Back to top

Márton-napi helyzetjelentés: teret veszít a lúd, tartja magát a kacsa

Eddig csak a madárinfluenza riogatott, de ettől az évtől a koronavírus is nehezíti a víziszárnyas-tenyésztők dolgát. Ez a két betegség az ágazat valamennyi szereplőjének az idegeit próbára teszi – viszont senki nem akarja megadni magát nekik. A hazai víziszárnyas-ágazat, a lúd- és kacsatartás helyzetéről Szabó Miklóst, a Baromfi Termék Tanács elnökségi tagját, a Magyar Lúdszövetség elnökét kérdeztük. 

Szabó Miklós: a hazai víziszárnyas-ágazatban több mint 10 ezren dolgoznak
Amikor egy helyzetet értékelünk, néhány évet érdemes visszatekinteni. Ha most is így teszünk, egyértelműen kiderül, hogy a két ágazatot legutóbb 2016–2017-ben érte hasonlóan kedvezőtlen külső hatás. Akkor összesen 3,2 millió állatot kellett megsemmisíteni, aminek a közvetlen kára 11 milliárd forintot tett ki, a közvetett kárról pedig elmondható, hogy szinte forintra megegyezik a közvetlen kár értékével.

Az utóbbi 2 évben úgy tűnt, minden kezd rendbe jönni, de erre 2020 tavaszán ismét megjelent a madárinfluenza, majd a koronavírus. Idén 5 millió baromfit kellett megsemmisíteni emiatt.

Ebben benne van a csirke és a pulyka is, de a többségét víziszárnyasok tették ki. A két járvány által okozott közvetlen kár értéke elérte a 16 milliárd forintot, a közvetett veszteség ugyanennyi. Leginkább Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád megyét érintették a betegségek.

A 4 évvel ezelőtti madárinfluenza után rövid időn belül talpra állt az ágazat. Ezt bizonyítja, hogy mindkettőben stabilizálódott a gazdálkodás, bár némi gondot okozott, amikor 2018 végén a kacsatúltermelés miatt csökkent az űr. Sajnos ez a túltermelés a libánál is bekövetkezett a piacokon, ami azt eredményezte, hogy a készletek jelentősen megnőttek 2019 végére. Erre nagyon oda kell figyelni, mert az a tapasztalat, hogyha 5 százalékos árutöbblet mutatkozik, akkor erre azonnal
20 százalékos árletöréssel reagálnak a piacok.

Helyzetünk a világban

Amikor a magyar baromfiágazatot elemezzük, nem szabad csak saját magunkra figyelni, hanem a többieket, a versenytársakat is figyelemmel kell kísérni.

Ugyanis baromfiból az önellátáshoz szükségesnél többet állít elő Magyarország, szerencsére mindegyik fajból, ezért exportra vagyunk ítélve.

Ez a víziszárnyas-ágazatra különösen érvényes, mert a lúdnak kb. 95, a kacsának mintegy 70 százalékát külpiacon adjuk el. A magyar ludat elsősorban német nyelvterületen vásárolják, viszont a kacsát egész Európában, a Távol-Keleten és a tengerentúlon, például Kanadában is el lehet adni.

Fotó: Csatlós Norbert
A lúd tenyésztésében és tartásában két ország számít meghatározónak az egész világon: az egyik Magyarország, a másik pedig Lengyelország. Gond akkor van, ha megnézzük, hogy melyikünknél mik a tendenciák. Míg mi 1,5-2 évtizeddel ezelőtt még 8-10 millió ludat tartottunk, addig most csak 2-3 milliót, miközben a lengyelek igencsak előretörtek. Náluk akkor 1-2 millió lúd volt, de mostanra eljutottak évi 8-9 millió liba előállításáig.

Kacsából nagy előállítónak számít Franciaország, Németország, Anglia, Hollandia, Lengyelország és Bulgária. Ugyancsak nagy előállítónak számítunk mi, akik évente 30-32 millió darab kacsát nevelünk vagy hizlalunk meg.

Ha a magyar baromfiszektort nézzük, akkor még mindig az elismerés hangján nyilatkozhatunk róla. Csirkéből tavaly 436 ezer tonnát, pulykából 95 ezer tonnát állítottunk elő, szintén tavaly zabos és húslibát 40 ezer tonnát, kacsát pedig 120 ezer tonnát termeltünk. A víziszárnyas-ágazat összproduktuma így 160 ezer tonna, azaz nem megkerülhető, azaz fontos. Ha a termék értékarányát vesszük figyelembe, akkor a lúd van a legjobb helyzetben, és a kacsa átlagára is magasabb, mint a csirkéé. Tehát a lúd- és a kacsaágazat pénzben kifejezve nagyobb értéket képvisel, mintha csak az összesített termésmennyiséget vennénk figyelembe. A libatermékek expor­tára most 2,2 euró, a kacsa kilóját 1,8 euróért lehet eladni.

Áralakító tényezők

Az idei gondok már múlt év végén jelentkeztek. Elsősorban amiatt következtek be, mert az EU-ban nagy készlet halmozódott fel, főként kacsából. Emiatt az árak rögtön csökkenni kezdtek.

Az áresés következtében sokaknál bennragadtak a készleten lévő kacsa- és libatermékek, mert annyiért eleinte nem voltak hajlandók eladni.

Viszont sokan voltak olyanok, akik valamilyen okból nem tudtak kivárni, ezért az árujukat olcsóbban is odaadták. Ezáltal az egész lúd- és kacsapiacon letörték az árakat.

Ezt az évünket a madárinfluenza és a Covid közösen jellemzi. Az ágazatnak márciusban hihetetlen felvásárlási lázat hozott a járvány, előfordult, hogy kifogyott a pultból az áru. A liba ebben nem volt annyira érintve, mert az egész világon elsősorban két időszakra tehető – Márton-napra és karácsonyra –, amikor nagy iránta a kereslet. Máskor alig-alig vesznek lúd termékeket. Nem úgy a kacsánál, ami mostanra napi fogyasztási cikké vált.

Viszont amikor április közepére lecsengett a felvásárlási láz, megjelent a madár­influenza, és nálunk hihetetlen tarolást végzett. Főként az ország déli részén pusztított.

Miután megkezdődött az állatok kivágása, voltak olyan vágóhidak, amelyek alapanyag hiányában 2-3 hónapig sem tudtak dolgozni.

Mindennek összetett következményei lettek. Áruhiány keletkezett, mert törzsállományokat is ki kellett vágni, ami értelemszerűen visszaesést okozott a napos állatoknál is. Ez a vágóállatok számának csökkenéséhez vezetett, a sor legvégén pedig ott álltak a vágóhidak munka nélkül, mert nem volt alapanyaguk.

Ugyanakkor a kártérítési rendszer működött ebben az évben. A termelők megkapták a közvetlen káruk ellenértékét, ami 16 milliárd forintot tett ki. Csakhogy közben vannak közvetett károk is, mint például az exporttilalom. Idén 15 ország azonnal megtiltotta a Magyarországról származó baromfitermékek importját, amiben benne vannak a vágott és a darabolt baromfitermékek, a keltető- és a tenyésztojás is. Védő- és megfigyelési körzeteket kellett kialakítani, és viselni kellett mindezek valamennyi ódiumát.

A kártalanítási rendszer működött, kifizettek 16 milliárd forintot.

Azonban a helyzet nem ennyire egyértelmű és rózsás. A kárérték 70 százalékát ugyanis az EU állja, ezért most utóellenőrzéseket tartanak nálunk, hogy minden szabályosan történt-e.

Szakmai előírások

Ilyen nagyarányú kárra vagy a hozzá tartozó kártérítésre még sehol sem volt példa. A franciáknál emlékszünk 2017-ben egy nagyobb káreseményre, de ott az előállítás mértéke a miénknél jóval nagyobb, főként kacsából. Állatorvosok jöttek hozzánk az EU-ból vizsgálódni, megnézték a magyar működési rendszert, és azóta további intézkedések történtek nálunk. Szigorodtak a betelepítési engedély megadásának feltételei, és újólag megerősítettük a 2017-es főállatorvosi rendelet előírásainak betartását.

Októberben tartottak egy videókonferenciás ellenőrzést, amin az érdekelt szakmaközi szervezetet is beszámoltatták. A tárgyalás azzal zárult, hogy meg kell nézni, Magyarország mindent megtesz-e annak érdekében, hogy ilyen ne forduljon elő többet. Ebbe beleértettek mindenkit, nemcsak a hatóságokat és termelőket, hanem a Baromfi Termék Tanácsot is.

A szakmaközi szervezet mindent elkövet, hogy ne érhesse szó a ház elejét. A rendteremtésben mindenkinek partnerei akarnak lenni, még anyagi áldozatok árán is, ám ehhez a hatóságokra és külső anyagi forrásokra is szükség volna.

Szükség lenne egy informatikai rendszer azonnali kidolgozására, hogy legalább az illetékesek tisztában legyenek vele, hol és mennyi termelőnk van Magyarországon. Aztán azt is tudni kéne, hogy ezek a termelők mikor és mit telepítettek le, arra ki adott telepítési engedélyt és mikor. Azaz kéne egy naprakész adatbázis, amihez a hatóság és a BTT is bármikor azonnal hozzá tud férni. Így minden érdekelt egyetlen gombnyomásra megtudhatná, hogy adott településen ki és milyen állatfajt telepített. Az ellenőrzési rendszer így lenne működőképes, így tudná a tisztánlátásunkat szolgálni.

A másik része a dolognak, hogy a járványvédelem szakmai előírásait mi mennyire tartjuk meg. Itt szó van a telepre történő belépéstől kezdve a személyi higiénián át az eszközök fertőtlenítéséig sok mindenről.

Kérdésként vetődött fel, hogy Magyarországon megoldották-e a szállítójárművek fertőtlenítését, amikor azok az egyik telephelyről ki, majd a másik telephelyre bemennek.

Előfordul, hogy a takarmányszállító reggel 9-kor megjelent az egyik telephelyen, délután 3-kor a másikon. Kérdés, hogy közben fertőtlenítették-e azt az eszközt. Létezik erre vonatkozó utasítás, ami jó is, de úgy látszik, a végrehajtással bajok lehetnek. Itt az a kérdés vetődik fel, hogy miként lehet valakit a végrehajtására rábírni. Egyértelmű, hogy szankcionálással, és ez a szankció lehet időszakos betelepítési tiltás, vagy a tartási engedély megvonása. Egy újabb madárinfluenzánál a szigorú ellenőrzés ki tudja mutatni, hogy az adott termelő mely szabályt nem tartotta meg, és ha ennek az lenne a következménye, hogy nem kap kártérítést, biztosan másként állna a kérdéshez. Nekünk erre a szintre kell eljutnunk, és ez lehetséges is, mert a világ fejlettebb részein mindez már így működik.

Vajon hányan vannak nálunk a víziszárnyas ágazatban, akik törvénytisztelők és hányan lehetnek azok, akik az előírásokra fittyet hánynak. Szabó Miklós szerint erre felelősséggel ma nincs elfogadható válasz.

Azt tudjuk, hogy minden állattartó telepet körbe kell keríteni, és ott minden takarmányt elzártan kell tartani.

Minden telepen meg kell teremteni a ki-belépés személyi higiéniai feltételeit (járványvédelem, fertőtlenítés stb.) és mindenhol lenni kell fekete-fehér öltözőnek, ahol a többlépcsős beöltözési lehetőség alapkövetelmény. Minden állattartó telepen külön kell meglenni a hulladéktárolónak és teljesen külön a boncolóhelyiségnek. Mindez le van írva, de azt már ellenőrizni kell, hogy mikor használták ezt vagy azt, a fertőtlenítő berendezést mikor kapcsolták be legutóbb. Nem lehetetlenségekről volna itt szó, ezeket utólag is pontosan mind meg lehet állapítani.

Az európai uniós álláspont most az, hogy ők csak akkor fizetnek, ha nem bizonyítható, hogy a rendszerben vannak lyukak, és ha minden szereplő mindent megtesz a veszély elkerülésére.

Ebben a munkában fontos szerep hárul a BTT-re mint szakmaközi szervezetre. De azt is tudni kell, hogy ők nem hatóság, nincsenek hatósági jogosítványai. Most elhatározták, hogy ezen a téren is előrelépnek, főként a hatósággal való együttműködésben. Mindannyiunk érdeke, hogy az ne fordulhasson elő még egyszer, ami 2020-ban történt. Aki ezt nem érti, az árt az ágazatnak, rosszat tesz neki. Nem az egész szakmáról van szó, csupán egy kisebb részről, de a többség érdekeit nem szabad feláldozni egy kisebbség trehánysága miatt. Végeredményben arról van szó, hogy nem áldozhatjuk fel a magyar baromfiágazatot, semmilyen okra hivatkozva.

Versenyben

A magyar víziszárnyas-ágazat szereplőinek a világ más tájain dolgozókéval kell felvenni a versenyt. Ha nagyon közelről vizsgáljuk, akkor észre kell venni, hogy itt elsősorban a lengyeleket említhetjük.

Egyszerűen félelmetes, hogy mi az egykorvolt 8-10 millió libáról 2020-ra visszasüllyedtünk 3,5 millió liba előállítására. Ez több, mint feleződés!

A következménye pedig az, hogyha valahol csökken az előállítás mértéke, kisebb lesz a mennyiség, akkor az a termelő, az az ország egyre inkább eljelentéktelenedik a piacon. A kereskedelmi láncok sem a kicsiket keresik, nem őket hívják, hanem az ágazat meghatározó szereplőit, akik nagyban termelnek és állítanak elő. Mert akinél volumen van, az mindig ki tud szolgálni minőségben, versenyképesen. Minden nehézség dacára nekünk ebben a versenyben talpon kell maradnunk. Most átmenetileg gondok mutatkoznak a hízott árunál is, főleg a libamájnál. Ezt a terméket főként az éttermek vásárolják, de a koronavírus járvány miatt náluk a vendégforgalom nagyon visszaesett, és így a libamáj értékesítése is a töredékére csökkent. Ugyanez érvényes, ha az összes baromfit nézzük, annak 30-40 százaléka is az éttermeken keresztül jut el a fogyasztókhoz, azaz jelenleg csak múlt időben beszélhetünk erről.

A mostani időszakot az ágazat szereplőinek túl kell élni, nem biztos, hogy ehhez önmagukban elegendőek lesznek.

Biztosan látszik, hogy ez veszteségek nélkül nem úszható meg, mint ahogy az is, hogy elég sokan ki fognak esni ezen a rostán és abbahagyják a gazdálkodást.

Takarmányárak

A két fertőző járvány mellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy az utóbbi időszakban erős takarmányár-emelkedés történt, ami tovább drágítja a víziszárnyas-tenyésztést is.

A takarmányról pedig azért is szólni kell, mert ez az egyik legnagyobb költségalakító tényező az állattartásban. Üzemi adat, hogy a lúdnevelés önköltségében a takarmány 42 százalékot képvisel, s ez a napos liba árával (ami 28%-ot tesz ki) együtt a termelési költség 70 százaléka. További állandóan emelkedő tétel a munkabér a hozzá tartozó járulékokkal, a szolgáltatások ellenértéke és az amortizáció, ami együttesen újabb 14 százalékpontot jelent.

A takarmányok ára évről évre változik, hol növekszik, hol csökken, viszont az egyéb kiegészítők (vitaminok, adalékanyagok) ára folyamatosan nő.

Ezért a takarmányreceptúrákban igyekeznek az állatok igényeinek legjobban megfelelő tápot előállítani, az import szójafehérjét pedig alternatív megoldásokkal, például cirokkal helyettesíteni. A termelők általában korszerűsítésre törekednek, hogy minél kevesebb dolgozóval tudjanak dolgozni, viszont az amortizációban ez költségnövelő tényezőként jelentkezik. Az idei takarmányár-emelkedés eddig 20-25 százalékot is mutat, márpedig kicsi a valószínűsége, hogy ezt bárki is képes lenne kigazdálkodni. Ilyenkor jön elő, hogy kihagyok egy-egy rotációt, úgy próbálok meg talpon maradni – csakhogy két-három rotáció elhagyása után már felvetődik, hogy szükség van-e egyáltalán a termékemre.

Pedig, ha az egészet nézzük, azaz a magyar baromfiipart, akkor nagyon sokat kockáztatunk és nagyon sokat veszíthetünk.

Foglalkoztatás

Ebben az ágazatban körülbelül 50-60 ezer ember dolgozik.

Ha a víziszárnyas-ágazatot vizsgáljuk, arányaiban több embert foglalkoztat, mint az általa előállított termékek aránya alapján várható volna.

Ugyanis nagyon sok kistermelő dolgozik benne, és több benne a munkaigényes folyamat is, mint a többiben. Elég, ha csak a tömőkre gondolunk. Így könnyen érthetővé válik, hogy a magyar víziszárnyas-ágazatban több mint 10 ezren dolgoznak.

Még nagyobb a baj, ha a foglalkoztatást a lúd- és a kacsaágazat szintjére vetítjük.

Például nincsenek szakemberek, mert Magyarországon nem nagyon létezik középfokú állattenyésztési szakemberképzés.

A törzstelepeken, a keverőüzemekben, a vágóhidakon és a továbbfeldolgozókban szakképzett munkaerőre és felsőfokú végzettségűekre lenne szükség, például élelmiszeripari mérnökökre. Ezek mindegyikéből abszolút hiány tapasztalható. Debrecenben elindultak különféle utakon, hogy képeztessenek maguknak szakembereket.

A segéd- és a betanított munkások helye nálunk az állattartó telepeken és a vágóhidakon megvolna, de hihetetlenül nagy a fluktuáció.

Szabó Miklós szerint ma egy ilyen dolgozó nettó havi keresete elérheti a 250 ezer forintot – de még ennyiért sincs elegendő jelentkező. Ez így nem maradhat, ezen változtatni kell, mert a magyar víziszárnyas-ágazatban hamarosan a fejlődés gátjává válik a humánerőforrás-hiány. Történtek kísérletek, hogy külföldről hozzanak munkásokat, de nagy részük nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2020/46 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Színes őszi immunerősítők

Elődeink a gyógyuláshoz, szépüléshez vagy éppen a főzéshez is gyakran hívták segítségül a természet gazdag kincsestárát, ami máig kíméletes és olcsó megoldás. Az őszi, színesedő erdőben tett kiránduláskor is sokféle immunerősítő termésre bukkanhatunk.

A Mitsubishi is beszáll a laborhús piacba

A Mitsubishi Corporation úgy döntött, hogy együttműködik az izraeli Aleph Farms céggel a laboratóriumban termesztett húsok gyártásában és forgalmazásában. Ennek az a célja, hogy Japánban csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása.

Marhaművészet az egészségügyi dolgozókért

Az utóbbi években a nebraskai Bridgeportban élő David Schuler „marhaművész” farmer a karácsonyi időszakban a red angus állományát élő műalkotásokká változtatja. Elkészítette már velük-belőlük a farmja billogját, és a beef (marhahús) szót is, amit felhasználtak az USA „Marhahús… ez van vacsorára” elnevezésű fogyasztásösztönző kampányában is.

Ugrásszerűen nőtt a növényi eredetű élelmiszerek eladása

Egy friss felmérés szerint január első hetében 50 százalékkal több növényi eredetű élelmiszert vásároltak a fogyasztók az Egyesült Királyságban, mint a tavalyi esztendő ugyanezen időszakában. A növekedés hátterében két fő ok áll. Lássuk, mik ezek.

Egy galamb átrepült Oregonból Ausztráliába, meg akarják ölni

Egy galamb tizenháromezer kilométert tett meg az Egyesült Államoktól Ausztráliáig. A hatályos ausztrál előírások szerint a Csendes-óceánt átszelő madarat meg kellene ölni.

Gombásszunk januárban!

Szeretne télen is gombát szedni az erdőben? Ez nem lehetetlen, mert fafülgombát még januárban is találunk. Ez a gomba elsősorban a kínai fogásokból ismert, de Magyarországon is bőségesen megtalálható.

A világ egyik legdrágább fogása: 60 millió egyetlen halért

A tokiói piac rendszeres új évi árverésén 200 000 dollárért, mintegy 60 millió forintért kelt el a tonhal, mely a tavalyi árhoz képest jelentős visszaesést mutat. Az említett kékúszójú tonhalat 20,8 millió jenért, azaz pontosan 202, 197 dollárért adták el az első aukción a Toyosu halpiacon miután az ünnepeket követően újranyitott.

Európa "zöldség-gyümölcs" kapuja Hollandia: 120 országból importálnak

Hollandia 2020-ban ismét bebizonyította, hogy a zöldség-gyümölcs világkereskedelem fontos szereplője. Külföldi eladásai 6%-kal, 12,9 milliárd euróra emelkedtek a GroentenFruit Huis adatai szerint. Ez elsősorban a rotterdami kikötőn keresztül érkező áruk továbbértékesítésének köszönhető.

Áruellátás hiány, kikötői káosz, egyszóval: Brexit

A brit szupermarketek zöldség- és gyümölcspolcai konganak az ürességtől, ez jól szemlélteti a brexit, illetve a koronavírus együttes hatását az áruszállításra és ellátásra, ugyanis a kikötőkbe érkező kamionosokra az eddigieknél sokkal több papírmunka vár.

Mads Mikkelsen a sztárja az új Carlsberg reklámnak

A Carlsberg leleplezte legújabb reklámját, melyben alkoholmentes sörüket népszerűsíti. A vállalat úgy döntött, hogy eljött az ideje az alkoholmentes sörök piacának fellendítéséhez, ezért a Carlsberg 0.0 promóciós reklámjához a híres dán színész, Mads Mikkelsen-t kérték fel, hogy főszereplője legyen a videónak.