A hazai agrárszakképzés átalakításának alappillérei

Ez azonban nem egyszerű folyamat, az oktatás rendszerébe, iskolahálózatába való belenyúlás mindig hosszabb tervezést, előrelátást és előkészítést igényel.

Az utóbbi évtizedben bekövetkezett ugrásszerű technológiai-technikai változások megsürgették ennek a feladatnak a végrehajtását, amely az utóbbi időben felgyorsult. Ehhez alapvetően hozzájárult a negyedik ipari forradalom, a digitalizáció robbanásszerű előretörése, a robotika, robotizáció küszöbön álló belépése, ami természetesen a mezőgazdaságot és élelmiszeripart is érinti.

A magyarországi szakképzés átalakításával, a piac igényeihez való igazításával kapcsolatosan az elmúlt évtizedekben számos elképzelés, variáció született, de tulajdonképpen mindegyik csak toldozgatta-foldozgatta a régit, nem hozott igazi áttörést sem oktatáspolitikai, sem szakmai vonatkozásban.

Elismerve, hogy mindegyik kísérlet a jobbítás, az átláthatóság és átjárhatóság biztosításának szándékával és a versenyképesség igényével lépett fel, egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Időközben, 2011-ben új szakképzési törvény is született, majd többszöri (2016, 2018) módosítás után a ma érvényes „új Szkt” (2019. évi LXXX. törvény a szakképzésről) alapján 2019-ben gyorsultak fel a munkálatok. Ekkor alakult ki olyan struktúra és konszenzusos elképzelés, szakmai munkaanyag, melynek kapcsán megszülettek a döntések, amelyek a szakképzés és intézményrendszere, ezen belül az agrár­szakképzés és intézményrendszere 2020. évi átalakulásához vezettek.

A jogszabály preambuluma szerint a törvényalkotás alapvető célja a tudatos szakma-, illetve képesítésválasztás elősegítése, a szakképzés 21. századi követelményekhez igazított magas színvonalának biztosítása és a tudásalapú gyakorlati tanulásra, a digitális tudás fejlesztésére, a kreatív és széles látókörű gondolkodásra, továbbá a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás képességére oktató, a szakképzés és a gazdasági szféra közötti szorosabb együttműködés erősítésére alapozó szakképzési rendszer kialakítása.

A törvény meghatározta, hogy a szakképzés feladata a korszerű szakmai ismeretek megszerzésére való felkészítés, és az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek fejlesztése, valamint, hogy a szakképzés és a felsőoktatás az oktatási rendszer egymásra épülő szerves részei. A jogszabály szakképzési alapfeladatként a szakképző intézmény alapító okiratában meghatározott technikumi szakmai oktatást és szakképző iskolai szakmai oktatást határozta meg.

A hazai szakképzésért felelős Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) az új szakképzési törvény alapján elkészítette 2019-ben a Szakképzés 4.0 munkaanyagot. „A szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája, a szakképzési rendszer válasza a negyedik ipari forradalom kihívásaira” című előterjesztés, szakmai anyag az alapja az agrárszakképzés átalakításának is.

Az agrárszakképzésért felelős agrárminiszter, az Agrárminisztérium (AM) – intézményfenntartóként is – az ITM anyagára alapozva elkészítette stratégiáját „Agrárszakképzés a 21. században. Az Agrárminisztérium középtávú szakképzési stratégiája a Szakképzés 4.0 irányelvei alapján 2020–2030” címen. Mindezekre – és az agrárszakképzés bevált hagyományaira – alapozva indult meg 2019–2020-ban a konkrét munka, a programok, szabályzatok stb. kidolgozása, és folyik jelenleg is a finomhangolás.

Az élelmiszerellátást biztosítani kell a szántóföldtől az asztalig

Fotó: pixabay.com

Alapvetések, fő célok

A célok megvalósításához, a reális elvárások megfogalmazásához először is meg kellett állapítani a jelenlegi, illetve eddig működött szakképzési és felnőttképzési rendszer kulcsproblémáit, kihívásait.

Ezek a következők:

– hiányoznak a duális képzéshez szükséges ágazati kompetenciák;

– a képzés kínálatvezérelt, és nem képes a piac gyorsan változó igényeit nyomon követni;

– a már beindult duális képzésben nem vesznek részt megfelelő számban a vállalkozások (agrár- élelmiszeripari kis- és középvállalatok);

– a duális képzésben részt vevő diá­kok száma elmarad az európai átlagtól;

– a szakképzés infrastruktúrája és felszereltsége (különösen a tangazdaságoké, tanüzemeké) a fejlesztések ellenére mára nagyrészt leromlott, nem jelent valós, vonzó alternatívát a pályaválasztó diákok (és szüleik) számára;

– magas a végzettség nélküli iskolaelhagyók aránya;

– a szakmai képzés struktúrája nem elég rugalmas, működése nem hatékony;

– a középfokú szakmai képzésnek nem működik a kapcsolata a felsőoktatással az elvárt szinten (ezért is választják sokan az általános gimnáziumot);

– a szakmai tárgyakat oktatók közül kevesen vesznek részt vállalati (gazdasági) helyszíni továbbképzéseken, így tudásuk nem képes követni megfelelően a rapid technológiai fejlődést;

– az eddig működő felnőttoktatás és felnőttképzés nem kínált kellően rugalmas tanulási lehetőséget, nem kifejezetten a gazdaság igényeire fókuszált, hatékonysága nem volt megfelelő;

– az agrárszakképzés intézményrendszere, az Agrár-Szakképző Isko­lák Hálózata (ASZIH) – bár le­fedi az ország területét – szétaprózott, az iskolák sokszor egymás versenytársai, nem alakult ki a centrumokba tömörülés, ami az ITM-hez tartozó intézményeknél már korábban megtörtént.

A feladatokat, azt, hogy milyen szakképzésnek és felnőttképzésnek kell működnie 2030-ban, illetve már azt megelőzően, mindezek ismeretében jelölték ki. A cél, a vízió a következő: minden munkaképes magyar állampolgár számára biztosítani legalább egy, a gazdaság igényein alapuló, a gyorsan változó munkaerőpiacon elhelyezkedést lehetővé tevő, modern szaktudást nyújtó szakképesítést, és megalapozni a folyamatos továbbképzéshez szükséges igények és készségek kialakulását.

Ezek egyben alapkövetelményként jelentkeznek az agrárszakképzésben is, megvalósulásuk során az agrárgazdaság (mezőgazdaság, kertészet, erdészet, élelmiszeripar) sajátosságainak figyelembevételével.

– vonzó környezet: olyan minőségű tanügyi, kollégiumi és egyéb épületek, oktatókabinetek, tanműhelyek/tangazdaságok, sport- és szabadidős terek kialakítása, amelyek vonzó alternatívát jelentenek a pályaválasztó fiataloknak;

– vonzó karrierlehetőség: rugalmas, kiszámítható karrierlehetőség meg­alapozása a megújult szakmai képzés során. A szakképző iskolai és a technikumi képzés közötti átjárhatóság biztosítása, valamint, hogy a technikum befejezésekor a diákoknak versenyképes végzettséget, szakképzettséget, a gazdaság által elvárt tudást kell kapniuk, ami biztos egzisztenciát és versenyképes jövedelmet nyújt (a technikus szakmai vizsgát követően a diákok szakmai vizsgájuk eredményétől függően jelentős többletpontszámot kapnak, ami alapján egyenes út vezet az elsősorban szakirányú felsőoktatásba);

– naprakész tudású oktatók: kiemelt jelentősége van annak, hogy az elméleti és gyakorlati szakmai oktatók tudása naprakész legyen, képesek legyenek követni az ágazat technológiájának (digitalizáció, robotika, precíziós gazdálkodás stb.) fejlődését.

A szakképzésnek és a felnőttképzésnek, de a felsőoktatásnak is erre kell elsősorban felkészítenie. Magasabb szintű képzést, és a jelenlegihez képest mindenképpen mást, új elemeket, módszertant kell adnia, az itt végzettek így nyújthatnak nagyobb hozzáadott értékű tevékenységet.