A szakmai kerekasztal-beszélgetésen Váradi Zoltán, a Kramp Hungary Kft. cégvezetője az idei év tanulságairól, a váratlan helyzet miatti nehézségekről, illetve kedvező változásokról kérdezte a felkért szakembereket.

Óriási bizonytalansággal indult a szezon, a szállításokat korlátozó intézkedések miatt a gazdák tartottak az inputanyag-ellátás zavaraitól. Szerencsére a vetőmag-rendeléseken már túl voltak, amikor a vírus megérkezett, és bár aggódtak, hogy megérkeznek-e időben külföldről a tételek, legföljebb néhány napos csúszással minden termelő megkapta azokat, mondta Kolop László, a Saaten-Union/Rapool régióvezetője. A növényvédő szerek beszállítását ennél jobban érintették a korlátozások, és több forgalmazónál sorban állást eredményezett, hogy a hiánytól félve a termelők már azokat a készítményeket is vásárolták, amelyeket csak később használtak fel.
Schmidt Péter rábapatonai családi gazdálkodó megerősítette, hogy a vírushelyzetből eredő bizonytalanság miatt arra törekedtek, hogy a növényvédő szerek egész éves készlete minél hamarabb a telephelyükön legyen. Az őszi vetésű gabonafélék termesztésébe ugyanis addigra már rengeteg pénzt, energiát fektettek, és féltek, hogy az mind kárba vész, ha megkésnek a növényvédelemmel.
A vírusnál is több gondot okozó aszály kapcsán a gazdálkodó azt mondta, hogy kellenek a kihívások, hiszen azok visznek előre. Idén például a termésbiztonság érdekében valószínűleg sokan komolyan elgondolkoznak az öntözés fejlesztésén, és a talán a talajra, a víz megőrzésére is nagyobb figyelem irányul.
Derdák Gábor növénytermesztéssel és sertéstartással is foglalkozó fiatal gazda szerint mindkét területen stratégiát kell váltani. A terméseredmények növelése helyett, érdemes arra törekedni, hogy ugyanazt az eredményt kisebb ráfordítással termeljék meg a gazdák.

Mára visszaállt a rend, mert látják a termelők, hogy gördülékeny az ellátás. A mezőgazdaságban a vírustól függetlenül dolgozni kell, nem állt meg az élet, az ágazatot azonban nyomja a gyenge forint, hiszen már egy 5 millió forintos GPS eszköz esetében is komoly többletkiadást okozott az árfolyam kedvezőtlen változása.
A nehézségek mellett lehetőségeket is hozott ez az év. Mesterházi Péter Ákos első helyen említette, hogy a kényszerű home-office rádöbbentette őket, hogy az eddiginél is több dolgot lehet elintézni otthonról. Ez azért is meglepte a cég dolgozóit, mert eddig a személyes kapcsolattartást helyezték a középpontba.
Több időt ültek a monitorok előtt, de ezzel megtakarítottak sok ezer kilométer utazást, a napi 3-4 vezetéssel töltött órát pedig másra fordíthatták. A kedvező tapasztalatok akár átmenthetők a „békeidőkre”, mondta.

Bányai Tibort is meglepte, hogy azokat az idősebb korosztályba tartozó gazdákat is elérték online, akik azelőtt egyáltalán nem használták a számítógépüket. Bár a személyes kapcsolattartás nem váltható ki teljesen, bebizonyosodott, hogy az online kommunikáció működik. A kényszer átállásból pedig előnyt is kovácsoltak a gazdák, ma már a magánéletben is jobban kihasználják a digitális lehetőségeket.
Azok közül is többen együttműködnek, akik eddig ódzkodtak a közösködéstől. Belátták, hogy egyszerűbb, ha együtt vásárolják a vetőmagot, műtrágyát, és még nyernek is rajta, hiszen a nagy tételnek köszönhetően jobb kedvezményt érhetnek el. Főként a forint gyengülése kapcsán hasonló véleményre jutott Schmidt Péter is a gazdatársaival.
Ezt látják a jövő útjának, természetesen a fejlesztések mellett. A gazdálkodó szerint a nehéz tavaszi helyzetben érezhetően felértékelődött a rövid ellátási lánc szerepe. Az idei év nyertesi közé sorolta a szamócatermesztőket is. Az általa is termesztett szamóca idénye ugyanis a szokásosnál hosszabbra nyúlhatott, mivel a piacon azt követő barack elfagyott, és sokáig kitartott a viszonylag magas ár.
Kolop László a nehéz évkezdet kedvező hozadékaként említette, hogy a termelők tudatosabbak lettek. Az ad hoc döntések helyett igyekeznek időben megrendelni és megvásárolni a termeléshez szükséges anyagokat, ami csökkenti a váratlan helyzetekből eredő kockázatokat. A szakember azt is kiemelte, hogy a precíziós technikák fejlődésével a humánerőforrást is képezni kell.
A képzett szakembereket, gépkezelőket pedig meg kell fizetni, különben „elszívja” őket az ipar.