0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Mennyiség helyett minőség

Örvendetes fejlemény, hogy a hazai borászatban a mennyiségi szemléletet felváltotta a minél jobb minőségre való törekvés. Hasonlóan fontos változás – és szintén nagy szükség volt rá –, hogy a borászok minél szélesebb kínálattal álljanak a vendégek és vásárlók rendelkezésére.

Czimondor István borosgazda, a Rezi Szőlészeti és Borászati Szakcsoport elnöke vélekedett ekként, amikor felidézte tudósítónknak a helyi borászat múltját és családja szőlészhagyományait.

– Családunk hagyományaira és örökségére épült a szőlészet iránti elkötelezettségem… vagy inkább általában véve a mezőgazdaság iránti – mondta. – Nagyszüleim és szüleim is gazdálkodtak. Szőlőt is termeltek, tehát nem állt távol tőlem ez a tevékenység.

Állatokat is tartottak a növények, illetve a zöldségek termelése mellett, így már kisgyermekként belekóstoltam ebbe a munkába. Végső soron az egész életemet végigkísérte.

A sors ugyan úgy hozta, hogy fiatal koromban buszsofőrként dolgoztam, és a több műszakos beosztás miatt viszonylag sok szabadidőm volt. Ezért úgy döntöttem, hogy folytatom a gazdálkodást a főállásom mellett, azon belül is szőlőt termesztek és bort készítek.

Tudni kell, hogy annak idején egymás után nőttek ki a földből a szép házak, nyíltak az új utcák Reziben – a mezőgazdasági tevékenységnek köszönhetően.

Ezt látva egyre több fiatal kezdett gazdálkodni. Mi is így voltunk ezzel, és a családi hagyományok jegyében a szőlő mellett tettük le a voksunkat. Aztán 1986–88-ban felmerült bennünk, hogy végezhetnénk komolyabban is ezt a tevékenységet. Akkoriban jól ment a szekér, mert minden bort felvásároltak, az orosz piac mindent felvett. Kezdetben szinte kizárólag folyóbort készítettünk. De aztán előtérbe került a minőség, amire elég korán ráébredtünk, és ennek megfelelően fejlesztettük a gazdaságot, a berendezéseket és a telepített fajtákat egyaránt a minőségnek rendeltük alá. Az idő minket igazolt, hiszen amikor az orosz piac megszűnt, másoknak – és igen sokaknak – hirtelen volt a váltás a mennyiségi termelésről a minőség irányába.

Korai felismerésünknek és fejlesztéseinknek köszönhetően mi előnyben voltunk, hamarabb meg tudtunk felelni a piac elvárásainak.

Családunk azóta is közösen termeszti a szőlőt, mintegy 2,5 hektáron, ráadásul mostanra gasztronómiai kínálattal is kibővítettük a tevékenységünket. Szeretjük csinálni, napjainkra kiforrott a munkafolyamat. A nagy áruházláncoknak nem akarunk bort értékesíteni – igaz, nem is terem annyi szőlőnk, hogy ezt vállalni tudnánk. Ehelyett a minőségre fókuszálunk, szeretnénk elérni vele, hogy a vendégek jöjjenek hozzánk, és hogyha jól érezték magukat és ízlettek a boraink, akkor vásároljanak belőlük és térjenek vissza máskor is.

Ahhoz, hogy vendégek jöjjenek, és ha eljöttek, megtalálják a leginkább kedvükre való bort, választékra van szükség – nem is kicsire.

– A filoxérajárvány után a Festetics grófok és a papság Olaszrizlinget és Rajnai rizlinget telepítettek nagy mennyiségben Reziben. Mindkettő megbízható mennyiséget és minőséget ad, mert nagyon kedvező számukra a talaj és a változatos fekvésű terület, minden dűlő más-más ízt nyújt. Olyannyira elterjedtek nálunk ezek a fajták, hogy az 1980-as években Rizlingországként emlegették Rezit.

Természetesen mi is termeltük ezt két rizlinget, de rájöttünk, hogy ez a két fajta nem lesz elegendő, ezért kékszőlőket is telepítettünk.

Az egyikük a Reziben mindig is termesztett Othelló. Ennek a termesztésénél be kell tartani bizonyos szabályokat, ha eredményesen szeretnénk szüretelni. Aztán jött a Zweigelt, a Cabernet-k, a Merlot, majd a Chardonnay és a Rizlingszilváni. Különlegességet jelentettek és jelentenek ma is a Bakonyi Karcsi bácsi által kikísérletezett illatos fajták, a Cserszegi fűszeres, a Nektár, a Pátria és a Rozália. Kisebb mennyiségben van Traminink, Ottonel és Sárga muskotályunk is.

A vendégekre visszatérve: amikor száraz fehér bort kínáltunk, azt kérdezték, hogy van-e édes.

Amikor már volt, sokan a vörösről érdeklődtek, édesről és szárazról is. Aztán felmerült a kérdés, hogy milyen rosét tudunk kínálni. Ezért döntöttünk úgy, hogy legyen mindenből annyi, hogy ezeket a változatos igényeket mind ki tudjuk elégíteni. Ha valami még így is hiányzik, akkor a többi helyi gazdával egymást ajánljuk. Ők szintén ellenőrzött minőséget kínálnak. Mint ebből kiderül, jól együtt tudunk működni, segítjük egymást. Hozzá kell tennem, hogy Reziben – a szőlőhegyünk ma a Balatonedericsi Hegyközség része – nagyon sok a szőlős-boros rendezvény, azaz jó a gazdák közötti kapcsolat, erős az összefogás.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság