Back to top

Méhészet - Ha jön a medve…

A nagyragadozók állományai változó mértékben ugyan, de növekvő tendenciát mutatnak Európa-szerte. A medvék védettek, de jelenlétük valós problémákat okozhat egy-egy érdekcsoport, így például a méhészek számára. A kártételek megelőzése együttműködést kíván a gazdálkodók és a természetvédelmi szakemberek között.

A barna medve őshonos, fokozottan védett faj, amely az elmúlt évtizedekben újra fel-felbukkan erdeinkben, főként az Északi-középhegység területén. A ragadozók fontos szerepet játszanak az erdei ökoszisztémákban, megőrzésük közös érdekünk. Jelenlétük azonban valós problémákat okozhat egy-egy érdekcsoport, így például a méhészek számára. A kártételek megelőzése együttműködést kíván a gazdálkodók és a természetvédelmi szakemberek között.

A medve és a méz – ökológia

1. kép
A barna medve (Ursus arctos) nagytestű (150-350 kg) állat, amely a ragadozók (Carnivora) rendjébe tartozik, de ez ne tévesszen meg senkit, hiszen gyakorlatilag mindenevő. Táplálékát zömében (40-60%) növényi részek teszik ki. A medve táplálkozását tekintve opportunista, így sokféle táplálékforrást tud hasznosítani.

Kedveli az erdei gyümölcsöket, terméseket, gyökereket, gumókat, gabonaféléket, rovarokat (pl. hangyák), kis- és a nagyobb testű emlősöket, de akár a dögöt is megeszi.

A tavaszi ellési időszakban őzgidákat és szarvasborjakat fogyaszthat.

A barna medve egész nap aktív lehet, de leginkább reggel és este jár táplálkozni. Naponta nagy távolságokat képes megtenni. A számára megfelelő élőhelyet elsősorban az összefüggő erdőségekben találja meg, azonban Európa erdeinek átalakulása miatt gyakorta kerülhet lakott településekhez vagy az ember által hasznosított gazdaságokhoz közel.

Romániában, Ukrajnában és Szlovákiában több dokumentált eset is van arról, hogy a medvék méhkaptárakat fosztogattak. Valójában ezt nem feltétlenül a méz, hanem a kiváló fehérjeforrásként szolgáló fiasítás miatt teszik. A méz legtöbbször csak „ráadás”. Szárazabb időszakban, amikor a vadgyümölcsök és más növényi táplálékok kevésbé állnak rendelkezésre, megnövekedhet az esélye a kaptárrongálásnak.

Ősszel a medve étvágya a szokásos sokszorosára nő (ún. hiperfágia), hiszen a téli álom idejére megfelelő energiaraktárral kell rendelkeznie.

Egy görög vizsgálat szerint május és október között történik a legtöbb méhkaptárrongálás, de júniusban a legmagasabb az ilyen esetek száma.

2. kép

A medve és a méhész – együttélés

A medve alapvetően tart az embertől, ha jelenlétünket észleli, igyekszik észrevétlenül távozni, kerüli a találkozást, életünket nem veszélyezteti. A medve és méhész békésebb együttéléséhez érdemes néhány témát alaposabban körüljárni. Fontos lehet felismerni a medve jelenlétére utaló jeleket (1), érdemes elgondolkozni a kaptártelepítés helyszínein (2), végül pedig a kaptárak lepakolását követően, a megfelelő kármegelőzési (prevenciós) eszközök beszerzését is mérlegelni kell (3).

1. Medvenyomok és életjelek

A medve jelenlétét lábnyomai alapján a legegyszerűbb felismerni (1. kép). A medve nyoma jellegzetesen nagy, látható mind az öt ujj, nagy karmokkal. A hátsó lábaknál (hossz: 23-30 cm, szélesség: 13-18 cm) a teljes talp látszik.

A mellső mancsok (hossz: 13-18 cm, szélesség: 10-15 cm, 2. kép) nyoma kevésbé nyújtott, kerek.

3. kép
A nyomvonal (csapa) egyenes vonalban halad, a hátsó lábak nyoma a mellső lábak elé esik, vagy kissé átfedi azt. A medve egyszerre emeli az azonos oldali mellső és hátsó lábait. A mellső lábakkal kissé befelé, „csámpázva” lép. A medvékre jellemző, hogy ún. jelölő- vagy kaparófákat használnak (3. kép).

Ezeken a fatörzseken jellegzetes karmolás-, kaparás-, harapásnyomok, kihullott szőr jelenlétét figyelhetjük meg.

A fák törzsén 100-180 cm magasságban hosszú, barna vagy fekete sprőd szőröket is találhatunk. Az is előfordulhat, hogy módszeresen, pontosan ugyanarra a helyre erőteljesen „dobbant” a lábával, így hagyva egyértelmű nyomokat mindenki számára. Az ürülék is biztos jele a medve jelenlétének. Az ürülék feketés vagy zöldes, nagy méretű lepény, benne nagyobb golyókkal, hurkákkal. Főleg növényi részeket tartalmaz, szaga nem kellemetlen. A friss ürüléknek egyes esetekben a fogyasztott gyógynövények (pl. kakukkfű) hatására kellemes fűszerkeverék illata van.

Ha medve jelenlétét észleljük, akkor jelentsük azt a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságának, ők további szakmai tanáccsal tudnak ellátni.

Az Északi-középhegység területén három nemzeti park található:

  • Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, +36-48-506-000, info.anp@t-online.hu;
  • Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, +36-1-391-4610, dinpi@dinpi.hu;
  • Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, +36-411-581, +36-30-861-3808 (szabadnapokon és munkaszüneti napokon 8:00 – 19:00 között), titkarsag@bnpi.hu.

2. A kaptár telepítése

1. ábra
Bár hazánkban még nem érkezett hír medvekártételről méhészetekben, a kaptártelepítés során érdemes megfogadni néhány jó tanácsot:

  • A ritkán ellenőrzött, magára hagyott kaptárakra gyakrabban járhat rá a ragadozó.
  • A medve szeret visszajárni a jól bevált táplálkozó-területekre.
  • Kaptárjaink legyenek távol az erdő szélétől (legalább 200 méterre).
  • Kerüljük az olyan erdőrészleteket, ahol makk- és gyümölcs­­­érés ideje van.
  • Erdei gyümölcsösök (pl. szeder, málna) közelében nem ajánlott a kaptárak kihelyezése.
  • Kerüljük a vízmosások, vadcsapások, erdős gerincek, összefüggő erdőségek közvetlen környékét.

3. A kaptár védelme

Hatékony a védekezés napelemes villanypásztorral (1. ábra), különféle típusok közül választhatunk.

Telepítésük gyors és egyszerű, igény szerint bővíthetők vagy akár újratelepíthetőek.

4. kép
A villanypásztorok rendszeres karbantartást igényelnek. Biztosítsuk az előírt földelést, ennek hiányában nem működik megfelelően az eszköz. Az aljnövényzet megnövekedését rendszeres kaszálással meg kell akadályozni, mert az leföldelheti a rendszert, így csökkenti a kerítésben futó áram erősségét. Az akkumulátorok legyenek feltöltve, a kábelek feszültségét pedig rendszeresen ellenőrizzük. Ha a megfelelő fenntartás és áramellátás nem biztosított, azonnal távolítsuk el a villanypásztort és orvosoljuk a műszaki hibát, mert amint a medve átjutott a kerítésen, a jövőben kisebb eséllyel fog visszariadni a villanypásztoros kerítésektől. A kaptárakat legalább egy méterrel a kerítésen belülre helyezzük.

Kérjük szakemberek segítségét a megfelelő helyszín kiválasztásához és a rendszer hatékony kiépítéséhez (ld. fentebb nemzeti parkok).

A kaptárak magaslatra (pl. állvány) helyezése is meggátolhatja a medve károkozását, ez azonban a méhész számára is megnehezítheti a munkát (4. kép).

A medve és az ember – alapszabályok

Ne feledjük: a medve nem játék! Legyünk gazdálkodók vagy csak turisták, hazánkban vagy külföldön (pl. Erdély, Felvidék), néhány alapszabály betartása nélkülözhetetlen a konfliktusmentesebb együttélés érdekében (bővebben: WWF infografika, irodalomjegyzék):

  • Ne etessük a medvét.
  • Ne közelítsük meg a medvét.
  • A szemetet, hulladékot tároljuk a medvék számára elérhetetlen helyen.
  • Ne hagyjunk a szabadban élelmet, ételmaradékot.
  • Igyekezzünk megfelelő módon elkeríteni háziállatainkat, termesztett növényeinket, gyümölcsfáinkat, gyümölcsöseinket és méhkaptárainkat. (Domokos & Kecskés 2005)

A medve és a jövő

A medve hazánkban fokozottan védett állat, elpusztítása ezért bűncselekménynek minősül.

Ha az ajánlott óvintézkedések ellenére sem kerüli el a medve a területünket, kérjük a természetvédelmi szakemberek segítségét.

Több országban alkalmazzák a „visszaeső medvék” megfékezésére az ún. averzív kondicionálást, amikor a befogott állatban negatív élményt társítanak bizonyos táplálékhoz, területhez vagy eseményhez. Észak-Amerikában például extrém hang- és fényhatások mellett, például kutyákkal üldözve és gumilövedékek használatával hajtják, „kényszerítik” vissza a medvéket az erdőbe. Egy másik módszer a medvék befogása, majd elszállítása a területről. Ennek kimenetele is kétséges, mert többnyire nehéz olyan helyet találni, ahol nem okoznak hasonló problémát, és sokszor a befogás helyére is visszajutnak és újabb károkat okoznak.

A fent említett eszközök és módszerek hazánkban is rendelkezésre állnak, de használatukról még nem gyűlt össze számottevő tapasztalat.

A WWF 2017 végén indult EuroLargeCarnivores LIFE projektjének elsődleges célja, hogy a nagyragadozókkal foglalkozó különböző érdekcsoportok – állattartók, vadászok, természetvédelmi szakemberek, természetjárók és döntéshozók – közti kommunikációt elősegítse, valamint a lakosságot tájékoztassa a megfelelő együttélési szabályokról, a gazdálkodóknak bemutassa a gyakorlati védekezési lehetőségeket.

Patkó László, Kapusi Felícia

WWF Magyarország Alapítvány

(az irodalomjegyzék elérhető a szerzőknél)

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2020/9 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pilisi lakomák

A Pilis lenyűgöző, fenséges, fejedelmi hely. Szinte hallani Mátyás király vezéreinek döngő lépteit, s ahogyan kupáikat a nehéz asztalra csapják. Régen királyi vadászterület volt, ám méltóságát máig megőrizte. A Római birodalom virágzásának idején a Duna mentén futó védvonalakat összekötő utak közül több a Pilis, Visegrádi-hegységen keresztül vezetett.

Zöld Hetek

Amikor az ember és az erdő kapcsolatára gondolok, mindig Áprily Lajos verssora jut az eszembe: „Engem az erdő véd s szeret, utaimon erdők kisértek”, mert tökéletesen megfogalmazza, hogyan kellene nekünk, embereknek az erdőhöz viszonyulnunk. Akik az erdők közelében élnek vagy foglalkozásukból adódóan az erdőhöz kötődnek, azoknak egyszerűbb.

Az erdőszegély dísze

Az Országos Erdészeti Egyesület által tavaly meghirdetett online szavazáson a három felterjesztett őshonos fafajunk közül a tatár juhar (Acer tataricum) kapta a legtöbb voksot. Így 2020-ban ez a nagyközönség által kevésbé ismert faj lett az év fája. Faanyagát nem sokra becsülik, ökológiai-állományszerekezeti szempontból azonban fontos faj, egyben kiváló parkfa.

Vadászati kincsek a Rinya-ágak mentén

A Balatontól egészen a Dráváig húzódó Belső-Somogy, a Rinyák vidéke sok évszázad tapasztalatait, a modern kor emberének természetszeretetét és a ma élők mindennapjait ünneppé varázsoló csodálatos harmóniát tárja elénk. Ezek az értékek adják az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik vidéki fundamentumát.

Alkotói természet, természetben alkotás

Erdei barangolásaink során sokszor találkozunk épített erdei létesítményekkel. Arra azonban kevesen gondolnak, mennyi szakismeret szükséges ahhoz, hogy ezeket az építményeket erdei környezetbe ágyazzuk, és ott üzemeltessük. Minden munkában visszatükröződik a tervező egyedi látásmódja is.

Veszélyben a tölgyek

A világkereskedelem napjainkra hihetetlenül kiterjedt és felgyorsult. Az év minden percében repülők, vasúti szerelvények és óriás tengerjáró hajók szállítják az árut a világ legkülönbözőbb pontjaira. A globális áruforgalomnak a nyilvánvaló előnyei mellett bőven vannak „mellékhatásai” is, például az idegenhonos növénykárosítók behurcolása, terjesztése.

Csak természetesen

Aranygombos Telkibányát, a hajdanvolt virágzó bányavárost és környékét a középkori leírások roppant erdőségekkel, gazdag aranybányákkal jellemezték. Az arany- és ezüstbányák mára kiapadtak, a roppant erdőség azonban – hála sok-sok erdészgeneráció lelkiismeretes munkájának – megmaradt, és folyamatosan gyarapodik.

Erdei építmények

Vörösné Baracsi Erzsébet 1980-ban végzett a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem faipari mérnöki karán, az Iparművészeti Főiskola Belsőépítész szakán pedig 1986-ban vette át diplomáját. Az erdészetek közül legelőször a Pilisi Parkerdő Zrt. kereste meg, a Sikárosi Vadászház belsőépítészeti munkálatait tervezte meg.

Kövesd a borostyánt a Nagyerdő szívében!

Debrecen „zöld tüdejében” vezet a NYÍRERDŐ Zrt. Nagyerdei Erdészeti Erdei Iskolájának Borostyán tanösvénye. A tanösvénytúrákon és egyéb erdei iskolai foglalkozásokon résztvevők a környezeti és a fenntarthatóságra nevelés módszereivel élményszerűen ismerkedhetnek meg a varázslatos Nagyerdő élővilágával.

Háborítatlan vizek lakója

Vándorló eleink minden valószínűség szerint a Kárpát-medencében találkoztak először nagyobb számban vidrával. Legalábbis erre enged következtetni, hogy ugyanazzal a névvel illetjük ezt a vizes élőhelyekhez szorosan kötődő ragadozó állatot, mint a környező szláv népek. A faj a 19. században még igen elterjedt volt az egész medencében.