Ez az Ázsiában honos növény eredeti élőhelyén gyakran pionír faj, azaz elsőként veszi birtokba az üres területet így ott olyan szapora, hogy gyomfaként tartják számon. Nálunk körülbelül 20-30 éve jött a divatba, ma már egyre több helyen találkozhatunk vele kertekben, sőt közparkokban is. A pillangós virágúakhoz tartozik, és mint a többi ilyen növénynek a gyökerén nitrogén kötő baktériumok élnek.
Metszés, alakítás nélkül cserje, vagy többtörzses bokorfa lesz belőle, de kis odafigyeléssel törzses fává is nevelhető.
A párosan szárnyalt levelek 20-60 levélkéből állnak. Illatos virágai végálló, 15-25 tagú fürtöt alkotnak és a méhek is nagyon kedvelik. A virágokból kihajló, lilásrózsaszínű porzószálak pamacsszerűen díszlenek. A termései akár tavaszig is a fán maradnak, ám a magvakat csak néhány madár és a mókusok fogyasztják, az állatok többsége nem kedveli
Tősarjaktól is szaporodhat, így a korona kivágása, vagy elpusztulása után képes újra hajtani, nem sokkal távolabb. Ilyenkor a növény érzi, hogy kivágták, de a földben levő gyökerei még élnek, az ezeken található alvórügyekből hajt ki, új életre kelve. Fénykedvelő, szereti a meleget, szárazságtűrő, de nedves körülmények közt, és félárnyékban is jól érzi magát – tehát tágtűrésű faj.
Fiatal korában, életének első 2-3 évében hazánkban fagyérzékeny ezért takarással, vagy fagymentes helyen való teleltetéssel óvjuk ebben az időszakban. Magról könnyen szaporítható.
Az ausztrál Permakultúra Kutató Intézet a selyemakácot a szupernövények közt említi. Fő előnye a pillangósvirágúakra jellemző nitrogén megkötő képessége, illetve gyökérsarjakkal történő szaporodása. A lombját a haszonállatok (juh, szarvasmarha) takarmányozására ajánlják. Pozitív eredményeket értek el köztes növényként való alkalmazásával is. Ebben az esetben növelni tudták a talaj tápanyag tartalmát. További lehetőség, hogy szélfogó, árnyékoló cserjesornak ültetik. Többen használják élő támasztékként is, ahogy pl. a kukoricát használják a bab felfuttatására. Hazánkban inkább szoliterként, azaz magányosan ültetve tartják dísznövénynek, formája így lesz a legszebb, ha minden irányból egyenletesen éri a fény.
Egyes országokban népi gyógyászati felhasználása is ismert. A virágfejek szélhajtó, emésztést javító, nyugtató és tonizáló hatásúak. Belsőleg álmatlanság, ingerlékenység és rossz memória kezelésére használják. A virágokat nyílás kezdetén szedik és szárítják. A leveleket sebkezelésre is használják helyenként. A kéreg betakarítását tavasszal, vagy nyár végén végzik, és későbbi felhasználás céljából szárítják. A növényből nyert nyúlós kivonatot a tályogokra, forrázásos sebekre ajánlja a tradicionális gyógyászat.
Felhasznált irodalom: naturalmedicinalherbs.net