A Szakképzési és Innovációs Tanács, valamint az agrárszakképzési centrumok kialakítása

Szakképzési és Innovációs Tanács

A tanács tagjai azoknak a szervezeteknek a képviselői, amelyek közvetlen érintettjei, részesei a szakképzési rendszer működésének.

A szakmai képzésért felelős minisztériumok az érintett szakmák, a SZIT és a megyei foglalkoztatási paktumok hátterével hozzák meg a szakmapolitikai döntéseket. A SZIT tagja egy fő az Agrárminisztérium képviseletében, egy fő pedig a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képviseletében.

Agrárszakképzési centrumok

Az agrárszakképzést összefogó Agrár Szakképző Iskolák Hálózata (ASZIH) az agrártárca felügyelete és fenntartása alatt önálló iskolákból álló laza szervezetben működött 2013-tól, először 59, majd – néhány iskola pótlólagos átvételével – 61 feladatellátási helyen.

Az AM középtávú szakképzési stratégiája – a Szakképzés 4.0-ra, annak irányelveire ráépülve – már megfogalmazta a centrumokba tömörülés javaslatát, szükségszerűségét. Többszöri nekifutás, egyeztetések után az AM elfogadta az öt agrárszakképzési centrum megalakítását, létrehozását.

A centrumok 2020. július 1-jével megalakultak; az új alapító okiratok elkészültek, kiadásra kerültek, a centrumvezetők (főigazgató, kancellár) megbízása megtörtént.

Az AM, illetve felelős részlegének, az Agrárszakképzési Főosztálynak megfeszített munkáját jól érzékelteti, hogy ugyan előzetes előkészítések, munkaanyagok ismeretében, de szűk néhány hónap alatt kellett egyszerre három nagy horderejű feladatot, munkát elvégeznie:

– az OKJ átalakítását, ezzel együtt az új agrárszakmák meghatározását;

– a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt) alá tartozó pedagógusok átsorolását a munka törvénykönyve alá tartozó oktató kategóriába (ezzel lehetőség nyílt a béralkura, fizetésemelésekre, azzal együtt, hogy a pedagógusoknak járó kedvezmények zömmel továbbra is megmaradtak);

– az Agrárszakképzési Centrumok optimális kialakítását, úgy, hogy a centrumok mérete nagyjából azonos legyen, és a „centrumosodás” lehetőleg ne osszon meg megyéket.

A szakképzési centrum részeként működő szakképző intézmény a szakképzési centrum jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége, amely önálló költségvetéssel nem rendelkezik, és kizárólag a kormány rendeletében meghatározott jogok és kötelezettségek alanya lehet.

A centrumok élén főigazgató és kancellár áll. A főigazgató felel a centrum részeként működő szakképző intézmények szakképzési alapfeladatainak ellátásáért, a kancellár pedig a centrum törvényes és szakszerű működéséért, a gazdálkodás, a menedzsment a fő feladata.

A szakképzési centrumok létrehozásával az (iskola)rendszer jelentős lépést tett a szervezeti működés minőségének emelése érdekében. Ez a központosított munkaszervezet ellátja a speciális szakmai tudást igénylő feladatokat: a gazdálkodást, a munkáltatói feladatokat, lebonyolítja a közbeszerzéseket, menedzseli a pályázati folyamatokat. A centrum vezetése egységes rendszerként kezeli a hozzá tartozó iskolák képzési struktúráját, az egyes iskolák egyéni érdekein felülemelkedve tud a kihasználtsággal és költséghatékonysággal kapcsolatos döntéseket hozni. A kancellári rendszer bevezetésével ez a menedzsmentszemlélet várhatóan tovább javul.

Ágazati képzőközpontok

A Szakképzés 4.0 irányelvei szerint a kis- és középvállalkozások (kkv szektor) szerepvállalásának erősítése érdekében racionalizálni kell a duális képzéssel kapcsolatos adminisztrációs terheket. A szakképzési centrumok meglévő tanműhelyeire, infrastruktúrájára és eszközeire alapozva létre kell hozni a kkv-k együttműködésére alapozott ágazati képzőközpontok rendszerét. Az ÁKK olyan, több kkv által létrehozott nonprofit gazdálkodó szervezet, amelynek tagja lehet a szakképzési centrum is; a szakképzési centrum kezdeményező is lehet ÁKK létrehozásában.

Saját tanműhellyel, oktatóbázissal rendelkező nagyvállalatoknál (gazdaságoknál), vállalati képzőközpontokban szervezhető meg a gyakorlati képzés. Ahol felsőoktatási intézmény (egyetem) is részt vesz a gyakorlati (duális) képzésben, ott tudásközpontok alakulhatnak ki.

Duális képzőhely, illetve képzőközpont az és ott lehet, ahol a szakirányú oktatás folytatásának feltételei biztosítottak, meghatározott végzettséggel, szakképzettséggel, gyakorlattal rendelkező személyt foglalkoztat, az oktatáshoz szükséges eszközzel és felszereléssel rendelkezik, előírt minőségirányítási rendszert működtet. A duális képzőhely (képzőközpont) elismerését és nyilvántartását az ágazati gazdasági kamara (jelen esetben a NAK) végzi, illetve vezeti.

A 21. századi szakképző iskola

Az agrárszakképzés fejlesztése szer­vesen illeszkedik a „21. századi szakképző iskola” fejlesztési programhoz, amely egy középtávú, országos hatású, tíz évre tervezett program, és célja az állami fenntartásban működő szakképző iskolák megújítása.

A 21. század agrárszakképzésének megújulása, az agrárképzés hazai nagy rendszerébe való szerves beilleszkedése, a folyamatosan változó gazdaság, termelés – nemzetközi trendekkel összehangolt – igényeinek figyelembevételével a jövő versenyképes agrár-, illetve élelmiszergazdaságának a záloga.