerben rejlenek, amik egyébként egybevágnak a nemzetközi tapasztalatokkal is.
Csizmadia Dóra kutatómunkáját Mezősné Dr. Szilágyi Kinga egyetemi tanár és Dr. Balogh Péter István egyetemi docens, a SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar oktatói segítették.
