Az említett négy faj közül a görög teknős (Testudo herrmanni) a legismertebb, nem véletlenül ezt tartják a legtöbben. Igényei alapján az különbözteti meg a többi fajtól, hogy kedveli az esős időjárást is – a nyári záporok idején különösen aktív. A fajnak sikerült alkalmazkodnia a hazai, kissé szélsőséges klímához, arra azonban ügyelni kell, hogy a szárazabb időszakban biztosítsunk dagonyázási lehetőséget, különösen a fiatal egyedek számára.

A mór teknős (Testudo graeca) alapvetően abban különbözik a görögtől, hogy a meleg, szárazabb időszakokat jobban kedveli, nem viseli olyan jól a nyirkos időjárást. A tapasztaltabb teknőstartók szerint a négy faj közül ez a legintelligensebb. Sokak számára gondot okoz a görög és a mór teknősök megkülönböztetése. Első ránézésre valóban nagy a hasonlóság a két faj között, ám néhány bélyeg összevetése alapján leegyszerűsödik a fajfelismerés. A hátpáncélon található úgynevezett gerincpajzsok a mór teknős esetében szélesebbek. Másik, hogy a mór teknősök mellső lábainak elülső felét teljes egészében nagyméretű pikkelyek fedik, míg a görög teknősöknél csak 1-2 sor nagy pikkelyt találunk, a többi apróbb.
A legegyértelműbb megkülönböztető jegy az, hogy a görög teknősök farokvégén egy – karomra emlékeztető – szarutüske található. A mór teknősöknél ez hiányzik, viszont esetükben a két hátsó láb tövénél van 1-1 szemölcsre emlékeztető képlet, mely megnagyobbodott pikkelyekből áll. A görög és a mór teknősök színezete és mérete egyébként rendkívül változatos lehet aszerint, hogy milyen – élőhelyekre jellemző – populációból származnak, esetleg mely alfajhoz tartoznak.

A szegélyes teknős (Testudo marginata) jóval nagyobbra nő az előbb említett két fajnál. Hosszúkás formájú páncéljának mérete akár a 35 cm-t is elérheti, melynek hátsó szegélye kifejlett korban szoknyaszerűen kiterebélyesedik. Méretéből adódóan több tojást is rakhat, mint a görög és a mór teknős. Előbbi faj általában 4-10, míg utóbbiak csak 3-6 tojást tojnak. Ez persze csak az adott év első fészekaljára vonatkozik, hiszen a továbbiak már jellemzően csekélyebb számú tojást tartalmaznak. A mór teknősökhöz hasonlóan a szegélyes teknősök is inkább a szárazabb, napsütéses időszakokban érzik igazán jól magukat. Küllemük kiskorukban leginkább abban különbözik a többi fajétól, hogy az említett szarukarmok és dudorok hiányoznak róluk, valamint a lábaikon és azok tövénél, illetve a nyakukon a bőrfelületek világos színezetűek.
és igen komoly sérüléseket okozhatnak ezzel még a nőstényeknek is. Jellemzőjük még, hogy remekül ásnak, és hamarabb elvonulnak telelni a fűcsomók alá, mint a többi faj. Így ősszel legyünk résen, mert könnyen szem elől téveszthetjük őket.
Az európai szárazfölditeknős-fajok társításáról azt mondhatjuk, hogy viszonylag jól tolerálják egymás jelenlétét, amíg kellő méretű és tagoltságú tér áll rendelkezésükre. Ne legyenek zsúfoltan! Ügyeljünk azonban arra, hogy az agresszívabb viselkedésük miatt 1 hím számos nősténnyel legyen együtt. Így nem ugyanazokat az egyedeket zaklatja majd. Vegyük továbbá figyelembe, hogy a szegélyes a mór teknőssel, ritkábban pedig a görög és a sztyeppi teknőssel hibrid utódokat hozhat létre, ami kerülendő. Az ilyesmit megfelelő csoportosítással és odafigyeléssel előzzük meg!
A szerző korábbi cikkei a témában: