Back to top

Agrármúlt - Régi magyar szőlőprések

Vincze István etnográfus történelmi borkultúránk két alapvető rétegét különböztette meg: a borkészítés préses és préstelen (taposó-zúzó) formáját. Felosztása a szőlőfeldolgozás e meghatározó szakaszára, a mustnyerés teljes munkafolyamatára vonatkozik. A lényerés során a tiszta mustot elválasztják a szőlőzúzaléktól, aminek különböző szőlőprések az eszközei.

Hagyományos, fából készült borsajtóink egykori elterjedtségét érzékelteti, hogy Keleti Károly 1876-os országos szőlészeti statisztikájában, csak a Dunántúl területéről mintegy 120 ezer példányt említ. E borsajtók jellemző szerkezeti, mechanikai elveik különbségei alapján három alaptípusba sorolhatók. Az itt bemutatott prések a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Szőlészeti és Borászati Gyűjteményében találhatók.

A főfás, bálványos vagy régős szőlő­prések az egykarú emelő elve szerint működnek. Legjellemzőbb és állandó szerkezeti elemük az egyik végén rögzített, másik végén bele- vagy hozzáerősített orsóval ellátott hatalmas, vízszintes felső gerenda.

Már a gerenda súlya is nagy nyomást fejt ki a garatra, ami különböző módszerekkel tovább fokozható. Vajkai Aurél adatai alapján a főfás préseket változatos méretekben készítették (230–500 centiméter hosszúság, 200–300 centiméter magasság), és – különösen a felső gerendát – gyakran faragásokkal ékítették.

Számos változatuk közül némelyik hatalmas tipróval (melencével) is rendelkezik, más változatoknál ezt a törkölyláda szükségtelenné teszi. A főfás prések főként a Dunántúl régi paraszti szőlőterületeire, így Zala, Vas, Veszprém vármegyékre és Somogy nyugati részére, elsősorban a fehérbort készítő vidékekre voltak jellemzőek.

1. kép: Főfás prés, Malomsok
1. kép: Főfás prés, Malomsok

Az 1. képen rozettákkal és sorminta vésetekkel díszített, tölgyfából készült, végorsós bálványos prés látható. Gerendáján „ANNO 1805” felirat és a „Batsi Istvány” név olvasható. Magassága 210 centiméter, hossza 300 centiméter, szélessége 80 centiméter.

A középorsós sajtók alapszerkezete többnyire hasáb formájú sajtóaljra helyezett törkölyládából, két oldalsó tartóoszlopból, egy keresztgerendából és az azon keresztülfúrt csavarból áll (2. kép).

2. kép: Középorsós sajtó, Szekszárd
2. kép: Középorsós sajtó, Szekszárd
A szőlőzúzalékot a csavar nyomó- és szorítóereje sajtolja ki. A bálványos présekhez képest gyorsabb és kényelmesebb volt velük a munka. Ez a típus minden bizonnyal német közvetítéssel jutott el hazánkba, előbb az uradalmi, majd a paraszti gazdaságokba, a 18–19. században. Alul- és felülhajtós, egy- és kétorsós változatai különíthetők el. Az alulhajtós prések esetében a csavarorsó (sróf) mozgatását végző csavarórúd helye a keresztgerenda alatt volt. Kivitelezésük gyakran művészi faragású, ritkábban festett. A képen bemutatott, 1853-as évszámot viselő középorsós sajtó főgerendáján a következő versike olvasható:

„Meg éret a szöllő gerezd,
Levével torkodat ferezd,
Töltsd tele poharadat,
Kínáld sorra barátidat.”

Az állóorsós sajtók esetében a törkölyláda két oldalán álló oldalgerendák egyben préscsavarként is funkcionálnak. Ha mindkét oldalgerendát orsóvá képezik ki, akkor kétorsós (kétgyertyás), ha csak az egyiket, akkor egyorsós (egygyertyás) sajtóról beszélünk. A présnek tehát két talapzatba erősített, szilárdan álló sorfája van, csavarorsója használat közben nem mozdul el. Az orsók anyacsavarját – amelyek a vízszintesen elhelyezkedő szorítófát (nyomópallót) le és fel mozgatják – kosszarvhoz hasonló fogóvá képezik ki. Innen ered kosos, kosfejes vagy szarvas prés elnevezésük (3. kép).

3. kép: Kosos prés, Tápiószentmárton
3. kép: Kosos prés, Tápiószentmárton
A nyomóerő az anya felülről ható ereje által keletkezik és adódik tovább lefelé. A nyomópalló szorítását a bak-nak vagy pap-nak nevezett fahasáb közvetíti a törkölyt fedő deszkának.

Ez a 18–19. században megjelent préstípus addig préstelen vidékeket tett présessé. Archaikusabb változatai Somogy és Tolna megye területén lelhetők fel, újabbnak tekinthető változatai a Duna–Tisza közi homoki szőlőterületeken és a Tiszántúl déli részén találhatóak.

Régi préseink fennmaradt példányai pótolhatatlan néprajzi és gazdálkodástörténeti értékek, megóvásuk közös feladatunk.

Nagy József

muzeológus

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2020/40 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Öntözött szőlők?

Sok vitát kavar szakmai körökben, hogy kell-e, illetve szabad-e öntözni a szőlőt. Aki felvásárlón keresztül értékesít, és kiegyensúlyozott mennyiséget és minőséget szeretne betakarítani, annak a mai időjárási viszonyok komoly kihívást jelentenek. Támogatói és ellenzői egyaránt akadnak, s talán ennek is köszönhető, hogy alig találkozunk gyakorlati példákkal az ágazaton belül.

Katona István díj 2021

A volt Kiskunhalasi Állami Gazdaság egykori igazgatója emlékére, a Magyar Borok Háza Alapítvány által létrehozott Katona István díjat, minden évben két szakembernek adják át, akik munkásságuk során a magyar szőlő-bor ágazatot segítették. Egy olyan személy kapja, aki a tudományt, s egy aki a gyakorlatot műveli kimagasló módon. Az idei díjátadóra Verpeléten került sor.

Gépesíthető munkák

Álltunk a Kokas-hegyen, Légli Ottó hároméves Sauvignon blanc-ültetvénye őszi napsütésben fürdött, és a legszebb badacsonyi panorámában gyönyörködtünk. A festői környezet a Vektor Mezőgép Kft. által felvonultatott Spedo és Freilauber gépmodellek bemutatásának hátteréül szolgált.

Bakonyi 100

Éppen Károly-napon rendezték a Bakonyi 100 emlékkongresszust a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Georgikon Campusán, ahol Bakonyi Károly szőlőnemesítő nem hétköznapi személyiségére, szakmai, emberi értékeire emlékeztek.

a’Capella: Ábrahámhegyre hangszerelve

A monori pincefalu szívében lévő KultPince kulturális eseményei, rendezvényei egyedi színfoltot jelentenek a környék életében. Azon túl, hogy a KultPince, a bor, a gasztronómia és a kultúra találkozóhelye, filmvetítéseik sok rajongót vonzanak. A kezdetek óta párosítják a bort és a gasztronómiát a filmmel, amikor is a rendezvénytermük moziteremmé változik.

Kadarka Nap – ünnepeljük a Kadarkát!

Közösségi finanszírozással – kilenc borászat összefogásával – elindult az első Kadarka Nap kampánya. Míg 2008-ban még közel 600 hektár Kadarka volt Magyarországon, a HNT friss statisztikái szerint ma már csak 273 hektárnyi maradt, annak ellenére, hogy nemzetközi szinten egyre nagyobb az érdeklődés a fajta iránt.

Szüret 2030

„Foglalkozni kell a változásokkal, aki nem tud alkalmazkodni, nem biztos, hogy túléli a kihívásokat”- hangzott el az Egri Borvidéki Hegyközségi Tanácsa és a Magyar Borok Háza Alapítvány által szervezett konferencián, melyen a felvetődő termelői kérdésekre és kutatási feladatokra kerestek választ. Verpeléten, a Varsányi Pincészetben tartott eseményen a szőlész-borász szakma képviselői vettek részt.

Digitalizált ültetvények

Aki manapság nem alkalmazza az innovatív eszközöket, technológiákat, az lemarad a versenyben. Szerencsére a kertészetben is megvalósulni látszik az, ami a szántóföldön már gyakorlat, precíziós gazdálkodásra a szőlőtermesztésben is van lehetőség. Erről szólt a Digitalizáció a szőlészeti-borászati ágazatban című online konferencia a Magyar Tudomány- és Innováció-menedzsment Alapítvány szervezésében.

Beöthy, a csobánci remete

Janos von Beöthy, azaz Beöthy János a fél életét külföldön, a csúcsgasztronómiában töltötte, hogy hazatérve a legjobb borok elkészítésén mérje le tudását. Igazi hegyi borászatot hozott létre – hiszen a területeinek a legalsó része is a tengerszint felett 200 méteres magasságban fekszik –, a Csobánc mellett pedig nem csak az adottságai miatt köteleződött el, de ifjú korát is a közelben töltötte.

Fenntarthatósági felmérés a borturizmusról

A WineTourism.com és a Geisenheimi Egyetem globális online fenntarthatósági felmérést készít a borturizmusról, tette közzé a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. A kérdőív angol nyelvű és anonim, csak az országot és a borvidéket kell megadni.