Back to top

Mihály, a kecske légyottjai és háreme

Városiként költöztünk pár éve falura, az első pillanattól kezdve az önellátás szándékával, állatokat tartva, növényeket nevelve. Korábban kecskéink hétköznapjairól, az ellésről, majd a fejés nehézségeiről írtunk, most pedig arról, hogyan és miért került igazi földi paradicsomba Mihály, a bakunk.

Mihályt négy hónaposan vettük két faluval arrébb, miután a szomszédból kölcsönzött Bodza nevű bak csődöt mondott. Egy kisfiú volt a gazdája, a szülei családi vállalkozásban túrót, tejfölt, joghurtot és sajtokat készítenek, a maguk módján pedig a mindennapi teendőkbe besegítenek a gyerekek is. Ezért nem fizetséget kapnak, hanem egy-egy kis jószágot, aminek ellátásáról, jólétéről nekik kell gondoskodniuk. Mindez persze nem tart örökké, hiszen rendszerint gidát kapnak örökül, nem gödölyét, így egyszer csak elérkezik az idő, amikor annak sorsáról dönteniük kell. S mivel egy kisgyerek biztosan nem voksolna amellett, hogy rántott szeletként vagy pörköltnek tálalják kedvencét a vasárnapi ebédnél mindjárt a húsleves és a meggyes piskóta között, így e fiatal bakok rendszerint az online tér hirdetőtábláira kerülnek.

– Ötezer – mondtuk a tüzes tekintetű kis legénynek, miután az apja hozzá irányított: „Övé a kecske, vele kell megállapodni, felnőttként nem szól bele se pro, se kontra.”

A háttérből persze büszkén figyelte, milyen magabiztosan állja a tekintetünket a nyolcéves fiú, s alkuszik, akárha az ónodi vásárban tenné ugyanezt.

– Hat! – vágta oda hetykén az ifjú titán, amit persze némi színpadias hümmögés és tettetett tanácstalanság után elfogadtunk.

(Az irányárat a papával előre letárgyaltuk, ő kért meg rá, hogy alkudozzunk egy kicsit, hadd tanulja meg a gyerek ennek a módját is.) Biztosítottuk, hogy kedvence jó helyre kerül, két női egyed is várja repesve, s szent fogadalmat tettünk arra is, hogy ezt a kis bakot bizony sosem vágjuk le. Megígértük, hogy fotókat és videókat is küldünk az első hetekben arról, miként boldogul bakja egy másik udvarházban.

A mór megtette kötelességét, a mór mehet?

Nos, a beilleszkedés pár nap alatt megtörtént, az új erősorrend kialakult. Mindeddig a Pötyi nevű kecske volt a főnök, lévén neki volt szarva, míg a másiknak, Mekinek nem. Ez a rangsor kettejük között annyit jelentett, hogy a vezér kóstolt meg minden ételt először, s ő ment elől, ha menni támadt kedvük bárhová is.

Mihály megjelenésével zavar támadt a rendszerben.

Termetre ugyan kisebb volt mindkettőjüknél, ám olyan vehemenciával igyekezett átvenni a hatalmat, hogy a „lányok” végül megadták magukat, s elfogadták őt kapitányuknak. Tőle tanultak meg legelni: ahonnan ők érkeztek, nem volt fű, egy ólba voltak bezárva az anyjukkal, bóklászni nem volt hova. A bak azonban nyájban nőtt fel, az anyja okította, a tudása így hasznosítható lett később nálunk is.

Mihály aztán megtette a dolgát, amiért hozzánk került, megszülettek az utódok, s jött mindjárt a dilemma: mit kell kezdenünk immár egy bakkecskével, miközben arra nincs helyünk, hogy a többiektől teljesen elzárva tartsuk, s csak a párzási időszakban engedjük őket össze. Olvastunk a szakkönyvekben a beltenyésztésről, vagyis a rokon állatok párosodásáról, s mivel a kis kecskék egyike nálunk is gödölye lett, így fennállt a veszélye, hogy a következő évben már ő is az üzekedés alanya lesz. Tapasztalt juhászok beszéltek arról nekünk, hogy ilyesmi a kint legeltetett nyájban is előfordul, de az első évben ez még rendszerint nem okoz problémát, később azonban fennáll a veszélye, hogy harmadik, negyedi generációban akár torz, vagy épp hímnős egyedek születnek.

Szerelmes kecsketánc

Amíg Mihály sorsán töprengtünk, híre ment a faluban, hogy itt nálunk, az utca végében van egy virulens bak. Már jócskán benne jártunk a télben, amikor egy ismeretlen bácsi kopogott a kapun, bemutatkozott, s mindjárt rá is tért a lényegre.

Van neki egy lánykecskéje, amelyik furcsa mód épp ebben a hideg hónapban kezdett tüzelni.

Egyszer már ellett, azóta folyamatosan fejik, mindennap megad vagy két litert, pont elég a családnak. Igazából jól el is lennének így, a kecske kezes, jámbor, de ha már így alakult, hogy itt a faluban, helyben van egy bak, és nem kell máshová utazni a légyottért, áthozná hozzánk az ő kis kedvencüket, lássuk, mire jutnak együtt.

Még aznap délben át is sétáltak, a többi állatot elkülönítettük, majd összeengedtük a két kecskét. A mi hímünk azonnal szerelmes táncba kezdett, előbb mintha csárdást járt volna, ide-oda lépegetett, aztán keringőre váltott, és odasimulva kísérgette, szorosan hozzádörgölőzve hol egyik, hol másik irányba a vendéghez. A leány azonban jól láthatóan nem volt fogékony az udvarlásra, s inkább segélykérő tekintettel a saját gazdáját pásztázta. Mi eközben a karám túloldalán meg is beszéltük, hogy ez mégsem olyan egyszerű, mint a kutyák szakszerű fedeztetése. A kecskénél sosem lehet igazán eldönteni azt a pillanatot – vagy azokat az órákat – amikor valóban vemhesül. A szakkönyvek szerint az ivarzás mintegy harminc órán át tart, ám azon belüli időszak pár óra és a több nap között is ingadozhat, s ha a kecske nem vált vemhessé, ez a folyamat három hét múlva újra megismétlődik. Gyakorlott állattartók azt mondják, az inszemináció pontosan ezért kevésbé működik a kecskéknél. Annak sikerességét –, illetve sikertelenségét jól mutatja egy Tolna megyei faluban, Ozorán jó pár évvel ezelőtt hallott történet. Pipo vára mellett sétálva egy helyi sajtosra bukkantunk, aki elmesélte, hogy miután a mesterséges termékenyítési kísérletük csúfos kudarccal végződött, az ötven fős nyájba beengedtek egy bakot, amelyik nagyjából egy hét alatt valamennyi kecskéjüket anyává tette. Tiszteletük jeléül azóta sajtjaikat a kecskebak után Laci sajtnak nevezik.

Illusztráció

De miért nem vágjátok le?

Ez a kérdés gyakran elhangzott barátaink és rokonaink szájából, s mi soha nem tudtunk rá meggyőzően szakszerű választ adni. Igen, azt kellett volna tennünk, ha valóban gazdasági célú állattartók lennénk, ez lett volna a helyes út. Miként egy kecskével foglalkozó ismerősünk megjegyezte:

„Már a bak sorsán való töprengéssel annyi hasznos energiát és másra fordítható időt vesztegettünk el, hogy már akkor is jobban járunk, ha ehelyett kiülünk a teraszra és csendben nézzük a füvet”.

Azóta sok helyen olvastuk vagy épp hallottuk, hogy a hozzánk hasonló amatőr állattartók az első generációs, farmot alapító egyedekkel nagyjából ugyanígy tesznek, megőrzik őket, s csak az utódaikat vágják le vagy adják el. Ennek egyik oka a tapasztalatlanság: hogy miként kell szakszerűen, az addigi életét is megbecsülve, minden porcikáját hasznosítva, megfelelően feldogozni egy állatot – ezt meg kell tanulni. Miután már faluhelyen is egyre kevesebb az olyan ember, akire egy ilyen feladat rábízható, sőt, aki az ilyen irányú tudását akár át is tudná adni, a kezdők számára a kisüzemi vágóhíd lehet jó megoldás. A bökkenő az, hogy a bérvágást inkább egy nagyobb állomány esetében éri meg igénybe venni, ráadásul mindenféle állatorvosi és egészségügyi engedélyek beszerzése után végzik csak ezt el, így egyetlen jószágot odavinni dőreség, s anyagilag sem kifizetődő – többe kerülne a leves, mint a hús.

Maradhatna is – jutottunk a gondolatra –, végiggondolva annak költségeit, hogy egy újabb karámot meg ólat kell neki máshol építeni, de ezzel a beltenyészet gondját még mindig nem oldottuk volna meg.

S hogy ráerősítsen a „Mihálynak mennie kell” dilemmájára, jószágunk egyre karcosabbá, egyre vadabbá kezdett válni.

Már nemcsak a kecskékre ugrált rá rendszeresen, de így tett az időközben hozzánk érkezett két gyimesi rackával, akik közül a kossal rendre csatázott. Nem maradt tőle békében a tyúkól sem, vagy a tetején viháncolt, vagy öklelte, s viharos vágtái elől a komótosan ringva járó kacsák is alig-alig tudtak már kitérni. Az etetés egyre nehezebb lett, esténként Mihállyal külön harcot kellett vívni, hogy ne egye ki a többiek vályújából az ételt, ne rohangáljon egyik ólfülkéből a másikig, veszélyeztetve közben akár már a mi testi épségünket is.

Kapóra jött hát az információ, hogy a közeli városka szélén egy fiatalember afféle menhelyet létesített, s nem macskákat és kutyákat, hanem éppenséggel kiöregedett vagy feleslegessé vált haszonállatokat fogad be. Bakja még nem volt, ellenben egy állományból több nőivarú kecske is hozzá került, néhány másik jószág társaságában.

Elbúcsúztattuk hát szépen a mi Mihályunkat, s elszállítottuk őt a tágas legelőre, ahol néhány perces elfogódott körbenézés után hamar feltalálta magát.

A legutóbbi hír róla, hogy Laci nevű ozorai társához hasonlóan, ő is remekül teljesíti férfiúi kötelességeit, a rendelkezésére álló széles hölgykoszorú teljes megelégedésére. S noha anyagilag ebből a történetből is vesztesen kerültünk ki, a kis legénynek hajdan tett ígéretünket – hogy a bakot nem vágjuk le – legalább betartottuk.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Megalakult az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központja

Az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) új szervezeti egységeként január elsején kezdte meg működését az Állatvédelmi Központ, amelynek feladata az edukáció mellett, hogy tudományos hátteret biztosítson az állatvédelem területén dolgozó valamennyi szereplőnek - hangzott el az intézményt bemutató budapesti sajtótájékoztatón.

Lehet, hogy a háziállatokat is be kell oltani a Covid-19 megfékezéséhez

A jövőben szükség lehet a háziállatok oltására a Covid-19 ellen a koronavírus terjedésének megfékezése érdekében. A fertőzött állatok leölése helyett az oltást kellene választani.

A széna korai etetésének előnyei és hátrányai

A választott tejelő borjak szénával való etetése egy olyan téma, mely a szakértők körében is gyakran vitatott kérdés. Kell-e etetni? És ha igen mikor, illetve milyen típusú takarmányt? Coleen Jones és Jud Heinrichs, a Penn State Egyetem Tejipari Továbbképző oktatói az „Újszülött borjú etetése” című átfogó művükben mérlegelik a témát.

A chips kivételével szűkült a burgonyatermékek piaca

Amikor a burgonyapiac felkészült a 2020-as évre, még senki sem gondolta, hogy egy világjárvány, illetve az ahhoz kapcsolódó intézkedések teljesen átírják a kereskedelmi terveket. A Kertészet és Szőlészet 4. számában Szabó Kristóf részletezi ennek hatásait a német és lengyel feldolgozásra és felvillantja a brexit hatásait. Most az is kiderül, mi újság például a belga, holland és az amerikai piacon.

Kutyajóléti válságtól tartanak a britek

A járványidőszakban, a négy fal közt elmélkedve rengetegen döntenek úgy az Egyesült Királyságban, hogy itt az ideje, hogy beszerezzenek maguknak egy négylábú társat. A lelkesedés azonban gyakran hamar elillan, így egyre másra kerülnek utcára a jobb sorsra érdemes kutyák. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa.

Kulcs a hatékonyság

A növénytermesztők lettek 2020 nyertesei: a gabonaárak ötéves csúcson vannak, akárcsak a fehérje- és olajos növényeké, hangzott el a Takarékbank január 25-ei sajtótájékoztatóján, ahol ismertetették a Takarék AgrárTrend Indexének negyedik negyedéves kimutatását. Az előző negyedévi 30,5-ről 31,8-re emelkedett az index értéke.

Önként ölte le a fácánjait egy finn gazda

Több elhullott fácánt is találtak az elmúlt napokban Finnországban, amelyekről kiderült, hogy a madárinfluenza vírus okozta pusztulásukat. Egy fácántenyészeten elpusztították a madarakat.

Hazánk az uniótól azonnali intézkedéseket sürget a sertéságazatban

Az Európai Unió mezőgazdasági és halászati minisztereinek január 25-i videokonferenciáján Magyarország sürgős intézkedéseket sürgetett a sertéságazat helyzetének javítására. A tanácskozáson tizenhárom tagállam - köztük Magyarország - kérésére kiemelt téma volt a sertéságazat helyzete.

Egy ágyban az ellenséggel - Miért háziasítottuk a farkast?

Abból a perspektívából nézve, hogy az ember miért éppen olyan állatot háziasított először, ami drága, nehezen hozzáférhető húst eszik, rejtély. A háziasítás megtörténte után, az ember a kutya őseit, vagyis a farkast, mint potenciális vetélytársat, kiirtotta környezetéből. Ezért a farkasoknak a zord, viszontagságos időjárású hegyekbe kellett visszahúzódniuk.

A gazdák megélhetése a tét - történelmi méretű tüntetés Indiában

Az indiai kormány újra tárgyalásokat folytat az Új-Delhiben állomásozó több tízezer tüntetőből álló tömeg vezetőivel. Majd 2 hónapja tartanak a tüntetések Új-Delhiben, miután a kormány a gazdák megélhetését veszélyeztető új agrártörvényeket fogadott el.