Az egerészölyv nem válogatós, az étlapja igen változatos. Testalkatából adódóan a földfelszínen viszonylag lassan mozgó állatokat zsákmányol vagy dögöt fogyaszt. Elsősorban mezőgazdasági kártevő, kisemlősökkel táplálkozik, jellemzően ezek teszik ki a táplálékának a kétharmadát, tömegszaporodásuk idején pedig akár a négyötödét is. Legfontosabb táplálékállata a mezei pocok.
Rövid karmai miatt mókusnál nagyobb termetű gerincest nem tud zsákmányolni. Még mindig tartja magát a tévhit, hogy komoly kárt tesz az apróvadállományban, pedig tudományos vizsgálatok sora bizonyította, hogy csak alkalmilag fogyaszt fácáncsibét, nyúlfiókát, ezek aránya mindössze 1-5%-a táplálékának. Azokban az években, amikor sok a mezei pocok, több tojást rak és több fiókát nevel föl. Az egerészölyv testhossza 50-57, szárnyfesztávolsága 110-130 cm.
A vörös vércse egészen más felépítésű madár, mégis az ölyvhöz hasonlóan, rendszerint a földön fogja meg áldozatát. Zsákmányának túlnyomó részét kisrágcsálók adják – elsősorban a mezei pocok –, illetve nyáron jelentős mennyiségű rovart is fogyaszt.
Síkvidéki madár, a zárt erdőket kerüli, de könnyen megtelepszik az ember közelében, Budapesten is számos vörös vércse él. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint. Testhossza 32-35 cm, szárnyának fesztávolsága 70-80 cm.
A két faj étrendjét látva nem túlzás kijelenteni, hogy a mezőgazdaság hasznos segítői, mert kordában tartják a kártevő rágcsálókat.
Mindkét ragadozómadár magasabb fákról, oszlopokról lesi a zsákmányát, a vércse gyakran, az ölyv ritkábban szitál a vadászterülete fölött. Mi is segíthetünk nekik, ha úgynevezett T-fát állítunk föl nekik ott, ahol kevés a fa.