Kreativitásban azonban már a karantén alatt sem volt hiány; az online műlovas edzések és a csapatos erősítés után az egyesületek ezt is megoldották, kisebb turnusokban, több idősávban, de lassan mindenki visszatérhetett szeretett sportjához.
Nem arról híres azonban a szakág, hogy könnyen föladná; a versenyek pedig szerves részei a voltizséletnek, megszületett tehát az új koncepció: az edzőverseny.
Verseny, de mégsem?
Az edzők egyetértettek abban, hogy a versenyzőknek – hazai és nemzetközi szinten egyaránt – szükségük van a célra, a kihívásra a motiváció fenntartásához. Életük eddig egy megszokott sémát követett, amelyet a téli felkészülés után a tavaszi minősítő- és kvalifikációs időszak, nemzetközi szinten nyáron az Európa- és világbajnokság, majd ősszel az országos bajnokság határozott meg. A szezon természetesen már nagyon régen borult, így sokan fejben már föl is adták ezt az évet – az edzőversenyek koncepciója azonban, ha nem is hozza vissza az igazi verseny-életérzést, lehetőséget biztosít a lovastornászoknak, hogy átéljék azt, amire egész télen készültek.
Eddig hagyományos versenynek tűnhet, jelentős különbség azonban, hogy a végén nincs eredményhirdetés, és bár a pontok alapján föláll egy sorrend, ez csak tájékoztató jellegű – a verseny tehát úgymond tét nélküli, ellenben lehetőség nyílik a bírók szóbeli visszajelzésére a videós elemzések során, ami mind a versenyzőknek, mind az edzőknek hasznos információkat ad.
Elsőként Szilvásváradon rendeztek edzőversenyt július elején, ahol a hazaiakon kívül két csapat, a sóskúti Szárnyaló LSE és a Pasaréti Honvéd LSE lovastornászai mutatták be tudásukat. Jó volt látni, hogy a versenyzők a karantén és a kihagyás ellenére is igyekeztek a maximumot nyújtani; sokak teljesítménye kicsit sem maradt el a korábban megszokott szinttől, sőt, kifejezetten fejlődött technikában, előadásmódban. A verseny ezek mellett azért is volt érdekes, mert a szilvásváradi állami ménesgazdaság hosszú évek után ismét visszakapcsolódott a lovastorna-életbe. A Farkasné Kovács Ilona vezetésével újjáalakult szilvásváradi csapat lovastornászai rövid idő alatt már a vágtás kategóriákig is eljutottak, kiváló teljesítményt nyújtva a hazai közönség előtt. És mint látjuk, Szilvásvárad nemcsak versenyzői révén, de szervezőként is belépett a körforgásba, egy újabb színvonalas, kiváló versenyhelyszín került föl tehát a lovastorna szakág térképére.
A következő edzőversenyre Kaposváron, a nagy versenyszervezői rutinnal rendelkező Lovasakadémián került sor, a helyieken kívül a Daniló SE, a Tündérkert LSE, A Kiskunhalasi Lovasbandérium SE és a Berri SE részvételével.
A bírók is fejlődhetnek
Az edzőversenyek nagy előnye nemcsak az volt, hogy a versenyzők mellett a lovak is gyakorolhattak, versenyrutint szerezhettek – ugyanez igaz volt a bírókra is. Jelenleg igen kevés az aktív versenybíró a lovastorna szakágban, télen azonban több korábbi versenyző, edző is megkezdte tanulmányait bíróként. A veszélyhelyzet ugyan az ő lehetőségeiket is korlátozta, az edzőversenyek azonban kiváló lehetőséget biztosítottak arra, hogy valós gyakorlatot szerezzenek, és bírói vizsgát tehessenek. A két edzőversenyt követően Busai Mónika és Kovács Hanna immár gyakorló bíróként folytathatják tevékenységüket, további bírójelöltek pedig aktívan gyakoroltak és gyakorolnak, így rövidesen további aktív bírókkal bővülhet a szakág.
Azért versenyre is szükség van…
Bármennyire hasznosak is az edzőversenyek, azért mindenkinek hiányzott az igazi, tényleges verseny is. A Kiskunhalasi Lovasbandérium volt az első, amely végül tényleges versenyt szervezett, és bár egyelőre kevés egyesület vett részt – ami a folyamatosan változó járványügyi helyzet ismeretében nem is kifejezetten hátrányos –, valami ismét elindult, és örömmel láthatjuk, hogy Kiskunhalas is immár nem először szervez versenyt, ők is egy újabb színfolt a lovastorna-versenyek térképén. A megmérettetésen a házigazda egyesületen kívül a Lovasakadémia SC és a Berri SE képviseltette magát; a nap végén pedig nem kevesebb, mint tizenkét kategóriában kerültek kihirdetésre győztesek.