Keszthelyen, 2002 őszén, az évente megrendezendő Húsmarhatenyésztési Tanácskozáson egyeztettem Dr. Bodó Imre professzorral, hogy van-e még lehetőség a muraközi megmentésére (mint típusra gondoltunk). Azt a választ kaptam, hogy a 24. órában vagyunk, de még érdemes megpróbálni. A ló mindig közel állt hozzám, így szívesen láttam neki a „feladatnak”. 2002 őszén, amikor megvásároltuk az első üszőinket, 6 kancacsikót is vásároltunk a nyőgéri Hegyhát Szövetkezettől.
A nyőgéri szövetkezet néhai elnöke, Fitos István, a magyartarka marhák mellett, muraközi jellegű lovakat is tenyésztett. A szövetkezetben a takarmányozást, kisebb anyagmozgatást és a magyartarka gulyák ellátását fogatokkal végezték. A magyar hidegvérű lóhoz képest kisebb testű, de mozgékonyabb, kitartó lovakat tenyésztett, ennek a tenyészcélnak megfelelő ménekkel fedeztetett.
Ahogy mondani szokta, „csak az a ló maradhat, amely párban egy trappban elviszi a silóval megrakott táblás kocsit Sótonyból Bejcgyertyánosra, majd vissza is üget…” (16 km dombos terepen). Emellett természetesen a kancáknak évente csikózni is kellett, s jó csikót kellett nevelniük. Ez meg is látszott az állományon, jó munkakészségű, mozgékony, viszonylag vékony csontú, de szilárd szervezetű, jó csikónevelő képességű lovak voltak.
Őriszentpéteren 2003. január 21-én az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság központjában összegyűltek a muraközi lóért tenni akaró szakemberek, és meghatároztuk a muraközi rekonstrukciós program kezdő lépéseit.
Létrehoztunk egy kis szakmai csapatot, akik segítik, koordinálják ezt a munkát. A szakmai társaság tagjai: Dr. Bodó Imre, Markos László, Dr. Pataki Balázs, Thomka Iván, Bartók László és jómagam voltunk.
Tenyésztési program
Az első lépést a tenyésztési program kidolgozása jelentette, mely tartalmazta a leendő tartástechnológiát is. A tenyésztési programban rögzítettük, hogy milyen érvek szólnak a muraközi ló regenerálása mellett, meghatároztuk a tenyészcélt, a tenyészállatok kiválogatásának szempontjait, a tenyésztői munka elkövetkezendő lépéseit (párosítás, családok kialakítása, szelekció, apaállatok tenyésztése, muraközi ló terjesztése a köztenyésztésben, nemzetközi kapcsolatok kialakítása). A kidolgozott tenyésztési programot 2004. április 21-én fogadtuk el.
- Küllemében magán hordozza a noriker fajtacsoport jegyeit.
- Homogén, jellegzetes küllemű.
- Belga-ardenni és perseron vérhányad minimalizálása, hisz ez az egyik feltétele a magyar hidegvérűtől való különbözőségnek.
- Élénk mozgású, kedvező munkakészségű, sokoldalúan hasznosítható (befogható és felülhető rá).
- Jó takarmány- és gyephasznosító képesség, szerény igényű.
- Tartós munkabírás, könnyű kezelhetőség.
- Hosszú, hasznos élettartamú, termékeny, jó csikónevelő képességű.
Technikai feltételek megteremtése
Szűkös anyagi kondíciók közepette kellett jelentős anyagi forrásokat biztosítani a lótenyésztés számára. Ebben az időszakban állami támogatást a gazdálkodásunk kialakításához nem kaptunk, így használt erőgépekkel, viszonylag olcsó, és egyszerű kivitelezésű épületekkel kellett elkezdenünk a munkát.
2003-ban egy 6 boxos, 4 állásos istálló (takarmányos és szerszámos helyiségekkel), és egy 120 m2-es futóistálló építését engedélyezte a költségvetésünk, majd 2004-ben egy újabb 240 m2-es futóistálló építését tudtuk finanszírozni. Szabadtéri lovardát, futószáras karámot 2005-ben létesítettünk, ekkor elkezdtük a csikók betanítását.
Tenyészállatok kiválasztása
A legnehezebb feladatot a program szempontjából hasznos tenyészállatok felkutatása, beszerzése jelentette. A kancaállomány nagyobb részét (és a legjobbakat) a nyőgéri termelőszövetkezettől vásároltuk meg az évek során, már amit ki lehetett „csippenteni”, mert a legjobbakat Fitos Pista meg akarta tartani. Aztán az élet úgy hozta, hogy idővel ezek a lovak is az Őrségbe kerültek, és sok jó tenyészállatot adtak a tenyészetnek.
Ugyanakkor vásároltunk magánszemélyektől is, amelyek egy része bevált, egy részét azonban kisoroltuk a tenyésztésből.
Azokat a csikókat, melyekről már csikókorában láttuk, hogy típushibákkal terheltek (nagy, jellegtelen fej, erősen hidegvérűs testalakulás és mozgás, jelentős lábhibák, kedvezőtlen temperamentum) még a tenyésztésbevétel előtt kiselejteztük. Az első években jó kancákat nem is adtunk el, növeltük a tenyészkanca állományunkat, amíg a kívánatos 20-22 kancát el nem értük.
Már a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt helyeztünk az adatgyűjtésre, adatfelvételre.
A tenyésztésbe állítást megelőzően lovainkat küllemi bírálatnak vetettük alá. A küllemi bírálat során kancáinkat egy idealizált muraközihez viszonyítottuk (milyennek kellene lennie, és ehhez képest milyen a kanca), a bírálatokról bírálati lapokat készítettünk.
Ezt a bírálatot Bodó Imre professzorral „Típusbírálati rendszernek” neveztük el. A gyors összehasonlítás érdekében három kategóriát határoztunk meg: kívánatos, közepes, nem kívánatos a tulajdonság alakulása.
Értékeltük az egyedek testalakulását, fej alakját, nemességét, sörényosztottságot, bokaszőr dússágát, szár vastagságát, tisztaságát, munkakészségét, temperamentumát, és kezelhetőségét.
Testalakulást, fej formáját, testhez viszonyított arányát tekintve a kiinduló állományunk viszonylag jónak volt tekinthető, a sörény és a bokaszőr tekintetében azonban nem lehettünk elégedettek (viszonylag sok volt a bokaszőr, és sok esetben dús, két oldalra omló sörény).
Az induló kancaállomány testméreteit táblázat tartalmazza, összehasonlítva az ÁKI által kitenyésztett muraközi kancák testméreteivel. A megszületett csikók méreteit is folyamatosan felvételeztük, fejlődésüket így is figyelemmel kísérve.
Ezeket mind-mind egy családalapító kancára lehetett visszavezetni. A pontosan vezetett nyőgéri tenyésztési naplók lehetőséget adtak a családok felkutatására, s ezen családokba be tudtuk sorolni az akkor még működő nyőgéri tenyészet egyedeit is. A magángazdálkodóktól vásárolt kancákat szintén a fellelhető közös anyai ős alapján soroltuk családokba.
Párosítás, fedeztetés
Komoly kihívást jelentett megfelelő tenyészmént találni. 2004-től az akkori OMMI tulajdonában lévő 4291 Hobol-141 tenyészmént használtuk. Az 50%-ban nóri vérhányaddal rendelkező mén küllemileg nem volt kifogástalan (nem nemes fej, dús, osztott sörény), de igen jó használati tulajdonságokkal rendelkezett (könnyen kezelhető, kitartó munkavégzés, jó ügetés). 3 tenyészévben használtuk (25 választott csikót adott), de sajnos a nagynak tűnő, burkolt fejet rendesen örökítette, ezért 2007-ben már nem fedeztettünk vele.
A muraközi tenyésztés nagy szerencséjére Bartók László (akkoriban a parádi méntelep vezetője) felkutatott egy idős, ám a típusnak megfelelő mént, 3034 Veszprémvarsány-8 Robit, amit 2007 tavaszán megvásároltunk. Előéletéről annyit lehetett tudni, hogy az egykori Veszprémvarsányi Termelőszövetkezet tenyésztette és állította tenyésztésbe, mivel mozgékony, jó munkabírású, hidegvérű ménre volt szükségük.
Szerencsére jól örökítette a kívánatos típust, így lehetőséget adott a továbblépésre. Bizton állíthatom, hogy e mén nélkül nem tudtuk volna folytatni a tenyésztési programot.
Tanítás, kipróbálás
A tenyészet célkitűzése az volt, hogy csak olyan kancát vesz tenyésztésbe, amely be van tanítva, s eredményes munkakészség-felmérést, későbbiekben vizsgát tesz. Ezért a lovakat egységes betanítási protokoll szerint tanítottuk.
Ez a módszer lassabb, mintha idősebb ló mellett fognánk először kocsiba (mert ez megköveteli, hogy csúszóba egyedül biztosan húzzon), de biztosabban kezelhető lovat fogunk kapni. A tanításról és kipróbálásról jegyzőkönyvet vettünk fel, amely az első lépésektől a kipróbálásig rögzíti az eredményeket, és a jellemzést.
(Folytatjuk)