Egy hónapon át mindenkinek a maximumot kellett nyújtania, hiszen elég egy hiba, már nincs jó híre a versenynek. A póni Eb volt az utolsó megmérettetés a bajnokságmaratonon, mely szintén sikerrel zárult. A rendezőt és házigazdát, Arie Yom-Tovot kérdeztük.
Hogyan értékeli a több mint egy hónapig tartó, szinte folyamatos versenyt?
Valódi kihívás volt négy héten át menedzselni az egymást követő Európa-bajnokságokat, ezt megelőzően pedig egy nemzeti versenyt.
A nagy megmérettetés előtt beszéltem a csapatommal, felkészítettem őket mentálisan, és bónuszpénzzel is motiváltam őket. Elmondtam nekik, hogy számos hotel tulajdonosaként azt várom el, hogy a 25 nemzet ide érkező lovasainak úgy kell érezniük magukat, mint egy hotelben. Megbeszéltem velük, hogy bármilyen probléma merüljön is fel, mindig a megoldás megtalálására törekedjenek, s mindezt mosolyogva.
Sikerült?
Igen, nagyon sikeres volt, rengeteg elismerést kapunk azóta is. A német csapat itt hagyott nekem egy német zászlót, amit mindannyian aláírtak, de ugyanilyen elégedettek voltak a hollandok, az olaszok, a dánok, sorolhatnám… Azt kérték, legközelebb is itt legyen a gyermek, junior és fiatal lovas Eb. A német csapatvezető kétszer is odajött hozzám, hogy megköszönje a kiváló szervezést. Néhány héttel ezelőtt az FEI-től is kaptam egy e-mailt, Bettina de Rham igazgatótól, aki gratulációját fejezte ki, mert csak pozitív visszajelzéseket kapott a versenyről.
Amikor belekezdtem az egészbe, tudtam, hogy tökéletesnek kell lennie. A legfőbb célom az volt, hogy ebben a nehéz helyzetben életben tartsuk a sportot. A szervezésben a járványhelyzet pluszkihívást jelentett, hiszen a sportolók egészségére is vigyázni kellett.
Tudtam, hogy nem elég a középszerű rendezés, százszázalékosan kell teljesítenünk. Együttműködést kértem Thomas Bauertől, aki nagy versenyeket szervezett már Amerikában, hogy legyen a verseny felügyelője, illetve felkértem Markus Hinzkét (a szeptemberi Pegazusban mutattuk be – a szerk.), aki szintén egy hónapig velünk volt, hogy segítsen az egyedülálló versenysorozat szervezésében és lebonyolításában. A versenyirodát is profi csapat vitte, a Horse-events. Nagy köszönet illeti a talaj karbantartóját, az osztrák Ripro cég szakemberét is, aki sokszor éjszakába nyúlóan tartotta karban a talajt, hogy másnap ugyanolyan feltételekkel tudjanak a versenyzők melegíteni, versenyezni. Tehát a profi háttér, a nagy tapasztalattal bíró emberek rendkívül sokat segítettek nekünk.
Soha nem rendezték még egy helyen, egymás után ezeket a nagyversenyeket, melyekhez a végén még csatlakozott a póni Eb is.
Igen, az idei egyedülálló, a koronavírus miatt. Számos külföldi lovasszövetségtől érkezett hozzám kérés, hogy ha már megrendezem a gyermek, fiatal lovas, junior és U25 Európa-bajnokságokat, akkor vállaljam el a pónit is.
Végül elfogadták, és attól lett egyedülálló a verseny, hogy mind az öt korosztály szinte egy időben, egy helyen versenyzett. Ez volt egyben a leghosszabb nemzetközi bajnokság is.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Hogy a színvonalat magasan tartsuk az első naptól az utolsóig, a boxok takarításától kezdve a talaj minőségén keresztül az étteremig. Nem akartam azt látni, hogy magas színvonalon kezdünk, aztán lépésről lépésre lejjebb adunk belőle.
Hány ember gondoskodott erről?
Körülbelül hetvenen voltak, minden reggel ötkor kezdték a munkát és késő estig meg sem álltak.
Mit gondol, megtennék még egyszer?
Mindenki nagyon fáradt volt, munkájuk elismeréseként nagyon sok bónuszt adtam nekik. Nem tudom, megtennék-e megint, de boldogok voltak, mert tudták, hogy valami fontosat tettünk, amely által a világ lovasélete elismerte Magyarországot.
És ön újrakezdené?
Jó kérdés. Mint ahogy már említettem, rengeteg telefonhívást kapok még mindig, hogy a következő gyermek, junior és fiatal lovas Eb-t is mi rendezzük (az U25-öt Németország rendezi).
Mik a tervei?
Folytatni a magyar díjlovaglás fejlesztését, nem adtam fel azt a vágyam, hogy a 2024-es olimpián részt vehessünk, ez a mi álmunk, amit szeretnénk megvalósítani. Ehhez persze szükségem van mindenkinek a segítségére, támogatására a magyar díjlovaséletből. Ennek egyik első lépcsőfoka, hogy olyan szigorúvá tesszük a magyar versenyrendszert, mint a nemzetközit – például Szt. György-díjtól felfele nem engedélyezzük a pálcahasználatot –, mert csak így lehetséges az, hogy felzárkózzunk a nemzetközi szinthez.
Ön egy világot látott, sikeres üzletember, mit gondol a vírus okozta helyzetről?
Olyan helyzetben vagyunk, amiről semmi tapasztalatunk, nemhogy nekünk, de még a szüleinknek sem. A vírus szerintem el fog tűnni fél éven belül, de megtanított minket máshogy látni a dolgokat.
Ha változtat valamit, akkor mit fog változtatni az életében?
Én hosszú évekig rengeteget utaztam, minden héten a világ különböző tájaira. A vírus első hullámakor, amikor mindent lezártak, meg kellett tanulnom, hogy messziről szervezzem a munkám. Így persze nem lehet száz százalékot teljesíteni, de rá kellett jönnöm, hogy az üzleti életben elég a kilencvenöt is. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, nem szükséges megölnünk magunkat az állandó rohanással, úgy, hogy közben az igazán lényeges dolgokkal meg nem foglalkozunk.