Amikor lecsap egy betegség a vadon élő vérszopó denevérekre önként elszigetelik magukat fajtársaiktól annak érdekében, hogy megvédjék a kolóniájukat. A távolságtartásnak köszönhetően lassabban terjed a vírus köztük – állapította meg a tanulmány.
Ez a viselkedés számos rovarfajra is jellemző, hogy a beteg egyed önként elvonul vagy kirekesztik a fajtársaik. Ezenkívül más fajoknál is bizonyított ez a viselkedés változás, amikor megbetegednek. Növekszik bennük a letargia érzése és alacsonyabb szintű a szociális viselkedés jellemzi őket, távolságot tartanak társaiktól és nem várnak el különösebb aktivitást sem a beteg egyedektől.
Amerikai tudósok Belize-ben 31 kifejlett nőstény denevért figyeltek meg természetes élőhelyükön annak érdekében, hogy lássák a vérszopó denevérek miként reagálnak a megbetegedésre. Mesterségesen betegséghez hasonló állapotot idéztek elő bennük azáltal, hogy endotoxint injekcióztak a megfigyelt csoport felébe, hogy az immunrendszerükből reakciót váltsanak ki. A kontrollcsoportból álló denevérek pedig sós injekciót kaptak.
A felmérés megmutatta, hogy a „beteg” példányok rövidebb időt töltöttek társaikkal és kevesebb szociális kapcsolatot alkottak az egészséges egyedekkel, beleértve a direkt és indirekt kapcsolatot is. A hat órán át tartó megfigyelés alatt ezek a denevérek átlagosan négyszer kevesebb alkalommal keresték fel társaikat, mint a só oldatot kapott példányok.
A megfigyelés ideje alatt a beteg denevérek 25 perccel kevesebbet töltöttek társaik között.
„Ezeknek az érzékelőknek köszönhetően új ablak nyílt meg számunkra a denevérek szociális viselkedésének vizsgálatában, akár percről percre, éjjel vagy nappal bármikor megfigyelhetjük őket, még akkor is, ha elbújnak a fák között a sötétben” – mondta a kutatás vezető szerzője, Simon Ripperger az ohiói egyetemről.