Back to top

Agrármúlt - Régi magyar szőlőprések

Vincze István etnográfus történelmi borkultúránk két alapvető rétegét különböztette meg: a borkészítés préses és préstelen (taposó-zúzó) formáját. Felosztása a szőlőfeldolgozás e meghatározó szakaszára, a mustnyerés teljes munkafolyamatára vonatkozik. A lényerés során a tiszta mustot elválasztják a szőlőzúzaléktól, aminek különböző szőlőprések az eszközei.

Hagyományos, fából készült borsajtóink egykori elterjedtségét érzékelteti, hogy Keleti Károly 1876-os országos szőlészeti statisztikájában, csak a Dunántúl területéről mintegy 120 ezer példányt említ. E borsajtók jellemző szerkezeti, mechanikai elveik különbségei alapján három alaptípusba sorolhatók. Az itt bemutatott prések a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Szőlészeti és Borászati Gyűjteményében találhatók.

A főfás, bálványos vagy régős szőlő­prések az egykarú emelő elve szerint működnek. Legjellemzőbb és állandó szerkezeti elemük az egyik végén rögzített, másik végén bele- vagy hozzáerősített orsóval ellátott hatalmas, vízszintes felső gerenda.

Már a gerenda súlya is nagy nyomást fejt ki a garatra, ami különböző módszerekkel tovább fokozható. Vajkai Aurél adatai alapján a főfás préseket változatos méretekben készítették (230–500 centiméter hosszúság, 200–300 centiméter magasság), és – különösen a felső gerendát – gyakran faragásokkal ékítették.

Számos változatuk közül némelyik hatalmas tipróval (melencével) is rendelkezik, más változatoknál ezt a törkölyláda szükségtelenné teszi. A főfás prések főként a Dunántúl régi paraszti szőlőterületeire, így Zala, Vas, Veszprém vármegyékre és Somogy nyugati részére, elsősorban a fehérbort készítő vidékekre voltak jellemzőek.

1. kép: Főfás prés, Malomsok

Az 1. képen rozettákkal és sorminta vésetekkel díszített, tölgyfából készült, végorsós bálványos prés látható. Gerendáján „ANNO 1805” felirat és a „Batsi Istvány” név olvasható. Magassága 210 centiméter, hossza 300 centiméter, szélessége 80 centiméter.

A középorsós sajtók alapszerkezete többnyire hasáb formájú sajtóaljra helyezett törkölyládából, két oldalsó tartóoszlopból, egy keresztgerendából és az azon keresztülfúrt csavarból áll (2. kép).

2. kép: Középorsós sajtó, Szekszárd
A szőlőzúzalékot a csavar nyomó- és szorítóereje sajtolja ki. A bálványos présekhez képest gyorsabb és kényelmesebb volt velük a munka. Ez a típus minden bizonnyal német közvetítéssel jutott el hazánkba, előbb az uradalmi, majd a paraszti gazdaságokba, a 18–19. században. Alul- és felülhajtós, egy- és kétorsós változatai különíthetők el. Az alulhajtós prések esetében a csavarorsó (sróf) mozgatását végző csavarórúd helye a keresztgerenda alatt volt. Kivitelezésük gyakran művészi faragású, ritkábban festett. A képen bemutatott, 1853-as évszámot viselő középorsós sajtó főgerendáján a következő versike olvasható:

„Meg éret a szöllő gerezd,
Levével torkodat ferezd,
Töltsd tele poharadat,
Kínáld sorra barátidat.”

Az állóorsós sajtók esetében a törkölyláda két oldalán álló oldalgerendák egyben préscsavarként is funkcionálnak. Ha mindkét oldalgerendát orsóvá képezik ki, akkor kétorsós (kétgyertyás), ha csak az egyiket, akkor egyorsós (egygyertyás) sajtóról beszélünk. A présnek tehát két talapzatba erősített, szilárdan álló sorfája van, csavarorsója használat közben nem mozdul el. Az orsók anyacsavarját – amelyek a vízszintesen elhelyezkedő szorítófát (nyomópallót) le és fel mozgatják – kosszarvhoz hasonló fogóvá képezik ki. Innen ered kosos, kosfejes vagy szarvas prés elnevezésük (3. kép).

3. kép: Kosos prés, Tápiószentmárton
A nyomóerő az anya felülről ható ereje által keletkezik és adódik tovább lefelé. A nyomópalló szorítását a bak-nak vagy pap-nak nevezett fahasáb közvetíti a törkölyt fedő deszkának.

Ez a 18–19. században megjelent préstípus addig préstelen vidékeket tett présessé. Archaikusabb változatai Somogy és Tolna megye területén lelhetők fel, újabbnak tekinthető változatai a Duna–Tisza közi homoki szőlőterületeken és a Tiszántúl déli részén találhatóak.

Régi préseink fennmaradt példányai pótolhatatlan néprajzi és gazdálkodástörténeti értékek, megóvásuk közös feladatunk.

Nagy József

muzeológus

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2020/40 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Földönkívüli borospalackok közelednek a Föld felé

Kisebb-nagyobb sikerrel a közösségi médiának köszönhetően a világ számos pontján elterjedt a „száraz január” kihívás. Ennek a lényege, hogy a résztvevők januárban egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt. A Nemzetközi Űrállomáson dolgozókat pedig 12 üveg jó minőségű francia bor kisértette egy teljes éven keresztül.

Értékből értéket Tokaj-Hegyalján

Az ecetesedés borhiba, már ha nem borecetet készítünk. Az utóbbihoz ugyanis kívánatos jelenség. A borecetet már az ókori Görögországban is használták emésztési gondok enyhítésére, napjainkra pedig tudományos vizsgálatok igazolták az emberi szervezetre gyakorolt számos kedvező hatását. A Borecet Műveknél évente 50 ezer liter borecetet készítenek Bodrogkeresztúron.

Kósik Istvánra emlékezünk

Életének 93. évében elhunyt Kósik István nyugalmazott főkertész, szőlész-borász szakember, Gyöngyös díszpolgára.

Szőlőtermesztés: itthon is hasznos dél-amerikai tapasztalatok

A klímaváltozás szőlőtermesztésre gyakorolt hatása az egyik legdivatosabb téma manapság, sokan szeretnek róla nyilatkozni. Mi, akik a trópuson dolgoztunk Dél-Amerikában, és még ma is kapcsolatban vagyunk az ottani munkatársakkal, kissé másként látjuk a kérdést, mint azt Magyarországon kezelik.

Merre tart a magyar szőlő szaporítóanyag-előállítás?

A digitális térben, 2021. január 12-én kedden rendezték a Szőlő Szaporítóanyag-előállítási Tudományos Konferenciát, melyet a Szent István Egyetem, a Magyar Tudomány- és Innováció-menedzsment Alapítvány, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetsége közösen szervezett.

Kell-e öntözni a szőlőt? - A Kertészet és Szőlészetről szubjektíven

Milyen költségeket rejt az élelmiszerek valódi ára? Milyen kreatív megoldásokkal hidalták át a ciklámennemesítők, hogy nem lehet élőben fajtabemutatót tartani? Mi a közös a forró égövi és a hazai szőlőtermesztésben? Mi az egyetlen eset, amikor nem számít borhibának az ecetesedés? A 2021/2. héten is érdekes olvasnivalókkal jelent meg a Kertészet és Szőlészet.

A nagyszüleink gyümölcsei voltak

Aki emlékszik a nagyszüleink korabeli régi gyümölcsök ízére és gyümölcsfát telepítene, az majdnem biztosan az őshonos fajták mellett teszi le a voksát, mondja Kaj István, aki számos „régi világbeli” alma- és körtefajta oltványát készíti és kínálja. A fiatalember a Zala megyei Pusztaszentlászló polgármestere, az Újhegyi Borbarátok Egyesület elnöke és egyben őstermelő.

Alkohol és dohány a poggyászban Brexit után

Az Egyesült Királyság távozása az Európai Unióból egy olyan vámhatár megjelenését is jelenti, amely nemcsak a vállalkozókra, hanem a hétköznapi utazókra is vonatkozik. Eddig korlátlan mennyiségű különféle árut lehetett szállítani a La Manche-csatornán keresztül, de 2021. január 1-jétől korlátozások jelentek meg, különösen az alkohol és a dohánytermékek vonatkozásában.

Szőlő Szaporítóanyag-előállítási Tudományos Konferencia

Terítéken a szőlő biológiai alapjai, amelyre az ágazat szereplőinek részvételével szerveznek konferenciánt.

Zöldségtermesztés: erősségeink és gyengeségeink

A zöldségtermesztés irányát befolyásolják a fogyasztói igények, fokozhatja vagy ronthatja a termelési kedvet, hogy a felvevőpiac mennyit fizet az adott terményért. A munkaerő-igényes kultúráknál természetesen a munkaerő hiánya is visszafoghatja a termesztést, ahogyan a növényvédelmi nehézségek, valamint a klímaváltozás miatti nagyobb kockázat is.