A békési őzállomány megközelítőleg negyvenezer egyedet számlál. A kiváló minőségű állományból rendszerint kimagasló, érmes trófeák kerülnek ki évről évre. Ezáltal az eladott apróvadvadászatok mellett az őzbakidényben juthatnak jelentős bevételi forráshoz a helyi vadásztársaságok.
Azonban egy kór, megnevezése szerint az agancstő-gyulladás megjelenése drasztikus változásokat idézett elő az őzagancsok fejlődésében, formájában; abnormis alak, deformált szárak és ágvégek alakulnak ki.
A betegség feltáráshoz szükséges vizsgálatokat a megyei vadászkamara szervezésében más szakemberek bevonásával megkezdték. Az agancstő-rendellenesség a ’90-es években Tolna és Somogy megyében már megjelent, kezdetben a dám-, majd a gímbikáknál, később az őzbakoknál is.
A betegség során lényegében az agancstő deformálódik, esetenként gennyes gyulladás is kialakulhat, ezáltal az agancsfelrakás során torz agancsot épít a vad. Ezalatt a tömör csontból álló körcentrikus agancstő méreteiben és szerkezetében megváltozik. A problémás oldalon az agancstő az agancslevetés ideje előtt általában kitörik.
A rendellenesség az állatnál mindaddig megismétlődhet, amíg az agancstő a koponya síkjáig ki nem törik.
Jelenleg a betegségre megoldás nincs. A kutatási eredmények ott tartanak, hogy a bakteriológiai fertőzést lényegében kizárták, és megállapították, hogy az elváltozás másodlagos fertőződés eredménye, amely az agancstisztítási időszak után keletkezik. Ezek a rendellenességek több faktor együttesével alakulnak ki. A kutatók szerint rengeteget számít, hogy milyen takarmánnyal etetik a vadat. A háziállatokénál jobb minőségű takarmányra van szükség a vad esetében, illetve a takarmány szennyezettségéből, tárolásából adódóan a mikotoxinok megjelenésére is oda kell figyelni, ami szintén közrejátszhat az agancstő-gyulladás kialakulásában.