Back to top

Interjú Kassai Lajossal a Lovasíjásszal

Kassai-völgy mára már fogalommá vált a világban: itt van a lovasíjászat bölcsője és világközpontja is. "Igyekeztem minél többet áthozni őseink kultúrájából, amelyeket a XXI. századi ember használhat. Az őseink hagyatéka óriási. Ez nemcsak a harcművészetükre, hanem az állattartástól kezdve a természetes életmódig, sok mindenre vonatkozik." -vallja Kassai Lajos a Lovasíjász.

Libák úszkálnak a tavakban, szürkeborjak sütkéreznek a napon, lovak legelnek a domboldalon, egy jókora agyarakkal bíró fekete disznó pedig komótosan sétál egy mesekönyvbe is beillő ház előtt, majd barátságosan leheveredik egy hatalmas kutya mellé. Mindeközben – egy kicsit távolabb a birtokon, a lovasíjász gyakorló pályán – egy fiatal leány egy férfival lóháton nyargalva ősi formájú íjatfeszít , céloz és lő. E leginkább filmekbe illő idillikus kép fogadott a Kassai-völgyben, na és persze a házigazda, Kassai Lajos.

MMG - Interjú Kassai Lajossal a Lovasíjásszal

Többször jártam már e 15 hektáros völgyben, ahol beszélgettünk a modern kori lovasíjászat megteremtéséről, versenyekről, ám most nemcsak ez hozott ide, hanem az is, hogy megtudjam, miként zajlanak itt a mindennapok, a jószágtartás, és milyen a végtelen szabadság ebben e hihetetlenül szép természeti környezetben?! Apropó a helyszín, amely napjainkra már fogalommá vált a világban, mint a Kassai-völgy! Hogyan is leltél e vidékre?

A nyolcvanas évek végén, amikor elkezdtem a gyenge lábakon álló lovastudásomat továbbfejleszteni, egy megvadult ló berohant velem ebbe az elhagyatott zsákutca-völgybe. Megállt, én pedig éreztem: hazahozott.

Mivel ez még a Kádár-korszakban történt, ezt az akkoriban teljesen elhagyatott területet megvenni nem lehetett, viszont kibérelhettem legelőként a lovaimnak.

A Kassai-völgy legelő shagya-arab telivérekkel
A Kassai-völgy legelő shagya-arab telivérekkel
Fotó: BNE
A rendszerváltás után már meg tudtam vásárolni, így lett a ‘90-es évek végétől az otthonom. Fokozatosan fejlesztettem: lakóépületet, közösségi térként szolgáló lovagtermet, lovasíjász-gyakorlópályát és -versenypályát, valamint az állatok tartásához épületeket hoztunk létre.

Bármerre is tekintünk, békésen legelő, nyargaló, pihenő jószágokat látunk. Nincsenek ólba zárva a disznók, nem őrzi villanypásztor a lovakat, vagy éppen a szürke marhát. A libák békésen körbetipegik a porta környékét, úszkálnak a kis tavakban. Szokatlanul idillikus a kép, és ez a végtelenül nagy szabadság.

Azt az elvet követem, hogy  "Tartsd a jószágot természete szerint!”. Az pedig a szabadság. Igyekeztem minél többet áthozni őseink kultúrájából, amelyeket a XXI. századi ember használhat. Az őseink hagyatéka óriási. Ez nemcsak a harcművészetükre, hanem az állattartástól kezdve a természetes életmódig, sok mindenre vonatkozik. Persze ahhoz, hogy a jószágokat a természetük szerint tartsuk, meg kellett teremteni a feltételeket.

Kassai Lajos a jószágaival
Fotó: BNE
Az elmúlt 32 év alatt tavakat építettünk, amelyek mostanra halakkal vannak tele. A vizek mentén magyar parlagi libák totyognak. Igaz, ők az elmúlt évtizedben igencsak feladták a leckét. A rókák, a sasok és egyéb ragadozók igencsak megtizedelték az állományukat. Ám napjaikra azok maradtak meg, amelyek megtanulták, hogy éjszakánként és költés idején csak a tó közepén lévő kis sziget nyújt biztonságot. Jelenleg mintegy 100 liba van a birtokon, valamint tyúkok, szürke marhák, bivalyok, mangalicák, amelyek szintén szabadon élnek. Van három csodálatos kuvasz is, és hogy teljes legyen a repertoár a magyar állattartási kultúrából, 12 shagya-arab telivérünk is van.

Cél volt az önellátó gazdaság kialakítása?

Már az első pillanattól kezdve az önellátás szándékával hasznosítottuk a völgyet. Az állatok mellett sok gyümölcsfa és kis konyhakert is van. Ám ez nem gátol meg abban, hogy bemenjek a piacra. De nem kenyeret vagy lisztet vásárolok, hanem biogabonát. Van egy pici saját malmunk, így amikor a feleségem kenyeret süt vagy tésztát készít, közvetlenül előtte őrli meg a gabonát.

Ugyan tudom, hogy sokat utazol a világban lovasíjász-versenyekre, és hogy külhoni lovasíjász iskolák útját egyengesd, segítsd, de ha itthon vagy a Kassai-völgyben, hogyan néz ki egy átlagos napod?

Kassai Lajos a szürkemarha borjakkal a birtokán
Kassai Lajos a szürkemarha borjakkal a birtokán
Fotó: BNE

Fel ötkor kelek. De nem azért, mert muszáj, hanem azért, mert kirúg az ágy. Mert már menni akarok, az állatokat intézni, csinálni a munkám. Imádom a területet karbantartani, kaszálni, rendezni, vagy éppen az állatokkal foglalkozni. Aztán jön az edzés, gyakorlás, utána pedig az íjkészítő üzembe megyek, hiszen ez a vállalkozás a megélhetésem alapja.

Főnix, Turul, Medve, Agár, Csikó, Hiúz. Ez csak néhány típus a Kassai-íjak közül. Hogyan lettél az íjkészítés mestere?

Nem terveztem el, hogy íjkészítő leszek, de szerettem volna magamnak készíteni egyet. Ezért elkezdtem íjakat fabrikálni, amelyek aztán egyre jobbak lettek. Majd jöttek a barátaim, akik megkértek, hogy nekik csináljak. Korábban a gépszerelő szakmát tanultam ki, ami nagyon jó alapnak bizonyult az íjkészítéshez. Így lassan, folyamatosan kialakult ebből egy szakma, így lettem 1988-ban hivatásos íjkészítő, attól kezdve ebből élek.

Kassai Lajos a Visegrádi Palotajátékokon bemutatót tart
Kassai Lajos a Visegrádi Palotajátékokon bemutatót tart
Fotó: BNE
Az íjak fejlesztését pedig különböző élethelyzetek hozták. Az őseink képesek voltak arra, hogy napkeltétől napnyugtáig csatázzanak. Érdekelt teherbíró képességük, így elhatároztam, hogy ezt én is megpróbálom. Tizenkét lovat felkészítettem, és váltott lovakon megállás nélkül, 12 órán keresztül lovasíjászkodtam. Négy évet dolgoztam, hogy jobb eredményt tudjak elérni, ez idő alatt nagyon sokat tanultam ezekből. Majd a 24 órás világrekordot tűztem ki célul. És közben megtapasztaltam, hogy milyen változtatásra van szükség a technikában, az íjakban.

A világ több mint egy tucat országában jöttek létre lovasíjász iskolák Kassai-mintára, és épültek lovasíjász-pályák és versenyhelyszínek a segítségeddel. Milyen út vezetett ennek az új sportnak, kultúrának, életmódnak a kialakításához?

Hatévesen láttam először honfoglaláskori íjat. Már akkor megéreztem, hogy valamiféle szoros kapcsolat fűz e fegyverhez. Ám nálam is elérkezett az az időpont, amikor az ember úgy érzi – főként a felnőttek nyomására –, hogy ki kell szakadni a gyerekkorból, meg kell komolyodni és felnőttesen viselkedni. Így hátat fordítottam azoknak a tevékenységeknek, amiket szerettem, mert azt gondoltam, hogy az íjászat és az íjkészítés csak gyerekes hóbort. De hála a Jóistennek néhány év után úgy döntöttem – függetlenül attól, hogy ki mit gondol –, hogy annak élek, amit igazán szeretek, ezért visszatértem az íjakhoz.

A lovasíjászatot pedig az íjkészítés hozta magával, hiszen őseink az íjakat lóhátról használták. „Ab Ungerorum nos defendas iaculis” – „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket” – imádkozta egész Európa. Miután elkezdtem egyre jobb és jobb íjakat készíteni, jött az ötlet, hogy meg kellene próbálni ezeket az íjakat úgy használni, mint az őseink. S amikor egy vágtázó ló hátáról leadtam egy lövést, rádöbbentem, hogy egész életemben ezt az érzést kerestem. 21 éves voltam ekkor. Ezt követően az íjkészítésből összekuporgatott pénzből vásároltam egy lovat, nyerget, és fokozatosan kialakult a lovasíjászat.

De vallom, hogy nem az ősöket kell követnünk, hanem azt, amit az ősök követtek. Így az íjaim se egy az egyben rekonstrukciói a honfoglalók íjainak, hanem az ősi íjformát a lovasíjászat céljainak megfelelő legmodernebb anyagokból fejlesztettük ki és készítjük. Így lehetővé vált egy sportág alapjainak a megteremtése, hiszen rendelkezésünkre állt egy olyan eszköz, ami állandó műszaki paraméterekkel bír.

Az oktatás és a bemutatók pedig úgy születtek, hogy megkeresett egy tanár barátom, hogy elhozná a Kassai-völgybe az osztályát, és szeretné, ha a honfoglalás kori harci kultúráról és életről történelemórát tartanék nekik.

Fedett lovasíjász gyakorló pálya a Kassai-völgyben
Fotó: BNE
Később egyre többen kerestek meg, hogy el szeretnék tanulni a lovasíjászatot. Egy idő után olyan sokan jöttek, hogy az oktatást rendszerbe kellett foglalni, és iskola lett belőle. Ide a Kassai-völgybe építettünk egy földbe mélyesztett gyakorlópályát és egy lovasíjász-versenypályát is.

Ebből látszik, hogy nem tudatos elhatározás volt, hogy iskolát, sportot, életmódot, mintákat alakítsak ki. Egyszerűen csak azon kaptam magam, hogy olyan élethelyzetekbe kerültem, és olyan dolgokat csinálok, amiket nagyon szeretek. S miközben tettem a dolgom, megszülettek az íjak, a lovasíjászat, a bemutatók, és kialakult egy életmód, ami végül elkezdett mintául szolgálni.

Ugyanakkor hiszek abban, hogy minden generációnak nagy a felelőssége a következő generáció kinevelésében. Ezért mindent megtettem annak érdekében, hogy rendezett iskolai keretek között legyen tanulható a lovasíjászat.

Napjainkban a Kassai-féle lovasíjász-módszer bekerült a lovas szakágak közé. Hungarikum, tantárgyként tanítják a Testnevelési Egyetemen is. Ez mit jelent számodra, és mi a jelentősége, hozadéka a hazai kultúra számára?

A képzésünk több mint 20 éves múltra tekint vissza. Világszerte tartok bemutatókat, edzőtáborokat. Azzal a céllal tanítom és terjesztem a lovasíjászatot, hogy ez egy magyar sport, egyben harci művészet. Az iskolánkból kikerült tanítványok az egész világot bejárják, nagy sikerű bemutatókkal öregbítve a magyar kultúra hírnevét.

De ez a misszió lehetetlenné válna, ha mindazt amit csinálunk, nem lenne elismerve a saját hazánkban. Kassai Lajosnak nincs szüksége arra, hogy bármilyen elismerésben részesítsék, de a lovasíjász-tevékenységnek igen, ugyanis ez teszi lehetővé a munkánkat. Az az ember lehet hatékony, aki a hátát a nemzetnek tudja dönteni, és ezáltal erősíteni tudják egymást. Tehát elismertség is kell ahhoz, hogy nyugodt szívvel a világ bármely részén meg tudjak jelenni, és a magyar lovaskultúrát tudjam terjeszteni.

Ugyanakkor az, hogy a lovasíjászat a szellemi kulturális örökség részévé és hungarikum vált, hogy sokan kíváncsiak rá idehaza és külföldön is, hogy a világ több, mint egy tucat országában létrejöttek a Kassai-féle lovasíjász-módszert oktató közösségek és iskolák, mindez számomra a legnagyobb eredmény, amit el lehet éri.

Kassai Lajos és csapata a Visegrádi Palotajátékokon
Fotó: BNE
Ugyan az idén számos rendezvény elmaradt, de alapvetően sok bemutatón találkozhatunk a tanítványaiddal és veled is. Kihívás még számodra egy-egy ilyen bemutató?

Ha nem lenne kihívás, nem csinálnám. Például a visegrádi lovagi tornapálya túl szűk, ez feladja a leckét lovasíjásznak. Viszont minden helynek megvan a maga szellemisége. Visegrádon az a legnagyobb dolog, hogy azon a pályán lehetünk, ahol a középkorban Mátyás király és a lovagjai küzdöttek. Ez az évszázadokon átívelő kontinuitás fantasztikus dolog. És persze maga a lovasíjász is minden egyes bemutatón próbál ja kicsit feszegetni a lovasíjászat dimenzióit. Ezért is jelent kihívást.

Nem titkolod, hogy 60 éves vagy. Nem kevés fizikai erő és kitartás is kell ahhoz, hogy a lovasíjászatot magas szinten mívelje az ember. Meddig lehet ezt csinálni, és meddig lehet továbbfejleszteni ezt a harcászati módszert?

A tudásnak csak az egyik felét tudjuk tanulással megszerezni, a másik felére tanítással tehetünk szert. Azáltal, hogy átadom a tudást, én is rengeteget tanulok. Ez egy állandó folyamat, és a Jóisten a megmondhatója, hogy mikor lesz vége. A harcművészetben az is jó, hogy születéstől halálig tartó folyamat. Nyilvánvalóan a huszonévesekkel erőben, dinamikában, szívósságban lehetetlen fölvenni a versenyt egy több mint 60 éves embernek, de ott van egy másik dimenzió, a spiritualitás. Ez óriási lehetőségeket rejt, hiszen a koncentrációnak egy magasabb foka. A szellem nem öregszik olyan mértékben, mint a test, a szellem folyamatosan erősödik. A fizikai erő ugyan korlátokat szab az évek előrehaladtával, de nagyobb pontosságot eredményez a koncentrálóképesség, az összpontosítás erősödésében.

A Kassai Lajos a shagya-arab telivéreivel
Az európai ember gyorsan öregszik. Sokat utaztam Ázsiában, és azt tapasztaltam, hogy ott sokkal tovább fenn tudják tartani a harci potenciált. Komoly harcművészeti iskolák vannak, amelyeknek a vezetői nagyon sokáig – éveik számának ellenére – hihetetlen teljesítményekre voltak képesek.

Mi magyarok viszont máshogy gondolkodunk, mint Ázsiában, holott az őseink onnan származnak. A magyar alapvetően önpusztító nemzet. Ugyan nagyon szeretem a magyar ételeket, de sajnos nem egészségesek, és általánosságban nem egészséges az az életmód sem, amit élünk. De ide születtünk, nekünk ezzel van tennivalónk. Addig csinálom a lovasíjászatot, az oktatást, és mindent, ami ehhez kötődik, amíg csak bírom, hiszen ennek komoly minta- és példaértéke van.

Gondolom, nem egyszer estél már le lóhátról. Amikor egy-egy bemutatón fellépsz, mi mindenre fel kell készülni? Minden benne van a pakliban?

Minden, és annak az ellenkezője is.

Azoknak, akik a föld alá mennek, jó szerencsét kell kívánni. Na és a harcba indulóknak?

Jó nap ez a halálra, ezt szokták mondani.

Úgy tudom, ma is épp egy bemutatón lennél, ha nem törölték volna a rendezvényt a vírus miatt. Jó nap volna ez is a halálra?

Kiváló.

Kassai Lajos
Fotó: BNE
A vírus átrendezte a te életedet is. Korábban alig akadt olyan hétvége, amikor idehaza voltál. Hogyan éled ezt meg?

A vírus és a világjárvány sok mindent derékba tört. Előtte februárban már voltam Dél-Afrikában és Törökországban. Most épp a Visegrádi Palotajátékokon lennék. De a vírus márciusban bezárta a völgyet. Ez viszont lehetőséget teremtett arra, hogy elkezdjük a karbantartást. Újrafestettük az oszlopokat, lazúroztuk a fákat, rengeteg felújítási munkát végeztünk. És legfőképpen sokkal több időt tudtam tölteni a családommal. Mindenütt a világban a vírus és a bezártság rengeteg házasságot szétválasztott. A miénket viszont nagyon megerősítette.

Hogyan tervezed a jövőt? Mi az, ami a leginkább motivál?

Sohasem a megfelelni vágyás, vagy a lájkokért folytatott küzdelem motivált. 60 éves vagyok, és elmondhatom, hogy sikerült megteremtenem azt a kis világot és azt az életmódot, azt a munkát, amiben maradéktalanul jól érzem magam.

Hogy mi lesz a jövő? Nagyon el kell gondolkodnom azon, hogy miként legyen majd az utazásokkal, bemutatókkal. Az elmúlt hónapok bezártságában rájöttem, hogy annyira szeretem a hétköznapokat itt a völgyben, hogy nem szívesen megyek máshova. Szeretem a bemutatókat, az oktatást, az íjak készítését, fejlesztését és mindent, amit a munkám és a völgy kínál.

Forrás: 
Kistermelők Lapja

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Elegáns és kecses: a lipicai ló

Szilvásvárad közel hetven éve ad otthont egy elegáns, hegyvidékhez szokott, nagy tenyészértékű fajtának, amely nemcsak nemzetközi versenyeken, de akár a filmvásznon is megállja a helyét. A csikók sötéten születnek, később lesznek pej, szürke vagy egészen világos színűek.

Az erdő és a víz harmóniája

A Gemenci-erdő nemcsak Magyarország legnagyobb ártéri erdeje, hanem európai viszonylatban is egyedülálló. A térségben gazdálkodó Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. igyekszik az erdő- és vadgazdálkodási feladatai mellett mind többekkel megismertetni Gemenc látnivalóit, természeti értékeit. Nem utolsósorban kényelmes szállást és finom helyi ételeket is kínál egyebek közt a Pörbölyi Vendégházban.

Tudtam, hogy nem elég a középszerű rendezés

Hosszú, és most már elmondhatjuk, sikeres „versenysorozat” után vagyunk. Egy helyen rendezték meg szinte egy időben a gyermek, ifjúsági, fiatal lovas, U25 és póni Európa-bajnokságokat. A bajnokságok között csupán két-három nap állt rendelkezésére a rendezőnek, hogy minden újból, ugyanazon a szinten kezdődjön elölről.

Klónozott csikó született Texasban

Először sikerült klónozni a vadonban már szinte teljesen kihalt faj egy példányát. A Przsevalszkij-lovak már negyven éve csaknem kizárólag állatkertekben élnek.

A muraközi ló típusának regenerálása

A 2002 márciusában megalapított Őrségi Nemzeti Parkban az igazgatóság fontos szerepet szánt a tradicionális magyar fajtáknak. Olyan állatokat akartunk tenyészteni és tartani, amelyek hagyományos magyar fajták, tartásuk egykoron jellemző volt az Őrségben. Így került tenyésztésre a magyartarka, és a muraközi ló is.

Huszárok, tüzérek és gyalogosok - Örkénytábor 90

Táborfalva önkormányzata, népi és katonai hagyományőrző egyesületek, hadtörténészek, a Honvédelmi Minisztérium képviselői és számos lovas személyiség tisztelgett a dicső elődök előtt.

Huszárok és lovastúrázók közös platformon

Ezentúl intézményesen is segíti egymás munkáját a Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Szövetség és a Magyar Huszár- és Lovashagyományőrző Társaság. Erről szóló megállapodást a hagyományőrző társaság éves közgyűlésén írta alá dr. Kedves Gyula, a társaság ügyvezető elnöke és Lóska János, a lovasturisztikai szövetség elnöke.

Lovak közé csapta a dohányt

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) munkatársai egy Hajdú-Bihar megyei ingatlanon megközelítőleg 330 kilogramm, több mint 30 millió forint értékű adózatlan vágott dohányt találtak elrejtve az istállóban. Az ügyben költségvetési csalás miatt indult eljárás.

Marhatereléstől a versenyekig - A vadnyugat lova

A vadnyugati életérzés megtestesítője a Quarter Horse (QH) – azaz a negyed mérföldes ló. Nevét a negyed mérföldes lóversenyről kapta, ami nagyon hasonlít az európai galoppversenyekhez, csak ezt a lovak rövidebb távon, körülbelül 400 méteren futják.

Bugac csodái

A nyaralás vagy a hétvégi kiruccanások tervezésekor az idén talán az eddiginél is többen nézegetik Magyarország térképét. Lapozgatják az útikönyveket, böngészik az internetet a hosszú, kényszerű bezártság után. Számtalan szebbnél szebb természeti látnivaló, építészeti és kulturális kincs felfedezése közül választhatnak.