0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Húsgalambtenyésztés – A franciák így csinálják

A világ legnagyobb húsgalamb-előállítója ugyan Kína, de Európában Franciaország vezeti a termelő országok rangsorát. Érdekes, hogy alig exportálnak, a kizárólag egyéni gazdáknál és kisüzemekben előállított húsgalambot belföldön értékesítik.

Mivel a galambhús fogyasztásának idehaza is vannak hagyományai, a húsgalambtenyésztés ösztönzésére pedig nemrégiben szakminisztériumi program indult, megnéztük, hogyan lehet sikeres ez a kis ágazat Európa nyugati felében.

Annak ellenére, hogy Franciaországban ma igazi reneszánszát éli a húsgalamb­tenyésztés, a galambászat kultúrája csak a 19. században vert gyökeret, a szervezett tenyésztés kezdete pedig csak az 1950-es évekig nyúlik vissza.

Kis ágazat lévén egészen pontos adatok nincsenek arra nézve, hogy mennyi galambot állítanak elő, mértékadó becslések szerint azonban évente 11-12 millió darabot vágnak le, ami nagyjából 4000 tonnának felel meg. (Csak összehasonlításképp: a francia baromfihús-termelés 1 millió 750 ezer tonna körüli.) Az export elhanyagolható, szinte minden levágott madár a háziasszonyokhoz, illetve az éttermekbe kerül. Ugyanakkor jelentős a tenyészállat-kivitel, mennyiségéről azonban hivatalos adatok nincsenek. A termelés döntően a kistermelőkre épít, a 800-900 ezer darab (nagy)szülőpár 600-700 gazdánál termel.

Tenyésztés

Egészen az 1980-es évek közepéig elég széles fajtaszortimenttel dolgoztak a francia tenyésztők, egyes irodalmi adatok húsznál is több olyan fajtát említenek, amelyeket kifejezetten hús céljára szelektáltak tovább (ezek között néhány magyar fajta is előfordult). Az évtized végére az amerikai hubbell fajta lett a meghatározó, kiszorítva szinte az összes többi genotípust. 1990-re született meg az első francia húsfajta, később pedig az első hibridek is megjelentek. A nemesítő munka nagy részét a Grimaud Fréres nevű nagy állattenyésztő vállalat és az INRA (Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet) közösen végezte. A cég ma önálló, Europigeon tenyésztési rendszerével egyre nagyobb részt hasít ki az európai piacból. Az első vonalak előállításához fehér carneau, fehér és ezüst king, texán és hubbell fajtákat használtak. Az anyai vonalak szelekciójánál a kelési arányt és a tojásrakási intervallumot sorolták az első helyre, az apai vonalaknál a testtömeg, a növekedési erély és a konstitúció volt a legfontosabb szempont. Ezekből hozták létre a Le Mimas, a Le Mirthys Blanc, a Le Mirthys Coloré, a Le Mirthys Pie és a Le Titan Super Lourd folytatható hibrideket.

A fenti genotípusok páronként 13-16 fiókát nevelnek évente, amelyek 28 napos korra elérik a 650-750 grammos vágótömeget.

A Grimaud hibridek és a hubbell fajta együttesen adják a teljes francia húsgalambászat 96 százalékát, azaz meglehetősen egységes az állomány. A francia jog a galambtenyésztést nem szabályozza, ennél fogva állami törzskönyvezés sem létezik. Egyetlen francia fajta sem védett, szabadon forgalmazhatóak.

Termelés, felvásárlás

Habár megvalósítható lenne a húsgalamb intenzív haszonállatként, nagy telepeken történő tartása, a franciaországi tenyésztést szinte kizárólag egyéni és kisgazdaságok folytatják. Vannak, akik a családi hagyomány, vagy megszerzett ismereteik révén saját tartásmódokkal próbálkoznak, de aki a Grimaud hibridek mellett dönt, azoknak a cég komplett technológiát kínál – ami lehet nyitott, zárható és teljesen zárt rendszerű tartás, természetszerűen vakcinázási programmal, házi származás-ellenőrzéssel és takarmányozási ajánlásokkal. A cég négy nagyobb telepről látja el tenyészállat-utánpótlással a termelőket. Ezeket természetesen úgy helyezték el, hogy igazodjanak a főbb termelőkörzetekhez. A klimatikus viszonyok ugyanis a Loire-völgyében, illetve az attól kissé délre eső területeken a legalkalmasabbak az egész éven át történő termelésre. Legalább 800-1000 párra teszik azt az állománylétszámot, amit még el tud látni a gazdálkodó és már kielégítő jövedelmet nyújt a családnak. Közkedveltek a világos tollazatú madarak, főként a fehérek, mivel ezek adják a legpiacképesebb vágó-alapanyagot. Az is igaz azonban, hogy vélekedésük szerint a sötétebb tollazatúak általában ellenállóbbak. Egy pár galambra évente 55-60 kg magkeveréket számolnak, ami tartalmazza a fiókák felneveléséhez szükséges mennyiséget is. A nagyobb telepeken saját vágóhelyiség van, ahol a létező legkíméletesebb módon kábítják, véreztetik és dolgozzák fel a galambot. A gazdák igyekeznek közel kerülni a vevőikhez, sok nyílt napot tartanak, folyamatosan frissülő honlapokat működtetnek, ahol akár webkamerával is figyelemmel kísérhető a fiókanevelés folyamata. A honlapokon megosztják a család vagy a tenyészet történetét, az első viszontagságos éveket, a kezdeti sikereket és a jövőbeni célokat – a vásárló joggal érzi azt, hogy a sztori is a termék része. Az ilyesfajta átláthatóságnak persze ára van, amit a vevő fizet meg, 30-40 euróval (azaz 11-14 ezer forinttal) kilónként. Még ilyen ár mellett is válogathatnak a termelők, hogy kinek adják el a vágóalapanyagot vagy éppen a tisztított galambot. Előbbiekre a tenyésztő cég a vevő (pontosabban annak szerződött partnere), a tisztított galambot pedig húsüzletek vagy éttermek vásárolják fel.

Egyre inkább terjed azonban a háztól történő értékesítés, ahol konyhakész galambhús, vagy sokféleképpen feldolgozott galambtermék adható el.

Ehhez kapcsolódóan működik a gazdák webshopja is – szinte felfoghatatlan módon, a legeldugottabb helyekre is pár órán belül friss kiszállítást tudnak vállalni. Akik régebb óta űzik a mesterséget, azoknak jó része már az utóbbi két módon értékesítenek. A galambnak a húsán kívül van még egy haszonvétele, nevezetesen a trágyája. Ezt a terméket nemcsak a kertészetek vásárolják előszeretettel, de a horgászboltok is, amelyek – szofisztikált receptúra alapján – csali­anyagot főznek belőle.

Gasztronómia

Nem is franciákról lenne szó, ha egy egyszerű mezőgazdasági termékből nem csinálnának hihetetlenül változatos gasztronómiai kavalkádot. Néhány sorban nehéz is összefoglalni azt az ötletcunamit, ahogyan a galambhúst elkészítik. Leggyakrabban pirosra sütve kínáljak valamilyen zöldségkülönlegességgel, például gránátalma melasszal és zellergyökérrel. De ajánlják édes gyümölcskörettel mézes szószban, sütik szalonnával és szalámival, csinálják vadasan, gombásan, töltik tésztába és pitébe, grillezik és készítenek galambburget is. Állítólag a legjobb a kacsazsírban konfitált galambcomb erdei vargányával… Bőven találunk receptajánlatokat is, amelyek gyakorta úgy kezdődnek, hogy „végy 6 szép galambot” – tehát egy százezer forintos fogás simán belefér egy francia család hétvégi ebédjébe.

Ha a francia galambtartás és -tenyésztés körülményeit nézzük, olyan nagy különbség azért talán nincs a hazai viszonyokhoz képest – kivéve a jól menedzselt termékpályát és a kiváló értékesítési lehetőségeket. Ezekben még biztosan kell itthon fejlődnünk, hogy szárnyra kapjon a húsgalamb­tenyésztés.

Forrás: Kistermelők Lapja