0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Klímaváltozás testközelből

A mezőgazdaságot, kertészetet is érzékenyen érinti a klímaváltozás, újabb kihívások elé állítja a termelőket, és az eddigiektől eltérő gyakorlatok bevezetését kívánja a termesztésben, hangzott el az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ágazati konferenciáján.

Az időjárás mindig meghatározta a szabadföldi termelés sikerességét. A klímaváltozás miatt azonban egyre szokatlanabb és szélsőségesebb időjárási viszontagságokkal (késő tavaszi fagyokkal, aszályos időszakokkal) kell szembenézniük a termelőknek, és az újabb kihívásokhoz kell igazítani a gazdálkodást. Az éves termésmennyiség például másodvetéssel is növelhető, és mind jobban kell figyelni a kockázatok mérséklésére, mondta Bencze Szilvia, az ÖMKi kutatója, a konferencia Klímaváltozás testközelből szekciójának levezető elnöke.

Valószínűleg már mindenki érzi, hogy az időjárás korábbi, viszonylagosan állandóan visszatérő ciklusossága felborulóban van, kezdte előadását Hetesi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának docense. Az elmúlt évek időjárási adatsorából kitűnik, hogy az éves átlaghőmérséklet 1,5 °C-kal meghaladja az előző 150 év átlaghőmérsékletét.

Főként az elmúlt 30-40 évben gyorsul az átlaghőmérséklet emelkedése Magyarországon is.

Ennek természeti (besugárzás, Föld pályájának módosulása) és társadalmi, gazdasági (területhasználat változásai, tájátalakítás, üvegházhatású gázok kibocsátása) okai is vannak. Ha az elmúlt 100-130 év változásait és annak hatásait vizsgáljuk, és ezt kivetítjük a jövőre, akkor igen borúlátó előrejelzéseket kapunk, véli a szakember.

Miért melegszik?

A területhasználat változása miatt nő a légkörbe juttatott szén-dioxid mennyisége, de a fosszilis energiaforrások használata ezt még fokozottabban növeli. Az üvegházhatású gázok koncentrációjának emelkedése a légkörben okozza annak a felmelegedését.

Az éghajlatváltozásnak van egy különös következménye is: a földi energiatranszferek az Egyenlítőtől a sarkok felé haladnak, arra továbbítódik a hőtöbblet a lég- és tengeráramlatokkal, ezért a sarkok jobban melegszenek, mint az Egyenlítő környéke.

Az északi sarki jégtakaró az utóbbi években többször rekord kicsire szűkült, márpedig ha a sarkokon nincsen elég hideg, akkor a sarki és a mérsékelt övet elválasztó áramlásban zavarok lépnek fel: a magas légkörben jellemzően nyugat-keleti irányban fújó szél mellett észak-déli, azaz fel-le irányú mozgások is létrejönnek.

Emiatt fordulhat elő, hogy váratlan időpontban, például májusban sarkvidéki eredetű levegő áramlik a Kárpát-medencébe, és akár talaj menti fagyokat is okozhat.

Ha pedig télen történik egy szaharai eredetű feláramlás, nem lesz elegendő hosszúságú a fagyos időszak, vagy akár két nap alatt 20-25 °C-ot is emelkedhet a hőmérséklet. Az ilyen nagy hőingást sem a növények, sem az állatok, sem az emberek nem szeretik, és persze a mezőgazdaságban is hátrány, magyarázta a szakember.

Nehezen kiszámítható

Az áramlási zavarok miatt a sarki hideg egészen messzire is eljuthat, kockáztatva a mezőgazdasági termesztést. Ha pedig a sarkvidék szép lassan melegszik, ezek a szélsőségek egyre gyakoribbak lesznek, állandósulnak és kiszámíthatatlanná teszik a teleket is.

Hosszú száraz időszakok is beköszönthetnek hazánk területén, kedvezőtlenül befolyásolva a folyók vízjárását, a folyók melletti területek talajvízszintjét.

A talajok kiszáradnak, és ezt csak az aszálytűrő fajok viselik el. A szakember példaként említette, hogy a 2014-es igen csapadékos tavaszon azok a gabonatermesztők jártak jól, akik a sok esőt jól viselő, gombabetegségekkel szemben ellenálló fajtákat vetettek. Ám ha valaki ugyanilyen fajtatulajdonságokkal bíró fajtát vetett a következő évben is, akkor rosszul járt, mert 2015-ben aszály volt, tehát az időjárás a Kárpát-medencére nemesített fajtáknak kedvezett. Nem lehet megmondani, hogy merre változik a jövőben az éghajlat: csak az látható, hogy a nagy átlag merre mozdul el, de erre a görbére szélsőségek rakódnak, amelyek nehezítik a tervezést a mezőgazdaságban.

A változások ösztönözték azt is, hogy a Dél-Dunántúlon egyre többen termesztenek őszi vetésű gabonákat, mert a tavaszra megerősödő növények jobban viselik a korábbinál szárazabb a március-áprilist.

Az átmeneti vízhiányos időszakok kedvezőtlen hatásait tovább rontja a feketére művelt talaj, ami gyorsan veszíti a vizet a száraz időszakban. Emellett az is megeshet, hogy amikor öntöznénk, azt nem engedi a folyók vízállása és a Kárpát-medence vízrajzi helyzete. Tavaly májusban is komoly vízhiány volt a talajban már tavasz végén, nyár elején, és ezek a tényezők a zöldség- és gyümölcsárak növekedését is előrevetítik.

Lehetséges kiutak

Némi ráfordítással, technológiai újításokkal csökkenthetjük a veszteséget, illetve növelhetjük a hozamot. Országosan és az egyes embereknek is mindent meg kell tenni a környezet védelme, az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklése érdekében, de az tény: ha karbonsemlegessé alakítjuk az ország gazdaságát, hazánk akkor sem tudja egyedül megmenteni a Földet. Magyarország kicsi része a világgazdaságnak, a klímaváltozás kedvezőtlen következményei azonban ugyanúgy érintenek bennünket is. Nekünk a következmények csökkentésére kell fókuszálni, és ehhez alkalmazkodni képes mezőgazdaságot kell létrehoznunk.

Szerencsére már vannak lehetőségek és jó példák a roppant káros folyamatok visszafordítására is.

Ilyen a kínai löszplató. 1995-ben már annyira kimerültek, kiszáradtak Kínában a talajok a teraszos rizstermesztés miatt, hogy szinte eltűnt róluk a vegetáció. Majd tájrehabilitációs programot végeztek fatelepítéssel, a zöldterület növelésével, és 15 év múlva, 2010-ben újra vegetáció borította a területet. Az emberi beavatkozás sokszor káros, de nem mindig.

Magyarországon sok a jó termőterület, de a tájrehabilitációnak és a mezőgazdaságnak összhangban kell lenni, ez mindenkinek a hosszú távú érdeke.

Nyerünk vele

Az agrárerdészeti rendszerekben a mezőgazdasági területeket erdősávval veszik körbe. Az előadó bemutatott egy félhektáros kaszálót, mely amióta fás rész övezi, a tapasztalatok szerint többször kaszálható és nagyobb a hozama a páracsapda és az erdő árnyékoló hatása következtében. Az éghajlatváltozás legkedvezőtlenebb hatásai a vízhiány és a hőstressz, aszályos napokon a nagy besugárzás, mindezeket csökkenti az agrárerdészeti rendszer. Tehát az erdő és legelő, vagy erdő és szántó megfelelő társítása az időjárási körülmények okozta negatív hatások csökkentésével javíthatja a hozamot.

Másik lehetőség a regeneratív talajgazdálkodás. A jelenlegi talajművelés fő célja az aprómorzsás szerkezet létrehozása, valamint a kártevőfajok (gyom, rovar, gomba) elpusztítása. Ezzel szemben a regeneratív művelés a természetes rendszereket veszi alapul és megpróbálja megőrizni a talajéletet, a talaj tápanyagtartalmát, és diverzitásra törekszik (több növény társításával). A főtermény betakarítása után általában a termelők többsége csupaszra műveli a talajt, így a kedvezőtlen bomlási folyamatok révén szén-dioxid juthat a légkörbe, napos időben pedig sok vizet is veszít.

Ugyanakkor, ha a talajt később is növények borítanák, akkor azok szén-dioxidot és vizet kötnének meg, és a talaj nedvességtartalmának elpárolgását is akadályoznák.

Ennek a gazdálkodásnak egy egyik legfontosabb eleme, hogy nem szántunk, ha nem muszáj, hiszen lehet tarlóba is vetni. A talajt élő vagy holt növényi maradvány borítja, így megindulnak a talajképződés legkorábbi lépései. A talajtani kutatások szerint az a legjobb, ha élő gyökerek szövik át a talajt, mert főként a gyökér-talaj határvonalon élő baktériumok segítik a talajképződést. A főnövény után pedig laza talajon lehetőleg dús mellékgyökér-rendszerrel rendelkező növényeket vetünk, hogy megkössék a talajt. Agyagos területeken meg olyan fajokat válasszunk, melyek főgyökere mélyen lenyúlik a talajba, és így lazítja azt. Nitrogénszegény talajokon a pillangós takarónövények jöhetnek szóba. Az is előny, ha a takarónövény elfagy tavaszra, mert így akár direktvető géppel belevethető a főnövény.

Az új szemlélet előnyét több mezőgazdasági példával is alátámasztotta az előadó.

Egy kísérleti területen például olajretket vetettek alexandriai herével keverten takarónövénynek. Tavaszra lefagyott az állomány, tárcsázták a területet és kukoricát vetettek, ami az aszályos év ellenére is nagyon jó termésátlagot hozott. A talaj vízháztartására, megfelelő szerkezetességére is jó hatással volt a takarónövény-keverék. A kontrolltáblához képest a termésátlag szinte megegyezett, de a kevesebb művelés és kemikália miatt hektáronként 20 ezer forinttal kevesebbet kellett költeni a regeneratív talajműveléssel termesztett kukoricára.

 

Forrás: Kertészet és Szőlészet