
– Már a nagyszüleim is gazdálkodtak és piacra termeltek, nyomdokaikba lépve szüleim is ezt a tevékenységet folytatták, 1993-tól egyéni vállalkozóként. Beleszülettünk ebbe az életformába, már gyermekkorunkban körülvett minket a növénytermesztés és az állattartás, és természetesen be is segítettünk az öcsémmel. Akkoriban teljesen más világ volt, napjainkra igencsak megváltozott a helyzet – fogalmazott a fiatalember. – Már gyerekként is szerettem a természetet, ezért a soproni erdészeti középiskolába jelentkeztem. Az érettségire el kellett döntenem, hogy melyik szakirányba menjek tovább, vagy hogy inkább a családi hagyományt folytatom-e. Végül a keszthelyi Georgikon Kar növénytermesztő szakára jelentkeztem, majd ugyanott elvégeztem a növényorvosképzést. 2015-ben nyertem a fiatalgazda-pályázaton, azóta egyéni vállalkozóként tevékenykedem.
Jelenleg 20 hektár saját területen gazdálkodom. Ennek a nagy részén burgonya terem, de a vetésforgó érdekében kukoricát, búzát, árpát, tritikálét, repcét és napraforgót is szoktam vetni. Hogy melyikből mennyit, az mindig attól függ, hogy a vetésforgó mit kíván. Hozzá kell tennem, hogy fiatal gazda lévén a családi gazdaságnak nem vagyok tagja, egyéni vállalkozóként kell működnöm. Ennek ellenére nehéz lehet különválasztani a kettőt. Együtt dolgozunk, mert úgy könnyebb és hatékonyabb a termelés. Egyébként folyamatosan van munka, hiszen több növényfajról van szó, és mindegyikkel más-más időben van tennivaló. A növénytermesztéshez szükséges gépek rendelkezésünkre állnak, sikerült mindent beszereznünk. A gazdaság technikai eszközeit és berendezéseit folyamatosan fejlesztjük, mert anélkül megállna az élet.

A búza esetében például jelentősen változó a minőség. A felvásárlók, a malmok rendszerint differenciálnak, ami a termény árában is jelentősen megmutatkozik. A szóját viszonylag hamar lehet értékesíteni, a kukoricát pedig még a következő év nyarán is keresik. Ez azt mutatja, hogy anyagi szempontból is fontos tényező a tárolás. Így az elmúlt időszakban a tárolási kapacitásunk bővítését helyeztük előtérbe.
A sümegprágai fiatal gazdának a burgonya a kedvence az általa termesztett kultúrák közül.
– Három hektáron termelek burgonyát, elsősorban Keszthelyen nemesített fajtákat, például Agriát és Balatoni rózsát. A burgonya szeretete, mint korábban említettem, Keszthelyről származik. Komoly kutatásokat végeztek a nemesítéssel kapcsolatosan, és mi is beleláttunk a folyamatokba. Nagyon szeretem a burgonyát, és örömmel látom, hogy a vásárlók is, még ha az élelmiszerpiacon a jelenleg nincs is akkora potenciál benne. A termést egyébként magam értékesítem, az emberek szívesen veszik közvetlenül a termelőtől. Sokan kérdezgetnek a krumplimmal kapcsolatban, például a származásáról, az eltarthatóságáról, vagy arról, hogy melyik alkalmas főzésre, sütésre.

Azt vallom, hogy a mezőgazdaság soha nem lesz egy könnyű szakma, viszont lehet tenni azért, hogy a termelés rugalmasabban, gépesítettebb megoldásokkal működjön, mint régen. A technika vívmányai csodálatosak. Ma a gazdálkodó több tízmillió forintos traktorba ülhet, azzal dolgozhat, számos olyan funkciót használhat, ami korábban, néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Viszont ennek ára van, hiszen a gép vezetőjének meg kell tanulnia a korszerű eszköz kezelését is. Mindez azt eredményezi, hogy felértékelődik a szaktudás: a képzésnek, tanulásnak folyamatosnak kell lennie. Aki nem így tesz, nem így gondolkodik, az lemarad, és bizony egy idő után már nem tud lépést tartani a többiekkel. A tanulás és képzés mellett ugyanilyen lényegesek a technikai fejlesztések. Fontos, hogy a gazdák igenis beruházzanak, fordítsanak megfelelő összeget az innovációra. Modern gépeket, eszközöket szerezzenek be, amelyek megkönnyítik a munkájukat, és amelyekkel energiafelhasználás tekintetében és időben is, sokkal jobban tudnak teljesíteni.
– A földbérleti díjak nagyon magasak hazánkban, ezt is mérlegelni kell, mielőtt belevágna az ember a fejlesztésbe. Ráadásul ezek értéke területenként változó, komoly kalkulációt igényel a vállalkozás szempontjából. A földterület nagyságát tekintve már nem tudunk bővíteni, hiszen a közelünkben nincsenek sem bérelhető, sem pedig megvásárolható termőföldek. Tehát azt a birtokot kell jól és okosan kihasználnunk, ami a rendelkezésünkre áll. Ez a feladatunk, ami folyamatos és nagy kihívást jelent a családi gazdaságunknak, és nekem, mint fiatal gazdának.