Megtalálja a közös hangot a vásárlókkal, értékesítői tanácsokkal segíti a többi méhészt és az OMME működését, továbbá örömmel vezeti be a fiatalabb generációkat a méhek különleges világába és mutatja be a méhészkedéssel járó feladatokat.
Hogyan kezdődött nálad a méhészkedés?
– A férjem 1981 óta méhészkedik, én az esküvőnk után, 1985-ben kezdtem el ezzel foglalkozni. Elvégeztem a méhész iskolát Zalaapátin, ahol a férjem is tanult. Amikor elkezdtük, ez még mindkettőnk számára csak hobbi volt a főállásunk mellett, de ettől függetlenül mindent beleadtunk. Amikor kellett, egészen Szegedig vándoroltattuk a méheket a megfelelő legelőért.
Mikor lett hobbiból munka?
– Amikor döntenem kellett a harmadik gyermekem születése után, hogy visszamenjek-e dolgozni az akkori munkahelyemre, válaszút elé kerültem.
Ez már több mint 20 éve történt. Akkor még kevesebb hölgyméhész volt, mint most. Hogyan fogadott a szakma?
– Nagyon nehezen fogadtak be, nem nagyon hitték el rólam, hogy valóban értek a méhekhez. Úgy gondolták, hogy a férjem a méhész és én csak segítek neki. Az igaz, hogy a kaptárak mozgatása nem női feladat, vannak fizikai korlátaim, de mindent, amit csak lehet, meg akartam és meg is tudok csinálni.
Ma már semmilyen megkülönböztetést nem érzek, azóta sokat változott a világ, egyre több a hölgyméhész és a szakmabeli férfiak is sokkal nyitottabbak.
Ebben a két évtizedben nemcsak a saját tudásod fejlesztetted, hanem egy egész méhészbirodalmat építettél. Kétszer is sikeresen pályáztatok, aminek köszönhetően 2002-ben és 2014-ben is nagyobb fejlesztéseket tudtatok megvalósítani. Mesélj ezekről!
– Az első sikeres pályázatunkat az akkori Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz adtuk be.
2013-ban a Darányi Ignác Terv keretében 6 millió forintos támogatást nyertünk el, amit növekedési hitelből egészítettünk ki. Ennek köszönhetően új fedelezőgépet, hatvan keretes dobpergetőt és új rakodógépet tudtunk vásárolni. Ezek az eszközök nagymértékben hozzájárultak a munkánk megkönnyítéséhez és meggyorsításához.
Jelenleg hány méhcsaládot tartotok? Milyen típusú méztermékeket állítotok elő?
– Idén tavasszal 201 méhcsaládunk volt, most már 250. A méz mellett propoliszt és virágport is termelünk.
Melyik a kedvenc méhészeti időszakod és technológiád?
– A kora tavasz a kedvencem, amikor a családok fejlődésnek indulnak, ez egy nagyon izgalmas időszak, mert itt a megfelelő időben megválasztott kezeléssel jó eredményeket lehet elérni.
Ebben az időszakban a hőgazdálkodás nagyon lényeges, ilyenkor tavasszal nagyon sok munkát fektetek a családok kezelésére, amit fiasítással hálálnak meg.
Voltak olyan álmok, amikről kapacitás hiányában le kellett mondanotok?
– Természetesen igen és fontos, hogy felismerjük a korlátainkat: ilyen volt a fővárosi üzletünk bezárása és a vásározás befejezése. Ez utóbbi érzékeny pont számomra, mivel nagyon szeretek személyesen találkozni a vásárlókkal és beszélgetni velük, egy kicsit átadni a tudásomból. Akkor is, ha napokig kellett állni és árusítani, mindig feltöltöttek a pozitív visszajelzések, de be kellett látnom, hogy a vásárokra járás már túl sok energiát elvett. Szerencsére forgalomkiesést nem jelent, mivel a házhoz jövő vásárlóknak és a nagyobb felvásárlóknak köszönhetően minden termékünknek akad vevője.
Nagyon jó kommunikációs képességekkel rendelkezel és ezt nemcsak az értékesítésben használod kiválóan, hanem a megyei Turul Méhész Egyesület vezetőjeként és az OMME marketingeseként. Milyen eredményeket emelnél ki és milyen terveid vannak ezekben a munkakörökben?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy népszerűsítsük a termelői mézet. Az utóbbi években igyekeztem innovatív ötletekkel előállni, ilyen volt például az OMME kitelepülése az OMÉK-ra saját standdal, valamint fontosnak tartom még a budapesti mézfesztivál megrendezését, amit eddig kétszer sikerült megvalósítanunk Budapest egyik forgalmas területén.
A méhészeket nemcsak a rendezvényekkel és egyéb lehetőségekkel segíted, hanem jó tanácsokkal is próbálod őket ellátni.
– Igen, minél több fórumon próbálom például hangsúlyozni a kommunikáció fontosságát. A méhészeknek be kell tudniuk mutatni termékeiket; hogyan készültek, azok jótékony hatását.
Nekünk jó viszonyt kell ápolnunk a gazdákkal és meg kell értetni velük, hogy a méhek jelenléte nem hátráltatja a munkájukat, éppen ellenkezőleg.
Ugyanilyen lényeges az arculat megalkotása. Nélkülözhetetlen a logó, vagy márkajelzés feltüntetése a csomagoláson. A Simon Méhészet termékeire már a ’90-es évek óta ragasztunk címkét és azóta folyamatosan fejlődünk ezen a téren is. Előfordult olyan, hogy valaki lemásolta, de szerencsére a törzsvásárlóink jelezték nekünk.
Milyen nehézségekkel kellett szembenéznetek az utóbbi időkben?
– Sajnos minket is – ahogyan más méhészeket is – sok méhpusztulás érintett, ami olykor el is vette a lelkesedésünket, de sosem adtuk fel. Amikor látom a családok fejlődését, úgy érzem, volt értelme a munkánknak, muszáj folytatni.
Hogyan hatott rátok a járvány?
– Szerencsére méhészként nem érzékeltük a negatív gazdasági hatást.
Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, tudtunk egymásról, és amikor kellett, segítettünk a másiknak.
Mit tartasz a legfontosabbnak, mitől működhet jól egy méhészet?
– A méhészet nem más, mint egy csapatjáték. A házastársaknak segíteniük kell egymást ebben a munkában, csak akkor lehet sikert elérni, ha együtt dolgozunk.