Boróka
Elsősorban száraz körülmények között tartott és legyengült fákon, bokron szaporodik fel és okoz gondot a boróka-tarkadíszbogár (Lamprodila festiva). A bogár 8-12 mm hosszú, szárnyfedői fémesen zöld színűek kék foltokkal. Májusban bújnak ki az áttelelt bábból, a fertőzött növényekből; rajzásuk, jelenlétük nyár végéig eltart.
A víz- és tápanyagszállítás gyengülése miatt a lomb egy része elhal. A kártevő jelenlétéről a bogarak okozta jellegzetes röpnyílások tanúskodnak. Az elhalt ágon, fatörzsön 2-3 mm hosszú, ovális lyukak figyelhetők meg.
A boróka-tarkadíszbogár sárga színű ragacsos rovarcsapdával fogható és gyéríthető. A fák déli oldalára javasolt a csapdák elhelyezése. A beteg ágakat, fákat a további fertőzés, károsítás megakadályozása érdekében célszerű időben eltávolítani.
Borostyán
A borostyán a temetők, parkok kedvelt növénye, nagyon sok helyen túlzottan elszaporodott, rendbetartásukra sokszor nem fordítanak elég energiát. Ezeken a helyeken azonban nemcsak a borostyán szaporodott el, hanem a károsítói is.
Az Enation mosaic virus hatására a levelek erei kivilágosodnak, a levelek klorotikusan foltosodnak, torzulnak, fonáki részükön szövetburjánzás, úgynevezett enáció kialakulása figyelhető meg. A beteg levelek kisebbek és fodrosak, a növény hervad, nekrotizálódik és növekedésében visszamarad. A hajtások is torzulnak. A vírusátvitelben, terjesztésben a levéltetveknek és a pajzstetveknek jelentős szerepük van, de mechanikailag is átvihető.
A gombabetegségek közül jelentősége miatt a borostyán levélfoltosságot kell megemlíteni, mert ez a leggyakrabban előforduló fertőzés a borostyánon. A borostyán levélfoltosságról (Phyllosticta hedericola) gomba által előidézett barna levélfoltok tanúskodnak, legfeljebb egy cm átmérőjűek, kissé sötétebb szegéllyel. Gyakran a folt közepe kiesik, a levelek lyukacsosodnak, erős fertőzés esetén az egész levél elhal. A beteg levélfoltok közepén a gomba fekete termőtesteket hoz létre, az ezekből kiszóródó szaporítóképletek víz segítségével továbbítva újabb fertőzést indítanak.
A fertőzött növényeket erősen vissza kell metszeni. A beteg, lehullott leveleket el kell távolítani, nem szabad felülről öntözni. Következő évben a betegség tüneteinek megjelenésekor, majd két hét múlva réztartalmú vagy rézpótló szerekkel ajánlott permetezni. Mivel a borostyán levele sima, ezért nehezen tapad meg rajta a permetezőszer, ajánlatos a permetlébe tapadásfokozó szert keverni.
A himlős pajzstetű körte alakú nőstényének pajzsa krémszínű, 2-3,5 mm hosszú, 1,5-2 mm széles, domború, keskeny része ellaposodik. A növényhez tapadó pajzs szélét sűrű, vékony fehér viaszból álló rojtozat keresztezi. Hímje nem ismert, szűznemzéssel szaporodik, tojásait pajzsa alá rakja (100-200). Tojás alakban telel, a lárvák tavasszal kelnek ki és szétszélednek a növényen. Szívogatásuk következtében a hajtások, levelek torzulnak. Az utóbbi időben hazánkban is megtelepedett, valószínű a globális felmelegedés miatt vonul északabbra. Kártétele abban is megnyilvánul, hogy terjeszti az enation mosaic vírust. A talajba juttatott felszívódó rovarölő szerrel eredményesen lehet ellene védekezni.
Kecskerágó
A pókhálós kecskerágómolynak (Yponomeuta cagnagella) évente egy nemzedéke fejlődik. A fiatal, sárgás színű lárvák májusban jelennek meg, csoportosan szövedékben élnek, ott táplálkoznak, rágják a fiatal leveleket. Finom, pókhálószerű szövedékükről kapták magyar elnevezésüket.
A csupasz lárvák sárga színű testén minden egyes testszelvény két oldalán 1-1 fekete pont látható. A lárvák érési táplálkozásukat befejezve szétmásznak, elhagyják korábbi szövedéküket, bebábozódnak. A 19-26 mm szárnyfesztávolságú, karcsú testű lepkék június-júliusban rajzanak, hamvas fehérek, apró, elszórt sötét foltokkal (pettyekkel). Rajzás után petéiket a fás részekre rakják, azokon telelnek. A lárvák csoportjai gyorsan fogyasztják tápnövényük leveleit, ha elfogyott, újabb lombkorona részt keresnek, továbbvonulnak.
A pókhálós kecskerágómoly csak a kecskerágókon fordul elő, okoz kárt.
Védekezés
Leghatékonyabb védekezés a hernyófészkek eltávolítása még akkor, abban a fejlődési állapotukban, amikor a hernyók csoportosan és együtt élnek a fészekben. Levágásuk óvatosságot és körültekintést igényel, mert a fertőzött ágrész leemelésekor a fészekből kihulló hernyók a fán fennakadva tovább folytatják károsításukat. Az eltávolított hernyófészket azonnal, a helyszínen meg kell semmisíteni. Elkésett beavatkozásra a Bacillus thuringiensis hatóanyagú Dipel DF, a metoxifenozid hatóanyagú Runner F2, és a cipermetrin- deltametrin hatóanyagú, hagyományos kontakt hatású rovarölő szerek is alkalmasak.
Permetezésnél az úgynevezett vadászó permetezés alkalmazása javasolt: csak a fertőzött részeket kezeljük, a fa többi részét ne, feleslegesen ne terheljük vegyszerrel a fát és környezetét. A fás részeken áttelelő petéket a téli olajos lemosó permetezés elpusztítja.
