0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A szőlő fás részeinek kártevői

A szőlő fás részeinek kártevői zömmel rejtett életmódú rovarok, csak kártételük korai felismerésével tudunk hatásosan védekezni ellenük. Fellépésük esetén a megtámadott fás részeket télen le kell vágni és elégetni. Emellett folyamatosan gondoskodni kell a szőlőtőkék egészséges fejlődéséről, a harmonikus tápanyag-ellátottságáról, valamint kerülni kell a túlzott nitrogéntrágyázást.

youtube://v/0-nuRpJ3Is4

A szőlő szálvesszőit tojásrakásával károsíthatja a pirregő tücsök, szívogatásával és tojásrakással pedig az amerikai bivalykabóca. A fásodott vesszőkben és kordonkarokban táplálkozik a szőlőcincér és a szúbogarak (púpos szú, piros csuklyásszú) lárvája. A szőlővenyige károsítója pedig a venyige-csuklyásszú.

A pirregő tücsök inkább ragadozó életmódot folytat.

A szőlőn tojásrakásával okoz kárt, amikor nyár végén vagy ősszel elvétve a szőlő hajtásaiba is rakhatja a telelő tojásait.

Ilyenkor szabályos távolságokra, egymás alá 6-8 szálkás szélű lyukat fúr a tojócsövével a szőlővesszők bélszövetébe, és lyukanként általában 2 tojást rak le. Az így megfurkált vesszők sem szálvesszőnek, sem oltványnak nem alkalmasak a rügyek bizonytalan kihajtása miatt. A tücsök tojásai telelnek át, amelyekből a lárvák csak júniusban kelnek ki, és augusztusra érik el teljes fejlettségüket. Évente egy nemzedéke fejlődik, augusztusban a hímek hangos pirregése hallható az éjszakai órákban. Melegkedvelő faj, ezért az általános fölmelegedéssel várhatóan nő a jelentősége.

A téli metszéskor a tünetes szálvesszőket távolítsuk el és égessük el. Nagyobb mértékben a vegyes összetételű, gyomos ültetvényekben fordul elő, ezért ne hagyjuk elszaporodni a gyomokat!

Az amerikai bivalykabóca is alkalmilag károsíthatja a szőlőt augusztustól. Ez a jellegzetes megjelenésű rovar a púposkabócák családjába tartozik.

A világoszöld alapszínű kifejlett bivalykabóca testhossza 8-13 mm, kemény tora kétoldalt és hátrafelé is csúcsos.

Eredetileg Észak-Amerikából származik, de a 20. században Európa-szerte is meghonosodott, hazánkba 1912-ben alma- vagy körtefaoltóágakkal kerülhetett be. Közvetlen kártétele nem számottevő, viszont látványos.

Az imágó a vesszőn körbehaladva szívogat, ennek hatására kissé besüppedő gyűrű alakul ki a vesszőn, amely később fekete lesz és feltűnően bemélyed a kéregbe. A levelek a szívogatás fölötti részen megvastagodnak, torzulnak és a fonák felé bepödörődnek, a kék fajtákon idő előtt lilásbordósra színeződnek, a fehér fajtákon sárgásan kifakulnak. A torz levelek alatt a vessző megvastagszik, de gyakran a vékony héjkéreg is csíkokban felszakadozik a megvastagodás mentén. A szőlőhajtások fejlődése lelassul. Ritkábban tojást is rak a szőlőn: a nőstény fűrészszerű tojólemezeivel hosszanti hasítékokat ejt a fás részen, és a sebbe, a kéreg alá rakja áttelelő tojásait.

Gyakoribb azonban, hogy más fás növények kérge alá rakja tojásait, egy sorba többet.

Fejlődési ciklusának befejezéséhez legalább két gazdanövényre van szüksége.

A bivalykabócának évente egy nemzedéke fejlődik, nem szükséges ellene külön védekezni, de az amerikai lepkekabóca elleni permetezések gyérítik az egyedeit.

A szőlőcincér lárvája a fásodott vesszőkben és kordonkarokban táplálkozik. Egyedüli tápnövénye a szőlő, főleg a magasművelésű tőkéken károsít. A lárvák a kéreg és a fás rész között 17-20 cm hosszú, egyenes lefutású, kissé hullámos járatokat rágnak. A járatok végén rövidebb oldaljáratok indulnak ki, amelyek bábkamrában végződnek. Ha a járatok összekapcsolódnak, a tápanyagszállítás megszakadhat, és tavasszal a kártétel fölötti fás részek rügyei nem fakadnak ki. Évente egy nemzedéke fejlődik. A közepesen fejlett lárvák telelnek a károsított részekben.

A bogarak április közepe és május vége között kelnek ki, és a szőlőlevelekkel táplálkoznak, majd június elejétől rakják le tojásaikat a kéreg alá.

A bogarak a szőlőlevelek megrágásával alig okoznak kárt, lárváik viszont a venyige-csuklyásszúval társulva számottevő pusztulást okozhatnak.

Védekezés

A fás részekben élő és azokat károsító rovarok ellen az elpusztult tőkéket, tőkerészeket, illetve a téli metszés során levágott nyesedéket feltétlenül el kell távolítani a szőlőből, és annak környékéről is. Rejtett életmódjuk miatt nehéz ellenük a védekezés, de az imágók kora tavaszi rajzása idején (a napfényes déli órákban a bogarak napoznak a fás részeken) a kontakt rovarölő szerek hatásosak lehetnek ellenük.

A púposszú nőstényeit vonzza az etil-alkohol szaga, ezért ezt kihasználva a bogarakat csapdázhatjuk ragacsos palástcsapdával (pl. Csalomon® Palx csapda), amely az odarepülő szúbogarakat a külső ragacsos felületén fogja meg. Az alkohol legalább 20%-os töménységű legyen. A csapdázás önmagában is hatékony, de kombinálhatjuk rovarölő szeres védekezéssel is.

A kártevő gyérítésére a fertőzött részeket metszés alkalmával el kell távolítani és megsemmisíteni. A bogarak rajzása és tojásrakása idején elvégzett kémiai védekezés a bogarakat érzékelhetően megritkíthatja.

A szőlőben három szúfaj károsítása is előfordulhat. A megtámadott tőkék tavasszal csak részlegesen vagy egyáltalán nem hajtanak ki. A szőlőkarokon vagy a vesszőkön apró röpnyílások jelzik a kártételt.

A púposszú ugyan elsődlegesen gyengültségi kártevő, de az egészséges szőlőt is megtámadja. Jelentősége egyre nő, mert a fiatal tőkéken is találkozunk a kártételével.

A nőstények a vesszőbe rágják magukat és a bélrészben járatot készítenek.

Az így megfúrt vessző nem, vagy csak hiányosan fakad, könnyen eltörik. A lárvák a szúbogár által készített járatokban élnek, és a járatokba telepített gomba spóraival és micéliumával táplálkoznak. Ahogy a gombát elfogyasztják, a járatok fala fekete színű lesz. Kifejlődésük nyár végére, őszre esik, de a bogarak tavaszig a járatokban maradnak.

A nőstények kora tavasszal, március-áprilisban a szőlő fakadása idején rajzanak.

A megtermékenyülés után a nőstények tojásokat raknak a vesszőkre, a lemetszett venyigére vagy a tőke elhalt részeire. A szőlővesszőkön apró befurakodási nyílások láthatók, a járatokban a nőstények találhatók meg.

A piros csuklyásszú 6-15 mm hosszú, fekete alapszínű bogár. Nevét onnan kapta, hogy a szárnyfedői és haslemezei többnyire pirosak. A lárvák pajorhoz hasonlítanak, a fatestben lévő járataikat finom por tömíti.

A kifejlett nőstény a még nem korhadó kéreg alá helyezi a tojásait kisebb csoportokban.

Kifejlődése többnyire 11-12 hónapot vesz igénybe, kirágási nyílása kör alakú. A lombos fákat kedveli, közülük legjobban a tölgyet, de a magasművelésű (hegy- és dombvidéki szőlőkben) is gyakoribbá vált a kártétele.

A venyige-csuklyásszú karcsú, 6-11 mm hosszú bogár. Mindkét nem szárnyfedője vörösesbarna, előháta fekete, kékes vagy zöldeskék fénnyel. A kár­tevőt egyelőre csak szőlővenyigében találták meg. A lárvák a venyige belsejében élnek. Október-novemberben a venyigéből kihulló rágcsálék és ürülék jelzi a kártételt.

A kifejlett bogarak tavasztól július elejéig rajzanak.

A nőstények egyesével rakják le tojásaikat a rügyek mellé. A kikelő lárvák eleinte a venyige finom kérgéből táplálkoznak, majd az első vedlést követően berágnak a venyige belsejébe. Áprilisban a szétvágott venyigében kizárólag bogarak élnek.

Forrás: Kerti Kalendárium