Back to top

Selmec a művészetekben

Manapság az utódkarok hallgatói kétféleképpen kötődnek Selmechez. A diákhagyományok örököseiként azok őrzése, gyakorlása hozzátartozik mindennapjaikhoz, emellett gyakorta ellátogatnak az ősi bányavárosba, hogy felkeressék jellegzetes tárgyi emlékeit, élvezhessék sajátos hangulatát. De Selmec ott van a művészetekben is, s több alkotásnak vannak diákhagyományokat érintő vonatkozásai.

A zenei művek közül Wolfgang Amadeus Mozart utolsó operájának, az 1791. szeptember 30-án Bécsben bemutatott Varázsfuvolának a legérdekesebb a kapcsolata Selmechez. Mozart és az opera szövegkönyvírói is szabadkőművesek voltak, akik korábban a bécsi páholyban megismerkedtek a selmeci akadémián tanított udvari tanácsosokkal, és nagy tisztelettel voltak irántuk.

Professzorokról mintázta

M.S. mester: Vizitáció (Magyar Nemzeti Galéria)
A darab öreg pap alakját Nikolaus Jacquinről, a kémiai oktatás első selmeci tanáráról mintázták, akinek (és zenerajongó családjának) Mozart 19 korábbi művét ajánlotta. Sarastrót Born Ignác, a fémek kinyerését szolgáló amalgamációs eljárás kidolgozója ihlette, aki egyébként Bécsben külön páholyt is alakított, s akinek Mozart a Die Mauerfreunde című kantátáját dedikálta.

Tamino herceg alakjának valóságos ihletőjéről eltér a zenetörténészek véleménye, egyesek Ruprecht Antalt, a Born-féle módszer továbbfejlesztőjét, mások Müller Ferencet, a tellúr egyik felfedezőjét sejtik benne.

Az viszont nem képezi vita tárgyát, hogy a kiállhatatlan jellemű Monostatost arról a Martin Heinrich Klaproth berlini professzorról formálták, aki az említett selmeci professzorok nagy ellenségének számított, s élete során sokszor, de többnyire megalapozatlanul támadta őket. Érdekességképpen megemlítendő, hogy az 1985-ben Clevelandben színpadra állított Varázsfuvolában, melyet ifjabb Dohnányi Ernő vezényelt, a szereplők többsége – selmeci hangulatot kölcsönzendő – grubenben és waldenben, az akadémisták egyenruhájában állt színre.

A klasszicista zenei formákat kompozícióiba beépítő híres zeneszerzőt, Johannes Brahmsot a boroszlói egyetem díszdoktorává fogadta. Ezt megköszönve, diákdalok felhasználásával megírta az Akadémiai ünnepi nyitány című tíz és félperces művét.

Az ősbemutatóra 1881. január 4-én Boroszlóban került sor, a mű azonban a mulatós diákdalok felcsendülése miatt megütközést váltott ki, amely csak később csitult el.

E műben a selmeci akadémián is énekelt diáknóták közül felcsendül a Kohász himnusz kezdő dallama, a Balekkeresztelő nóta, s befejező kompozícióként a mindenki által ismert Gaudeamus igitur.

Táblaképek a templomból

A titokzatos M. S. mester ránk maradt kevés alkotása közül a leghíresebb éppen Selmechez kötődik. Nyolc nagyméretű, egyenként 180×120 centiméteres passióképe díszítette azt a szárnyas oltárt, amelyet 1506-ban szenteltek fel az Óvár Miasszonyunk templomában. Sajnos a közelgő török veszedelem miatt az oltárszekrényt 1541-ben szét kellett bontani, s a táblaképek megkezdték hányattatott sorsukat. Hollétük évszázadokon keresztül ismeretlen volt. 1876 májusában gróf Károlyi Lajos palotájában főúri és egyházi gyűjtemények tárgyaiból seregszemlét tartottak, a bevételt az akkor pusztító árvíz károsultjainak ajánlották fel.

A Selmecbánya melletti szentantali Koháry–Coburg kastélyból az oltár öt képét küldték erre a kiállításra, de akkor a szakemberek körében nem keltettek feltűnést.

Csontváry Kosztka Tivadar: Selmecbánya látképe (1902)
Egyedül Simor János hercegprímás figyelt fel a képekre – akinek egyházmegyéjéhez tartozott Szentantal is –, melyekből négy képet megszerzett (Krisztus az olajfák hegyén, Keresztvitel, Kálvária, Feltámadás) a frissen alapított esztergomi képtár, egyet (Jézus születése) pedig a szentantali plébániatemplom számára. Ezek jelenleg az esztergomi Keresztény Múzeumban, illetve a szentantali templomban láthatók.

Szegény Náczkók, valóban szánalmas alakok! A rossz kigőzölgés és a bányaélet miatt betegesek, véznák és halaványok. Már úgy születtek. – A Náczkó három évig szopik, hat éves korában pipázik és hét éves korában megindul járni, tizenhat éves korában megházasodik és új Náczkókat nemz, huszonnyolcz éves korában meghal végelgyengülésben és a kalapácsát, kötényét és lámpáját ráhagyja Náczkóira. Az arany nyomorékokká teszi az embereket. Selmeczen könnyebb száz mázsa aranyat találni, mint egy újonczot – a ki a katona-mértéket megüsse.

Mikszáth Kálmán (1890): Tavaszi rügyek. Elbeszélések az ifjúságnak. – Révai Testvérek, Budapest.

A Vizitáció címet viselő táblakép erősen rongálódott állapotban a Selmec közeli Tópatak templomának padlásáról került elő. 1902-ben a Szépművészeti Múzeum megvásárolta, restauráltatta, ma a Magyar Nemzeti Galériában tanulmányozhatjuk az alkotáson M. S. mester kiváló kolorista technikáját. Lille-ben, egy magángyűjteményben bukkant fel, odakerülésének körülményei és pontos időpontja ismeretlen. A szárnyas oltár nyolcadik képe (Angyali üdvözlet) sajnos elkallódott, így nem sok esély van arra, hogy ezt a híres középkori alkotást helyreállított formában, teljes egészében csodálhassuk.

Selmec művészi ábrázolását láthatjuk Csontváry Kosztka Tivadar (ahogy ő magát nevezte, a világ legnagyobb napút festője) Selmecbánya látképe című, 1902-ben készült plein-air festményén.

A művész rövid ideig patikus volt az ún. Felső gyógyszertárban, akkor örökítette meg a Paradicsom-hegy oldalából azt a látképet, ami azóta se nagyon változott. Ugyan Csontváry sajátos lényének pszichopatológiás megnyilvánulásai ebből a képéből hiányoznak, emiatt nem is tartják a legnagyobb alkotásai között számon, nekünk az egyik leghitelesebb és legkedvesebb ábrázolása az ősi bányavárosnak.

Petőfi, Mikszáth, Kosáryné

Az evangélikus líceum leghíresebb, bár ott egy évet sem kibíró diákja kétség kívül Petőfi Sándor. Érthető módon éppen a magyar irodalom tanárával, az akkor ébredő szlovák nemzeti mozgalom hívével, Daniel Gabriel Licharddal került összetűzésbe, aki aztán 1839-ben „szekundába ponálta” Petőfit, s erre ő télvíz idején gyalogosan Pestre szökött.

Rövid selmeci tartózkodása alatt három verset írt, történetét Mikszáth Kálmán, aki még ismerte Lichardot is, megírta A Petőfi-legenda Selmecen című novellájában.

Kosáryné Réz Lola: A vén város

A régi város már csak álom,
de mindig látom. Egyre látom.

A szívem hozzá visszadobban
Mindegyre jobban. Egyre jobban.

Évek telnek: csak jobban fájhat,
Gyógyíthatatlan ez a bánat.

A föld üzenget értem, látom,
Túl éveken és túl határon.

Várnak reám az agg hegyek
S az erdők a város felett.

Testemet: otthon megnyugodni,
Lelkemet: otthon kóborolni.

Gallyszedő gyermeket vezetni,
Szegény bányásznak aranyat lelni.

Istenem, engedj ott pihennem,
Máshol lidérc a láng szívemben.

Apáim mécse ott világít, –
Kis bányamécse, – mindhalálig.

(Új Idők, 1933)

Érdekes, hogy Petőfi szállásadója, Szurina János kamarai hajdú, nemcsak selmeci tartózkodása alatt, hanem már nagy költővé válása után is csak lenézően szólt róla, s mindvégig savanyúképűként emlékezett reá.

Mikszáth 1863-ban iratkozott be az evangélikus líceumba, mert a rimaszombati iskola, ahová korábban járt, csak algimnázium volt, s ott nem lehetett érettségi vizsgát tenni. A hetedik osztályt kétszer járta, s így három évig tartózkodott Selmecen. De az érettségi vizsgákon is akadtak gondjai, 1866-ban mathézisből megbukott, végül aztán a javítóvizsgán átment. Petőfihez hasonlóan, ő is tagja volt a hosszú ideig működő líceumi önképzőkörnek. Selmeci tartózkodása alatt hét verset írt, melyekkel díjakat is nyert. Később nyolc selmeci vonatkozású novellát köszönhetünk neki, az 1874 és 1893 között keletkezett művek nagyszerűen leírják, hogy a Selmecen töltött három év mély nyomot hagyott Mikszáth életében.

A legmisztikusabb Selmechez kötődő legenda kétség kívül Rössel Borbála élettörténete.

A dúsgazdag leányzó kicsapongó életét, sajátos vesztét többen, többféleképpen megörökítették, ezek közül a legkiválóbb szépirodalmi alkotás gróf Zichy Gézáé. A leányvári boszorkány című költői beszélyét 1881-ben vetette papírra, az Athenaeum által megjelenített igényes kivitelű kötetet unokatestvére, gróf Zichy Mihály művészi grafikái illusztrálják.

Zichy Mihály címlap grafikája A leányvári boszorkány c. műhöz

A selmeci vonatkozású művek tekintetében legtermékenyebb szerző az áttelepülést irányító rektor, Réz Géza leánya, Kosáryné Réz Lola. A diákváros különös vonzereje rajta keresztül is jól megmutatkozik.

Amíg Selmecen élt, mindvégig a nagyvárosba vágyott, a divatházak, színházak, társasági élet világába. S amikor a sors 26 éves korában elszakította tőle szülővárosát, és a fővárosban megkapta azt, amit negyed évszázadon át óhajtott, ellentétes fordulatot vettek érzelmei, s életének további 65 évére már a folytonos visszavágyódás volt jellemző. 21 regénye játszódik részben vagy egészben Selmecen, a századforduló helyi társadalmának és városképének legjobb ábrázolásait neki köszönhetjük. Ő is és mi is pedig azt köszönjük, hogy Selmecet örökre a szívünkbe zárhatjuk!

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Öttagú kuratórium irányítja a modellváltó agráregyetemet fenntartó alapítványt

A korábbi Szent István Egyetem 2021. február 1-jétől a hatékonyabb és magasabb színvonalú felsőoktatás érdekében alapítványi fenntartásban működik tovább. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány kuratóriuma irányítja a modellváltó agráregyetemet fenntartó alapítványt. Az öttagú testület elsődleges feladata az intézmény hosszú távú célokat szem előtt tartó, folyamatos fejlődésének segítése.

A lelki felüdülés helye

A mai Petőfiszállás községhez tartozó 473-as Szentkút-tanyára látogattam el a minap, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálos rend egyik központjába, amelynek – írásba foglalt hitvallásuk szerint – a keresztény magyar haza szellemi és hitbeli védelme a mindenkori célja. A virágos-bokros-fás környezet télen kicsit kopár, de a karácsonyi hangulat így is meseszéppé teszi.

Disznóölés Szomoron

Dezső – merthogy név tekintetében a hagyomány kötelez – hajszál híján 300 kiló. A Gerecse lábainál fekvő alig több mint ezer fős sváb gyökerű település egyik portáján nőtt érett ártánnyá, hogy aztán december végén a Treszl család éléskamrájában végezze. Mindig van egy kiszámíthatatlan tényezője a decemberi disznóvágásnak: ez pedig az időjárás.

Az UNESCO kulturális örökségnek nyilvánította a finn szaunázást

A finnországi szaunakultúra a finn lakosság életének szerves részét képezi, sokkal több, mint pusztán személyes higiénia. A szaunában az emberek testüket és elméjüket is megtisztítják, miközben az immunrendszerüket is erősítik.

Papírja nincs, de esküsznek rá - a pásztorok kutyája

Amíg lesznek pásztorok, megmaradnak a sinkák is – vallják a Hortobágyon több emberöltő óta a juhászok arról a gulyások által használt és alakított szívós kutyafajtáról, amelynek „pedigréjét” nem papíron, hanem a fejükben őrzik a pusztában élők.

János-napi borszentelés 2020

Szent János imádkozott, megáldotta a mérgezett boroskelyhet, kiitta, és semmi baja nem lett. A pogányok a látottak alapján a főpapjukkal együtt megkeresztelkedtek.

Adni, kapni és enni is jó

Mézeskalácsot adni és kapni egyformán szívet melengető érzés. A mézeskalács a szeretetet, a békességet, a reménységet és az együvé tartozást jelenti – vallja Csiszár Tiborné, aki évtizedek óta készíti a különleges süteményt Zalaszentgróton, azonkívül más süteményeket is rendszeresen süt, a többi között hagyományos lakodalmas cukorperecet.

Hitelesen az agrártársadalomért immár harminc éve

Mi, a Magyar Mezőgazdaság Kiadó munkatársai idén is megtettünk mindent azért, hogy 11 lapunk és hírportálunk hiteles, szakmai információkkal lássa el az agrártársadalmat. Reméljük 2021 „nyugodtabb” év lesz, és együtt ünnepelhetjük Önökkel kiadónk 30. évfordulóját.

Szakképző iskolák a második hullámban

Az agrárszakképzésben mérföldkőnek tekinthető az agrárszakképzési iskolahálózat idei átalakítása, ugyanis 2020 július 1-jével létrehozták az agrárszakképzési centrumokat. Az Agrárminisztérium által fenntartott 58 szakképző intézményt, a technikumokat és szakképző iskolákat öt centrumba tömörítették, amelyek az egész országot lefedik.

Teret adni a friss energiáknak - generációváltás a Dubicz Borászatban

A fiatal Dunai Bernadett a tulajdonosa a Mátrai borvidéken található Dubicz Borászatnak, de ha valakinek így hirtelen nem ugrik be, a palackok címkéiről egészen biztosan ismerősnek tűnik majd. Az egyedi megjelenés már a generációváltás eredménye a vállalkozás életében. Kacskaringós út vezetett idáig, de mára minden kiegyenesedett.