Back to top

Egy hirtelen jött ötlet - technikusból méhész

A 24 éves automatikai technikus Zóka-Dani Dávid jelenleg főállású méhészként tevékenykedik. A pécsi fiatalember állandó méhészeti telephelye egy Pécshez közeli kis településen van. Dávid állományával vándorolni is szokott, és gondosan ügyel arra, hogy keze alól kiváló minőségű méz kerüljön ki.

Mióta méhészkedsz?

- Öt éve kezdtem. Két rajt kaptam nagypapámtól, aki már hosszú évek óta foglalkozik méhekkel. Ő korábban mindig próbált lebeszélni arról, hogy én is ezt a pályát válasszam. Felhívta a figyelmemet az ágazat nehézségeire. Ezzel a két rajjal viszont megváltozott minden.

Nagyon megtetszett a méhek világa, és egyre többet és többet akartam róluk tudni.

Mikor nagyapám látta az elköteleződésemet, szárnyai alá vett és ellátott tanácsokkal, segített mindenben.

Ha jól értem, ezek szerint egy hirtelen ötlet volt, hogy belevágj a méhészetbe.

- Igen, teljes mértékben. Már nem is emlékszem pontosan, miért is került hozzám az a két raj. Arra viszont igen, hogy a következő tavaszra már csak egy családom maradt. Papa segítségével egy ismerős méhésztől vettünk 15 családot, amit még abban az évben felszaporítottam 20-ra. Ez a tél már jól sikerült, szépen kitelelt az állomány, viszont a következő évben már ősszel adódtak problémák, és ismét lettek veszteségeim. Családvásárlással és szaporítással elértem egy 60 család körüli állományt, amit azóta is tartok.

Milyen rendszerrel méhészkedsz?

- Rakodókaptáraim vannak, NB fészekkel és félkeretes méztérrel. Minden kaptáram alsó kijárós, és higiénikus aljdeszkával rendelkezik. Használok anyarácsot. Természetesen próbáltam anélkül is, de szinte minden családnál felmentek az anyák a méztérbe is. Én nem tapasztaltam azt, hogy nehezen hagyják ott a nagy fészeklépeket. Számomra mindig is egyértelmű volt, hogy ezt a rendszert fogom használni.

A gyors kezelhetőség, a korlátlan bővíthetőség, a fajtaméztermelés könnyebbsége, a könnyű mézelvétel, a nagy fészekkeretek adta biztonság… - ezek mind-mind olyan előnyök, amelyek számomra fontos szempontok voltak.

Az a bizonyos első két család még Hunor kaptárakban volt, nagypapám ilyenekkel dolgozott akkoriban – bár azóta megtetszett neki az én rendszerem, és elkezdett ő is átállni erre.

Már a kezdetektől fogva vándorolsz is a méhekkel? Milyen távolságra és milyen méhlegelőkre szoktál menni?

- Igen, az első évtől kezdve vándorlok. Túlságosan messzire nem szoktam menni. Repcére és akácra Harkány környékére, hársra pedig Kaposvár mellé járok. Napraforgóra külön nem viszem el a méheket, esetleg ha a hársas helyem környékén van, akkor a virágzás végéig otthagyom az állományt. Szerencsére megtehetem ezt. Barátok szoktak segíteni a vándorlásnál, amire szükség is van, mivel a mostani vándortanyáimon a terepviszonyok meglehetősen nehezítik a le- és felpakolást.

Hogyan alakul nálad egy szezon?

- Február vége felé kétszer fél kiló lepényt kapnak a méhek.

Hogy melyik fajta lepény mellett teszem le a voksomat, az még kialakulóban van, egyelőre keresem a számomra és a méhek számára leginkább megfelelőt - még próbálgatom a különböző fajtákat.

Március első felében megejtem az első gyors átvizsgálást, ekkor igyekszem a lehető legtöbb információt begyűjteni a családokról (élelemmennyiség, anya, népesség, ha az időjárás engedi, akkor a fiasítás terjedelme). Repce közepe táján 6-8 fias keretre egalizálok, attól függően, hogy milyen a tavasz, mennyire tudtak feljönni a családok. Akác előtt természetesen csinálok egy tisztító pergetést. Ezeken kívül mással nem készülök az akácra.

Akác után itt a hárs következik, ebből már jócskán szoktam bent is hagyni a méheknek. Hársról szoktam utoljára pergetni az évben. Azt már említettem, hogy napraforgóra nem szoktam külön vándorolni, ha a hársas vándortanyánál, vagy az állandó telephelyemen van, akkor az erről hordott méz megmarad nekik telelőélelemnek. Így gyakorlatilag csak mézen telelnek, amit meg is szoktak hálálni.

Annyi szirupot szoktam beetetni, amivel a gyógyhatású készítményeket adom be nekik.

Az atkairtást oxálsavra alapozom. Év közben BVHC-val kezelek, ősszel szublimálok, zárónak pedig ismét csurgatok. A téli takarásokat már ősszel be szoktam tenni, a hideg idő beálltával kívülről fekete fóliával is takarom a kaptárakat, egérráccsal és madárhálóval pedig a hívatlan vendégeket tartom távol.

Hogyan képezted magad?

- Harmadik éve méhészkedtem, amikor elérkezettnek láttam az időt, hogy elvégezzek egy méhész tanfolyamot. Sajnos nem tudtam befejezni, a gyakorlati oktatásig nem jutottam el, ugyanis átszervezték a képzést – a gyakorlati helyszínek jóval távolabb lettek volna a korábban meghirdetettnél, és ezt a távolságot már nem tudtam vállalni. Így maradt az internet, a könyvek és a papa, aki egyébként is mindvégig mellettem volt (és van) a sokéves tapasztalatával.

Hogyan állt a család az ötlethez, hogy nagypapád nyomdokaiba lépsz? Mit szóltak a szomszédok?

- A családom végig mindenben támogatott.

Édesapám szorgalmazta leginkább, hogy foglalkozzak komolyabban a méhekkel.

Ő segített a méhek vásárlásában is. Mellette a papára tudtam támaszkodni sok mindenben, hiszen ő a kaptárakat, kereteket is maga készíti, rengeteg dolgot volt alkalmam megtanulni tőle.

Az első évben a lakóhelyemen voltak a méhek. Ez egy csendes, nyugodt, családi házas övezet. Eleinte kicsit tartottunk tőle, hogy a szomszédok nem lesznek oda az ötletért, de igyekeztünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a méheket ne csábítsa annyira a szomszédság. Szerencsére gyakorlatilag fel sem tűnt senkinek, hogy méheket tartok, csak amikor megláttak méhészkalapban dolgozni velük. Természetesen ezt sosem gondoltam hosszútávú megoldásnak. Amilyen gyorsan csak tudtam, kialakítottam számukra egy olyan telephelyet, ami minden tekintetben megfelelőbb.

Volt szerencsém közelebbről is szemügyre venni a mézedet. Első pillantásra látszik, hogy gondosan bánsz vele, munkájára igényes méhészről árulkodik. Hogyan jut nálad a méz a méhcsaládoktól a mézesüvegig?

- Úgy gondolom, semmi különöset nem csinálok vele.

Mindvégig szem előtt tartom, hogy élelmiszerrel dolgozok, és eszerint bánok a mézzel.

Otthon, ritkábban a méhek közelében szoktam pergetni. Már ekkor szűröm a mézet, szeretem, ha minél hamarabb „konyhakész”. Ha valami miatt mégsem tudom pergetéskor szűrni, akkor amilyen gyorsan csak lehet, pótolom ezt. A méz egy részét felvásárlón keresztül értékesítem, a többit pedig családi és baráti körben elajándékozom.

Mit jelentenek számodra a méhek, a méhészkedés az első néhány év után?

- Példaértékűnek tartom a méhek szorgalmát. Szeretem megfigyelni a mindennapi életüket, nagyon tetszik az, hogy egy-egy beavatkozással segíteni tudom őket, ezáltal pedig magamat is, hiszen ők adják a megélhetésemet. Ez egy szoros együttműködés méh és méhész között: segítem őket minden tudásommal, cserébe, ha jól dolgoztam, ők bevételhez juttatnak.

Nagyon megszerettem a méheket és a foglalatosságot velük. Kedves, szorgos kis állatok.

Az általuk gyűjtött méz pedig megérdemli, hogy a lehető legjobb minőségben őrizzem meg végig a munkafolyamatok során. Ezt tartom a méhész egyik legfontosabb feladatának.

Szűcs Andrea

Abaliget

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2020/10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Megbukott egy férfi a drogteszten miután mákos kenyeret evett

Egy férfi állítólag megbukott a drogteszten Angliában, egy állásinterjún, miután Tescoban kapható mákos kenyeret evett. Nővére, Danielle Chalkley június 9-én bejegyzést tett közzé a közösségi oldalán, azt állítva, hogy testvére szervezetében pozitív lett az ópiátokra vonatkozó kábítószerteszt, annak ellenére, hogy a férfi fél a drogoktól, sőt még a fájdalomcsillapítók fogyasztását is kerüli.

Méhekről és mézről a Szelávi fesztiválon

Egy családias fesztivál a hétvégére, zenével, tánccal, irodalommal, méhekkel!

Magyar Termékkel nyert egymilliót a tompai varrónő

Ezúttal egy Bács-Kiskun megyei hölgynek hozott szerencsét a SPAR-ban, hogy sokszor vásárol magyar termékeket, és még a nyereményjátékokat is követi. Több ezer kódfeltöltéssel zárult a Magyar Termék legutóbbi vásárlással egybekötött kampánya.

Ételfutárok lázadása

Bár az ételkiszállító cégek alkalmazottai maguk is gyakran verbális és fizikai támadások áldozatai, az őket foglalkoztató cégek azt akarják, hogy a futárok extra szolgáltatásként kutassák fel és jelentsék a bűneseteket is, amelyre ki is képeznék őket.

A füge is okozhat "égési sérülést"

Hamarosan itt a fügeszezon. Akinek érzékeny a bőre, óvatosan bánjon a növénnyel: akárcsak a sajtóhírekből ismert medvetalp, a füge is válthat ki allergiás bőrgyulladást. Zárt ruházattal, körültekintéssel meg lehet előzni a kellemetlenséget.

Új fejezet kezdődik a „juh és kecskehús” ágazatban

Hivatalosan is elismert szakmaközi szervezetté vált a „juh és kecskehús” ágazatban a Juh és Kecske Ágazatért Egyesület. Az erről szóló dokumentumot június 16-án adta át az agrártárca helyettes államtitkára, Tarpataki Tamás az egyesület elnökének dr. Mezőszentgyörgyi Dávidnak.

A beporzó rovarok fontosságára hívják föl a figyelmet Szegeden

Egy fűtőmű falát díszítő virágos rétet ábrázoló, ötszáz négyzetméteres falfestménnyel hívják föl a figyelmet a beporzó rovarok fontosságára a figyelmet Szegeden, a Mondolo Egyesület és a Szegedi Távfűtő Kft. Városmetamorfózis elnevezésű kezdeményezésének részeként méhlegelőket és méhecskehoteleket is kialakítottak a városban.

A gabonafélék drágulása húzta a felvásárlási árakat áprilisban

Áprilisban 15,5 százalékkal volt magasabb a mezőgazdasági termékek átlagos felvásárlási ára, mint egy évvel azelőtt; a növénytermesztési és kertészeti termékek árát a gabonafélék és az ipari növények árának emelkedése hajtotta fel, ezek 23,3 százalékkal drágultak tavaly április óta - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) honlapján elérhető adatokból.

Belelát a zöldségbe, gyümölcsbe

Futurisztikusnak tűnik, pedig már idén forgalomba hozzák azt a kézi szkennert, amely nemcsak a gyümölcs és zöldség beltartalmát, minőségét képes elemezni, hanem jelzi azt is, hogy meddig tárolható a vizsgált tétel.

Gyomnövényből levélcsipsz...

Gyom is, méhlegelő is, emellett ehető vadzöldség... A selyemkórót gyakorlatilag mindenki ismeri, legalább látásból vagy a vele való küzdelem miatt. A legtöbben mégis valószínűleg csak felületesen ismerik, és éppen ezért csak a gyomot látják benne, pedig a tányérunkra is kerülhet, mint különleges ínyencség.