Back to top

Zarándokúton Bedgeburyben

Ezúttal a Bedgebury Nemzeti Fenyőgyűjtemény érdekességeit gyűjtöttük össze. A Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány megalakulásakor kitűzött célok között első helyen szerepel a természetismereti műveltség terjesztése, a szakismereti és alkalmazott botanikai – elsősorban a környezetvédelmi és tájesztétikai –, mai kifejezéssel környezettudatos nevelés.

Az utóbbi két évtizedben, részben korábbi személyi és szakmai kapcsolatokra építve, több hazai és nemzetközi szervezettel, természettudományi, természetvédő, oktató, kutató, botanikus kerti és arborétumi intézménnyel szerveztünk számos dendrológiai expedíciót. Az angol Hillier Arborétum figyelemreméltó ritkaságairól a Kertészet és Szőlészet idei 23. számában már írtunk, most egy másik angol növénygyűjtemény érdekességeit gyűjtöttük össze.

A fogadótér környezete
Bár épp nem a legalkalmasabb időket éljük ahhoz, hogy Anglia növénygyűjteményei felé vegyük az irányt, tervezni, készülni most is lehet. Először 1975-ben, végzős egyetemistaként járhattam Debreczy Zsolt biztatására és segítségével a Bedgebury Nemzeti Fenyőgyűjteményben. A decemberi deres, hűvös időszakban tett látogatás során olyan fenyőfajokat, fajtákat láthattam e lenyűgöző léptékű örökzöld parkban, mint a püspökfenyő, a parti óriásfenyő, vagy az akkor nálunk még ismeretlen Leyland-ciprus.

Ugyancsak megfogott az oregoni álciprus szín- és alakváltozatainak sokasága. Két év múlva már hosszadalmas előkészítés után tértünk vissza Angliába, hiszen több ország vízumát kellett kiváltani, végül az illetékes hatóságok hozzájárulásával két hónapot tartózkodhattunk külföldön.

Utunkat szorgalmasan dokumentáltuk, százszámra készítettük a szakfotókat, megmásztuk a fákat a tobozos hajtások begyűjtése kedvéért, melyekre a Dendrológiai Atlasz illusztrációihoz (fotók, művészi szakrajzok) volt szükség. Akkoriban Csapody Vera és Debreczy Zsolt együttműködésében már teljes erővel folyt a kiadvány háttéranyagának előkészítése. Bedgeburyben és más angol kertekben néhány hét alatt hét mázsányi anyagot gyűjtöttünk össze.

Erdeifenyők, mocsárciprusok, rododendronok kísérik a Pinetum tóparti vonalát (Marshall’s Lake)
Hazatérve tovább folytattuk a feldolgozó és előkészítő munkát, és 1983-ban Debreczy Zsolt családtagjai jóvoltából amerikai dendrológiai expedícióra indulhattunk. Előtte néhány hétig újabb dokumentációkat készítettünk Bedge­bury és a Kew Gardens gyűjteményében, majd az újvilági expedíció után is oda tértünk vissza, és onnan indultunk haza.

Néhány év múltán nagy csapás érte Nagy-Britanniát.

Az 1987. októberi nagy vihar fák ezreit csavarta ki tövestől, nem kímélve sok neves élő gyűjteményt, így a Kew Gardenst, a királyi botanikus kertet sem. Bedgeburyben a rendkívüli vihar megtizedelte az elegáns látképéről híres Dallimore Avenue ciprusait, álciprusait, és számos ritka, idős jegenye-, hemlok-, mamut- és luc, valamint erdeifenyő is a vihar áldozata lett.

Dendrológiai központ Budakeszin

A Pilisi Parkerdő Zrt. Budakeszi Erdészetének területén található a sok száz élő növény bemutatására, valamint génmegőrzés céljára fenntartott dendrológiai tanösvény, amely a mintegy 250 ezer darabos növénygyűjteménnyel együtt a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány herbáriumának része. Az 1995-ben Debreczy Zsolt kezdeményezésére és felajánlásával létrejött alapítvány már meglévő herbáriumi és más gyűjteményi anyagai az Erdészeti Hivatal segítségével Budakeszin egyesülhettek. Az alapítvány kutatóinak és önkénteseinek együttműködésével húsz év alatt valódi dendrológiai központ jött létre, ahol az élő gyűjtemény és annak teljes háttérdokumentációja helyet kapott. A szaporítási és növényszelekciós tevékenységet részben itt, részben pedig az alapítvány baracskai telephelyén végezzük, megfigyeljük, kiértékeljük a sokszor igen távoli vidékekről származó növények magyarországi adaptációját. Az alapítvány kutatói több hazai és külföldi arborétum, botanikus kert, közcélú zöldfelület tervezésében, fejlesztésében, növényanyagának bővítésében vettek, illetve vesznek részt. Emellett kiterjedt dendrológiai ismeretterjesztő munkát is folytatnak. Az ismeretek forrása – a szakirodalom mellett – a személyes tapasztalatszerzés a fák, cserjék eredeti állományaiban, hazai és külföldi élő gyűjteményekben: botanikus kertekben, arborétumokban. Utóbbiak között is kiemelkedik az angolok nemzeti fenyőgyűjteménye.

A fenyőgyűjtemény korábbi kurátora szerint egy munkacsoport három évig aprította a földön fekvő faanyagot.

1993-ban a British Council támogatásával indulhattunk újabb angliai dokumentációra, ezúttal elsősorban a fenyőfajták alaposabb felmérése céljából. Horváth Ernő kollégámmal közösen dolgozhattunk a Savill Garden, a Pigmy Pi­ne­tum, a Wisley Gardens élő gyűjteményében, s természetesen Bedge­bury­ben is.

Bedgebury az évek múltával is az örökké vonzó „fenyőparadicsom” maradt számomra, ahol sok fa olyan élénken élt az emlékezetemben, hogy szinte lerajzolni tudtam volna. Más feladatok miatt csak 2018-ban járhattam ott ismét. Óriási volt a változás, kitágult a tér, bevontak új területeket, és a korábbi fenyőközpontúság feloldásaként a számos fenyőritkaság mellett több száz, jól dokumentált származású lombos fát és cserjét telepítettek. Mindezt új, tágas látogatóközpont, fogadótér egészíti ki.

A nemzeti fenyőgyűjtemény imázsa átalakult, a fenyőktől uralt belső részek valódi arborétummá emelik az intézményt.

Bedge­bury teljes területe mintegy 1,3 négyzetkilométer, s így csupán idő kérdése, hogy az olyan méltán neves, nagy lombosfa-gyűjteményekkel is felvegye versenyt, mint a Westonbirt, vagy a némileg rejtett, de igen gazdag angol magánparkok. Időközben a hivatalos neve Bedgebury National Pinetum and Forest lett, amely kifejezi, hogy a korábbi fenyőgyűjtemény ma már séta- és kerékpárutakon jól bejárható, jórészt őshonos fajokban gazdag lombos erdőtagokat is magában foglal.

Május közepén az idős fák – főként fenyők, tölgyek, szelídgesztenyék – védelmében rododendronfajok és -változatok színes világa bontakozik ki

2018 májusában Daniel Luscombe, a Pinetum kurátora vezetett körbe útitársammal, Nagy Gergővel együtt. A bemutatott képsor csupán néhány érdekességet villant fel a száznál több dokumentált fajból. Minden magyar növénybarátnak javaslom, hogy a legközelebbi angliai utazásán keresse fel ezt a kicsit rejtett, de annál csodásabb parkot.

Rácz István

kurátor,

Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány

Budakeszi Herbárium

Forrás: 
Kertészet és Szőlészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2020/38 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Felkészült az erdőgazdaság a hideg télre!

Az enyhe őszies, sáros idő után hirtelen beköszöntött a hideg és a fagy. A változó időjárástól függetlenül biztonsággal ki tudjuk szolgálni a lakosságot és a partnereinket, sőt a legtöbb erdészetnél még száraz tüzelőanyag is van készleten – mondta Zay Zsolt, az EGERERDŐ Zrt. kereskedelmi vezetője.

Átalakuló választék a faiskolákban

A Német Faiskolák Szövetségének jelzése szerint hiány tapasztalható a piacon néhány lombos fafajtából.

Örökzöldek díszfaiskolai termesztése

Az őshonos hazai flóra viszonylag szegény tű- és lomblevelű örökzöldekben, miközben az egész évben díszítő fajok iránt nagy a fogyasztói igény. Ahhoz azonban, hogy ezek a gyakran különleges kinézetű növények a kertek tartós díszei legyenek, a beültetendő terület adottságainak megfelelő fajtákat kell választani.

Erdei gombára rálelni is élmény

Erdei gombát keresni, hát még rátalálni nagyszerű dolog. Enni is jó, ráadásul egészséges – mondja a hévízi Benkő Lajos, aki nemcsak a piacon ellenőrzi a gombákat, hanem ismeretterjesztő túrákat szervez és vezet, hogy oktassa a résztvevőket.

Itt a kertrendezés és a faifjítások ideje

Az ősz a legalkalmasabb hónap arra, hogy kertünkben nagyobb munkákat elvégezzünk. Néha szükség van nagyobb volumenű változásokra, megújulásra a kertben is. A fák, cserjék egy része idővel elöregszik, felkopaszodik ám ezeket egy ifjító metszéssel újra jó kondícióba hozhatjuk.

A biológiai sokféleség kulcsa

Az erdő nem egyszerűen fák sokasága, hanem bonyolult ökológiai rendszer, ami nélkül nem létezhetne az emberiség. Szolgáltatásai nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is jelen vannak mindennapjainkban, hívja fel a figyelmet az Országos Erdészeti Egyesület az Agrárminisztérium támogatásával "Mi fán terem az erdő?" címmel indított társadalmi célú kampányában.

Veszélyben a tölgyek

A világkereskedelem napjainkra hihetetlenül kiterjedt és felgyorsult. Az év minden percében repülők, vasúti szerelvények és óriás tengerjáró hajók szállítják az árut a világ legkülönbözőbb pontjaira. A globális áruforgalomnak a nyilvánvaló előnyei mellett bőven vannak „mellékhatásai” is, például az idegenhonos növénykárosítók behurcolása, terjesztése.

Csak természetesen

Aranygombos Telkibányát, a hajdanvolt virágzó bányavárost és környékét a középkori leírások roppant erdőségekkel, gazdag aranybányákkal jellemezték. Az arany- és ezüstbányák mára kiapadtak, a roppant erdőség azonban – hála sok-sok erdészgeneráció lelkiismeretes munkájának – megmaradt, és folyamatosan gyarapodik.

Komoly veszélyt jelentenek az özönnövények az őshonos gyepes élőhelyekre

Korábban már hírt adtunk arról a pályázatról, mely keretében a természetvédelmi szakemberek Pest megye több pontján végeznek gyep- és erdőhelyreállító munkákat, melyek alapját az özönnövények elleni küzdelem jelenti. Következzenek most a részletek, melyekről Schneider Zoltánt, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság projektmenedzserét kérdeztük.

Az őszi településfásítás befejeződött, de tavasszal folytatják!

Országszerte 475 település csatlakozott az Agrárminisztérium által meghirdetett Településfásítási programhoz. A KEFAG Zrt. által csemetekertjében felnevelt sorfák igénylésében az EGERERDŐ Zrt. működési területén lévő települések közül is több, mint 20-an sikeresen vettek részt.