Az egerészölyv fára építi a fészkét, általában a lombkorona középső részébe. Ha nem áll rendelkezésre fészkelésre alkalmas fa, akkor érdemes fasort, mezővédő erdősávot telepíteni, hogy ott idővel megtelepedhessenek a ragadozó madarak.
Minden évben visszatérnek a fészekhez az egész életükben együtt maradó párok, és idővel hatalmas építménnyé növelik azt. Az egerészölyv több mint 20 évig élhet.
A vörös vércse leggyakrabban varjúfélék gallyfészkeit foglalja el, azonban a tapasztalatok szerint szívesen beköltözik a számára kifejlesztett mesterséges költőládába is. Ez a tartós faanyagból készített téglatest alakú odú 40 centiméter széles, 33 centiméter magas és 30 centiméter mély. Az egyik hosszú oldalán nyitott, ahol 10 centiméter magas peremmel és 10 centiméterre kiálló tetővel rendelkezik.
Apró furatokkal gondoskodjunk a vízelvezetésről is. Az elkészített költőládát érdemes legalább 3-4 méter magasra kihelyezni úgy, hogy az uralkodó szélirány a láda hátát, esetleg oldalát érje. Kerülhet fára – ritka lombozatú részre, hogy jól látható, megközelíthető legyen – vagy magában álló oszlopra is. Ha nyáron vadászni tanuló fiatal vércsékben szeretnénk gyönyörködni, akkor érdemes február végéig kitenni a költőládát, hogy a fészkelőterületek elfoglaláskor azt már a helyén találják a szülőmadarak.
Ha szeretnénk alkalmazni a leírt módszerek valamelyikét, de tanácsra szorulunk, forduljunk bizalommal a helyi természetvédelmi szakemberekhez!
Harsányi Krisztián
tájegységvezető, Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság