Új korszak az agráriumban

– Már a nagyszüleim is gazdálkodtak és piacra termeltek, nyomdokaikba lépve szüleim is ezt a tevékenységet folytatták, 1993-tól egyéni vállalkozóként. Beleszü­lettünk ebbe az életformába, már gyermekkorunkban körülvett minket a növénytermesztés és az állattartás, és természetesen be is segítettünk az öcsémmel. Akkoriban teljesen más világ volt, napjainkra igencsak megváltozott a helyzet – fogalmazott a fiatalember. – Már gyerekként is szerettem a természetet, ezért a soproni erdészeti középiskolába jelentkeztem. Az érettségire el kellett döntenem, hogy melyik szakirányba menjek tovább, vagy hogy inkább a családi hagyományt folytatom-e. Végül a keszthelyi Georgikon Kar növénytermesztő szakára jelentkeztem, majd ugyanott elvégeztem a növényorvosképzést. 2015-ben nyertem a fiatalgazda-pályázaton, azóta egyéni vállalkozóként tevékenykedem.

Jelenleg 20 hektár saját területen gazdálkodom. Ennek a nagy részén burgonya terem, de a vetésforgó érdekében kukoricát, búzát, árpát, tritikálét, repcét és napraforgót is szoktam vetni. Hogy melyikből mennyit, az mindig attól függ, hogy a vetésforgó mit kíván. Hozzá kell tennem, hogy fiatal gazda lévén a családi gazdaságnak nem vagyok tagja, egyéni vállalkozóként kell működnöm. Ennek ellenére nehéz lehet különválasztani a kettőt. Együtt dolgozunk, mert úgy könnyebb és hatékonyabb a termelés. Egyébként folyamatosan van munka, hiszen több növényfajról van szó, és mindegyikkel más-más időben van tennivaló. A növénytermesztéshez szükséges gépek rendelkezésünkre állnak, sikerült mindent beszereznünk. A gazdaság technikai eszközeit és berendezéseit folyamatosan fejlesztjük, mert anélkül megállna az élet.

– A több kultúra tulajdonképpen a több lábon állást jelenti. Mind tudjuk, milyen szeszélyessé vált az időjárás, de más problémákat is említhetünk, márpedig több kultúra termesztése esetén legalább néhány közülük „bejön”. Az időjárás ellen nem nagyon lehet védekezni, nem tudjuk előre kiszámítani, de az biztos, hogy nagy kárt tud okozni, illetve időbeli korlátokat is szab. Az aszály ellen lehetne védekezni. Segítene az öntözés, ahhoz azonban nagy beruházásokat kell megvalósítani. A burgonya tekintetében elsősorban a termék népszerűsítése, az értékesítés megszervezése, majd lebonyolítása jelentett kihívást.

A búza esetében például jelentősen változó a minőség. A felvásárlók, a malmok rendszerint differenciálnak, ami a termény árában is jelentősen megmutatkozik. A szóját viszonylag hamar lehet értékesíteni, a kukoricát pedig még a következő év nyarán is keresik. Ez azt mutatja, hogy anyagi szempontból is fontos tényező a tárolás. Így az elmúlt időszakban a tárolási kapacitásunk bővítését helyeztük előtérbe.

A sümegprágai fiatal gazdának a burgonya a kedvence az általa termesztett kultúrák közül.

– Három hektáron termelek burgonyát, elsősorban Keszthelyen nemesített fajtákat, például Agriát és Balatoni rózsát. A burgonya szeretete, mint korábban említettem, Keszthelyről származik. Komoly kutatásokat végeztek a nemesítéssel kapcsolatosan, és mi is beleláttunk a folyamatokba. Nagyon szeretem a burgonyát, és örömmel látom, hogy a vásárlók is, még ha az élelmiszerpiacon a jelenleg nincs is akkora potenciál benne. A termést egyébként magam értékesítem, az emberek szívesen veszik közvetlenül a termelőtől. Sokan kérdezgetnek a krumplimmal kapcsolatban, például a származásáról, az eltarthatóságáról, vagy arról, hogy melyik alkalmas főzésre, sütésre.

– A mezőgazdaságban dolgozó generáció elöregedett, az ágazatban egyfajta váltásra kerül sor. A termelőszövetkezeti „korban” kezdett szüleink generációja lassan nyugdíjba megy, a fiatalok veszik át a helyüket. Ez nemcsak korosztályban, hanem minden egyéb területen megújulást jelent, változást hoz magával. Más a gondolkodásmód, más a munkamorál. Biztos vagyok benne, hogy új korszak kezdődik az agráriumban.

Azt vallom, hogy a mezőgazdaság soha nem lesz egy könnyű szakma, viszont lehet tenni azért, hogy a termelés rugalmasabban, gépesítettebb megoldásokkal működjön, mint régen. A technika vívmányai csodálatosak. Ma a gazdálkodó több tízmillió forintos traktorba ülhet, azzal dolgozhat, számos olyan funkciót használhat, ami korábban, néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Viszont ennek ára van, hiszen a gép vezetőjének meg kell tanulnia a korszerű eszköz kezelését is. Mindez azt eredményezi, hogy felértékelődik a szaktudás: a képzésnek, tanulásnak folyamatosnak kell lennie. Aki nem így tesz, nem így gondolkodik, az lemarad, és bizony egy idő után már nem tud lépést tartani a többiekkel. A tanulás és képzés mellett ugyanilyen lényegesek a technikai fejlesztések. Fontos, hogy a gazdák igenis beruházzanak, fordítsanak megfelelő összeget az innovációra. Modern gépeket, eszközöket szerezzenek be, amelyek megkönnyítik a munkájukat, és amelyekkel energiafelhasználás tekintetében és időben is, sokkal jobban tudnak teljesíteni.

– A földbérleti díjak nagyon magasak hazánkban, ezt is mérlegelni kell, mielőtt belevágna az ember a fejlesztésbe. Ráadásul ezek értéke területenként változó, komoly kalkulációt igényel a vállalkozás szempontjából. A földterület nagyságát tekintve már nem tudunk bővíteni, hiszen a közelünkben nincsenek sem bérelhető, sem pedig megvásárolható termőföldek. Tehát azt a birtokot kell jól és okosan kihasználnunk, ami a rendelkezésünkre áll. Ez a feladatunk, ami folyamatos és nagy kihívást jelent a családi gazdaságunknak, és nekem, mint fiatal gazdának.