Dimény Zoltán 1960-2020

Székelyudvarhelyen, 1960. április 13-án született, családja egy kis faluban, Homoródabásfalván élt. Székelyföldi iskolái után, 1985-ben Kolozsváron szerzett gépészmérnöki diplomát. Öt évig gépállomásokon dolgozott, majd miután feleségével Magyarországra települtek, a Gödöllői Műszaki Intézetben kapott állást. Ezután kezdődött újságíró élete. Feleségét, Fodor Enikőt a kolozsvári egyetemen ismerte meg, három gyermekük született, András (1994), Zsuzsanna (1996) és Júlia (2003). Újságíróként dolgozott a Gazda című lapnál, a Duna és az Echo Tévénél, a Közmédia televíziós és rádiós részlegénél, a marosvásárhelyi Erdély Tv-nél. Különféle intézményeknél és cégeknél kommunikációs feladatokat vállalt.

Majd harminc évvel ezelőtt, 1992 szeptemberében másfél tucat újságíró kereste fel Csoóri Sándort, a Magyarok Világszövetsége elnökét, hogy a néhány hete bejelentett új, az egész nemzethez szóló televízióban egy mezőgazdasági műsort készíthessünk. Úgy mutatkoztunk be, hogy mi valamennyien falusi gyökerű újságírók vagyunk, elkötelezettek a vidék ügye iránt. A találkozó után fél évvel a Duna Televízióban elindult a Gazdakör műsorunk, s vele újságíró pályánk legtartalmasabb és gondtalanabb évtizede. A szerkesztőségnek tagja lett Dimény Zoli is. Az út persze göröngyös volt, sok alkotói és másfajta vitával is terhelt, az irányt a népi írók előttünk és felettünk lebegő példája mutatta.

Messziről jöttünk, térben, neveltetésben, értékrendben, hitben. Zoli jött térben a legmesszebbről, a Hargita felső régiójából. Többször jártam vele szülőfalujában, Abásfalván, ami zárt, szászos utcái ellenére gyermekkorom Palócföldjére emlékeztetett. Édesanyja aggódva szerető pillantásában felfedeztem anyám tekintetét, az érintetlen köves ősmedrében tovafutó Homoród, a patakban fürdő libák, mezőről hazatérő állatok számomra a már véglegesen elmúlt falusi gyermekévek érzetét keltették.

Így volt természetes, hiszen változott köröttünk minden, városi környezetünk és gyermekkori falvaink, ifjúságunk mezőgazdaságának világa egyaránt.

A Gazdakör húsz évig fennmaradt, közben, s azóta a régi csapat a felére apadt. A messziről indult utunk most Dimény Zolinál is véget ért. Hosszú, vívódásokkal, szerencsés vagy éppen szerencsétlen próbálkozásokkal teletűzdelt út volt, mint mindannyiunké. Zoli kipróbálta a televíziózás után a rádiós újságírást is, a Hajnaltáj mellett az unitárius egyház havi műsorát is szerkesztette.

Sokfelé és sokat dolgozott, befolyásos szakmai és politikai ismeretségeket kötött, tartalmas szakmai utazásokon vehetett részt, sokak számára irigyelt életpálya marad mögötte. Kiváló érzéke volt a kapcsolatteremtésre, megérezte a médiapartner szándékát, de éppen a távoli indulás okán soha nem tudott megnyugodni, mindig többet, újat akart, ebben roppant meg az egészsége. Korai halála miatt nyilván még nem foglalkozott az összegzéssel, pedig lett volna mit rögzítenie, és még nagyon sok munka várt volna rá.

Sokat élt, sokfelé hagyott nyomot, sok embernek fog hiányozni Magyarországon és Erdélyben egyaránt. Sorsa a mi sorsunk, távozása intés nekünk. Őrizzük meg emlékét!