Talajforgatás, vagy lazítás?
Az ásás az egyik legnehezebb kerti munka monotonitásából adódóan is, másrészt, mert jó sok kilogramm földet forgatunk meg elvégzése során.
Előbbi azzal érvel, hogy az erdőben sem ás senki, mégis dús a növényzet – ami igaz is… A kert azonban nem egy természetes, hanem mesterségesen fenntartott ökoszisztéma, így nekünk kell gondoskodni a benne élő élőlények egyensúlyáról, azaz visszaszorítani a kártevőket, kórokozókat, ha szükséges. Erre is jó az ásás, hiszen a talajlakó kártevőket a fagy a kiforgatott rögökben jobban megtizedeli, persze ez csak fertőzött talaj esetén érvényes, ugyanis a hasznos élőlényeg száma is gyérülhet ilyenkor.
Az őszi ásás azért jobb, mint a tavaszi, mert a téli hidegek hatására a talaj víztartalma megfagy, és ennek köszönhetően laza, aprómorzsás talajszerkezet alakul ki tavaszra, ami kiváló magágy. Az ásás hátránya, hogy a felső, tápanyagban leggazdagabb réteg ilyenkor kicsit lejjebb kerül. Ez kiküszöbölhető, ha az ásóval nem forgatjuk, hanem lazítjuk csak a talajt, azaz a kimetszett rög teteje felül is marad, nem fordítjuk alulra.
A tápanyag utánpótlás is fontos
Az ásással egy menetben a tápanyag utánpótlást is megoldhatjuk: előbb szórjuk ki a komposztot vagy szerves trágyát, és az ásással forgassuk be.
Ha nem teljesen érett trágyát használunk tápanyag utánpótlásra, akkor a szerves anyag bomlása közben nitrogént von el környezetétől, és eközben a növényeken ennek a tápanyagnak a hiánytünetei jelennek majd meg tavasszal. Így átmenetileg éppen az ellenkező hatást érjünk el a trágyázással, mert tavasszal egy ideig tápanyag hiányosabb lesz a talajunk, mint trágyázás előtt, a mikroorganizmusok működése miatt. Ez csak ideiglenes állapot, de ha pont a palánták kiültetésekor következik be, akkor azok nem tudnak majd fejlődni.
Laza, homokos talajon ásóval ássunk, kötöttebb talajon jobb az ásóvilla használata. Az ásás egyik célja az, hogy a talajt fellazítsuk, és ezzel alkalmassá tegyük az őszi, téli csapadék felvételére. A felásott talajban tárolt víz biztosítja a növények tavaszi és nyár eleji egyenletes, erőteljes növekedését. Az ásás másik célja a porhanyós, aprómorzsás talajszerkezet kialakítása. Az ásáskor kiemelt talajszeleteket a levegő átjárja, a rögöket a téli fagy felbontja, így a növények számára a legkedvezőbb talajösszetétel alakul ki. Ásáskor a talaj felszínén és felső rétegében levő szerves anyagokat leforgatjuk és a talajra kiszórt trágyát, komposztot abba a mélységbe juttatjuk, ahol a növények gyökerei helyezkednek el. Ősszel minél mélyebben, hantosan ássunk. A rögöket – ellentétben a tavaszi ásással – nem szabad elegyengetni, azt majd a fagy megoldja.
Gyümölcsfák „tányérozása”
A zöldséges kertrész mellett érdemes ekkor a nagyobb gyümölcsfák körüli részt, a tányért is felásni annak érdekében, hogy a laza talaj jobban befogadja a téli csapadékot.
Különösen az agyagos talajok esetében, ha nedves, ragacsos talajon dolgozunk, az ásás inkább árt, mint használ, és ráadásul még nehezebb is. Ilyen időben a rögök ásóról leváló oldala sima, zsíros jellegű. Ezzel az a baj, hogy a vizes talaj ilyenkor összetapad, és úgy fog megkeményedni. Megszárad, és jó darabig nem esik szét.
A mély ásás lazítja az alsóbb részt is, és tápanyagot is juttatunk oda, így ha eddig csak sekélyebb talajréteg volt alkalmas a növény gyökereinek az optimális fejlődésére, mostantól mélyebb lesz ez a rész.
Végezetül ne feledkezzünk meg a kevésbé fagytűrő növények, takarásáról, vagy a rózsák és a mediterrán eredetű fiatalabb növények (füge, gránátalma) töveknek a földdel való felkupacolásáról, mely jelentősen csökkentheti e fajok esetén a téli fagykárokat.
