Mindenekelőtt érdemes tudni, hogy a láprétek és mocsárrétek jellemzően erdők helyén vagy ott alakulnak ki, ahol a klimatikus tényezők hosszú távon lehetővé tennék a zárt erdőborítás kialakulását, ezt azonban valamilyen külső hatás megakadályozza. Ezt a behatást a prehisztorikus időkben a nagy testű növényevő állatok legelése és az időszakosan kialakuló természetes tüzek jelenléte biztosította. Később a nomád életmódot folytató népcsoportok állatállománya vette át ezt az élőhelykialakító és fenntartó szerepet, majd az extenzív állattartás legelő iránti igénye biztosította az üde gyepek számára a fennmaradást.
Ez egy kedvezőtlen változás, mivel az ilyen gyepek helyén kialakuló erdőtársulások biológiai változatossága általában jelentősen elmarad a korábbi gyepekétől, ez pedig az élőhelyek feldarabolásához, egymástól való elszigetelődéséhez és degradációjához vezet. E folyamatban komoly veszélyt jelentenek az agresszív módon terjedő idegenhonos inváziós fajok is, melyek hozzájárulnak az európai és így a hazai biológiai sokféleség általános csökkenéséhez.
Mivel a láprétek fennmaradását számos tényező veszélyezteti, megőrzésük egy meglehetősen összetett természetvédelmi feladat, ami országszerte komoly kihívások elé állítja a szakembereket. Kiemelten fontos ugyanis a megfelelő élőhelyfenntartó kezelések megtervezése és azok megfelelő végrehajtása, hiszen a veszélyeztető tényezők hatásait aktív beavatkozásokkal lehet kompenzálni.
A területen rendszeresek az élőhelyfenntartó kezelések – ez elsősorban szárzúzást jelent –, ennek ellenére az intenzív cserjésedés és az agresszívan terjedő, nagyrészt idegenhonos inváziós fajok térhódítása is fenyegeti. Idén a BfNPI szakemberei egy olyan kísérletet indítottak, mellyel a kezelések hatását tudják nyomon követni. Munkájukat az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, valamint a Szent István Egyetem Georgikon Karának munkatársai is segítették, hozzájárultak a kísérlet elméleti hátterének kidolgozásához, valamint a kezelési és monitoring feladatok gyakorlati megvalósításához.
A hosszú távú cél, hogy megtalálják azt a természetvédelmi kezelési módot, ami a leginkább segítheti láprét és a rajta előforduló ritka fajainak fennmaradását vagy esetleges terjedését. A kísérlet résztvevői a láprét négy különböző szegletében jelöltek ki mintaterületeket, melyekben 10×10 méteres kezelési egységeket hoztak létre. Ezeken különböző kezelési módokat alkalmaznak: kaszálnak (a lekaszált zöldtömeget összegyűjtik és eltávolítják), szárzúzást hajtanak vége (a lekaszált zöldtömeget a területen hagyják), égetnek, illetve bizonyos egységeket beavatkozás nélkül hagynak.
A mintavételi egységeken belül 2×2 méteres állandó kvadrátokat is használnak. Így az évenként felmért társulástani felvételekkel nyomon tudják követni az idén elvégzett alapállapot-felméréshez és a beavatkozás mentes kontroll területekhez viszonyított változásokat a vegetáció szerkezetében.
A felmérés első évének egyik meglepetése a kígyónyelv felbukkanása volt; ezt az apró termetű harasztot korábban már ismerték a láprétről, de az elmúlt években nem került elő.