0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A faforgács illata

A fafaragás nem más, mint képzelet, érzék és ügyes szerszámhasználat együttes végkifejlete. Mesterfokú elsajátításához sok éves gyakorlatra van szükség, és minden alkotás újabb ismeretekkel gazdagít. Kiss István immár 20 éve dolgozik fával egri műhelyében, és mai is szenvedéllyel űzi eme ősi, nemes mesterséget.

„Nem gondoltam, hogy valaha fafaragó leszek. Eltelt 44 év az életemből úgy, hogy fához sem nyúltam”. Isten adta tehetségének gondozását édesapjának köszönheti, aki ezermesterként tevékenykedett a ház körül, az ifjú Kiss István pedig segédkezett neki. Alkotásvágya ezalatt végig ott motoszkált benne.

Családapaként villamos automatizálási cégnél műszaki rajzokat készített, és közben őt is meglepte, hogy látja az anyagban a felhasználási lehetőségeket. Az első alkotását 1998-ban készítette fából. Egy hajómodell orrdíszéből néhány centiméteres Neptun-szobrot faragott, majd Leonardo díszsisakos képét formálta.

A forgács illatának nem tudott ellenállni, szerszámokat vásárolt egy leköszönő fafaragómestertől.

Az áttörés 2000-re datálható, amikor már saját szerszámaival faragta ki a maga által megrajzolt motívumokat. Szinte ontotta magából az alkotásokat, aminek híre ment Eger-szerte. Kezdetben iskoláknak készített királytáblákat, később domborműveket, és nem mondott ellent, amikor szobrok készítésére kérték fel; egy egri polgári ház homlokzatán például Szűz Mária és Szent István alakját jelenítette meg.

„A szobor és dombormű készítése teljesen más kihívás.

Utóbbinál be kell csapni a szemet: azt az érzést kell kelteni, mintha 3 dimenziós képet néznénk, a szobornál inkább a helyes testarányokra kell figyelni. Közös azonban a kettőben, hogy ha az ember nem figyel, árnyékra farag”. Ez a szakkifejezés azt jelenti, hogy a fénytől a műre vetődő árnyék elviszi a szemet egy teljesen más dimenzióba, ami torz képet eredményez.

Minden fa faragható

Az éger, a bükk és a tölgy tömörebb rostú fák, így jobban faraghatók. Mint minden művész, minden mesterember másképp alkot. Kiss István lendületből dolgozik, ami felgyorsítja a faragási folyamatokat, viszont biztos kéz szükséges hozzá, mert nagy merítések nyomán könnyebben szakad a fa. A domborfaragás mellett a díszítőfaragás technikáit is elsajátította. Ennek kapcsán megismerkedett a pásztorfaragásokkal, amelyekkel eredendően a botjaikat díszítették a pásztorok.

„Nevelték” a botokat, például kökénymagot ékeltek alá, hogy a fa megbütykösödjön; és maguk faragták az ünnepi botjaikat, melyekkel templomba és ünnepségekre jártak.

A szakrális faragásnak nemcsak a pásztoroknál van jelentősége. A kopjafán szigorú rend szerint elhelyezett faragások sok mindent elárulnak az elhunytról. A faragott fejfa főként Erdélyben használatos, de összességében az egyetemes magyar kultúra része. Kiss István is készített kopjafákat fertálymesterek emlékére, ezek jelenleg az egri bazilika előtt állnak. Emellett az erdélyi Nyerges-tetőn a 1848-as szabadságharc hősi halottaira emlékező kopjafaerdőben is van egy alkotása. Több mint 20 kopjafát faragott elhunyt családtagok vagy eseményeknek emlékére.

Hazai munkák

Fertálymester

„Jó magam 2012-ben voltam fertálymester, ami Egerben egy rangos tisztségnek számít(ott).” – meséli Kiss István. A fertálymestert a település körzeteinek lakosai választják. A választott elöljárónak különféle jogaik voltak: régebben adóbeszedési joggal rendelkezett, felügyelte a rendet vagy akár büntethetett botjával. Ugyanis a fertálymesterek jól látható szalagos bottal jártak és a nagyobb események alkalmával magukra öltötték a száz ráncú köpenyüket is. „Vedd válladra a száz ráncú köpenyt, mely Egerben nagyobb becsben áll, mint Rómában a szenátorok bíborszegélyű tógája” – szól a fertálymesteri eskü egyik mondata. Napjainkra a jogkörrel már nem rendelkeznek, hagyományőrzőkként egyházi eseményeken, városi rendezvényeken megjelennek, illetve javaslatokat tehetnek az önkormányzatok felé.

Kiss István egy évig fertálymester, három éve pedig a Heves megyei Népművészeti Egyesület elnöke is. Az egyesülettel Aldebrőn készítettek a község és a magyarság történelmét egybefoglaló emlékutat. Később a mester tudomására jutott, hogy Aldebrő határában egy szkíta fejedelemasszony sírjára bukkantak. Kapott az alkalmon, és a helység parkjában szkíta emlékparkot tervezett, ahol egy kurgán áll, tetején egy életfával, ami a nomád lovas népek jellemző motívuma.

A szkíta emlékparkban egy 10-12 fős faragócsapat még az idén fahidat készít, hogy szimbolikusan összekössék a múltat a jelennel.

Bükkzsércen is találkozhatunk Kiss István alkotásaival. Először 2012-ben járt ott, az országos favágó bajnokságon. A látványfaragás alatt egy rönkből a nap végére kész alkotás született a keze nyomán. A rendezvényre azóta minden évben meghívták, így a honfoglaló vezérek után már Nimród, mint az első magyar király szobra is látható a településen „Augusztusban pedig Attila vezérnek állítok emléket, majd folytatom a sort Szent Istvánnal és Szent Lászlóval”.

A pápa megáldotta

Az egri fafaragómester külföldön is jelentőset alkotott. A szlovákiai Homonnán 2006-ban kiállítást rendeztek neki egy nemzetközi alkotótábor keretében. Munkái révén tizenkétszer hívták vissza az alkotótábora, és minden alkalommal a magyarság témájában faragott. Ott ismerkedett meg a láncfűrészes fafaragással, amit hazatérve igyekezett minél jobban elsajátítani.

„A láncfűrésszel való faragás megfontolt és biztos kezet igényel, azonban az utómunkálatokat mindig vésővel fejezem be” – árulta el.

Munkái kijutottak Indiába, az USA-ba, Ausztráliába, Svédországba, Németországba és Olaszországba is. 2011-ben egy nemzetközi betlehem-kiállításra adta be járomkeretbe foglalt betlehem-pályázatát. A kiállítást Giffoniban rendezték, ahonnét a Vatikán kiemelte az alkotását és a római Pantheonban állíttatta ki. Ezen felbuzdulva elkészítette teknőkeretbe faragott betlehemét, két évig dolgozott rajta. A kettévágott teknőbe foglalt műremekben minden darab különálló szobornak tekinthető. Az alkotást először Miskolcon állították ki, ahol mesterremek minősítést kapott, majd A Magyar Kézművességért Alapítvány betlehem-kiállításán különdíjjal jutalmazták. Ennek köszönhetően került be a mű tavaly a Vatikán Száz jászol kiállítására.

Ferenc pápa is megáldotta a remekműveket, köztük Kiss István teknőbe foglalt betlehemét.

A mester szerint az alkotási folyamat annyi ideig tart, amennyi időre a műnek szükség van. Mindent lehetne egy életén át faragni, de meg kell húzni a határt. Nála a szignó felvésése jelzi az alkotás végét, utána már csak a felületkezelés következik.

Forrás: A Mi Erdőnk