– Kezdjük ott, hogy Vácról származom, és ott közel laktunk az erdőhöz. Elsődlegesen innen ered a természetszeretetem. Ez a mai napig megmaradt. Szőlészkedtem, horgásztam, vadásztam, jártam az erdőt, eközben találkoztam és ismerkedtem meg az erdei gombákkal – idézte fel hivatása kezdeteit. – Érdekelt a téma, úgyhogy egyre bővítettem ismereteimet, és ma már gombaszakellenőrként tevékenykedem.
– A tavaszi gombák ebben az évben szinte fel sem jöttek, mert alig esett az eső, így nem alakulhatott ki termőtest. Még azokon a helyeken sem találtam egy darabot sem, ahol olyannyiszor szedtem sok-sok kosárral. Viszont az őszi időjárás alakulása tökéletesen kedvezett a gombatermésnek, ami igen bőséges is lett.
Különösen érdekes, hogy még ínyenceknek valók is előfordultak közöttük, például ízletes rizike és lila pereszke.
Szóval, idén rendkívül gazdag lett az erdei gombatermés. Ez a piacon is meglátszott, rengeteget hoztak Zala és Somogy megyéből, bár persze akadtak olyanok, akik mindent összeszedtek. Éppen néztem, hogy a csiperke kilogrammja 700 forintba kerül a multiknál, vagyis egy embernyi adag, 20 dekagramm
140 forintba kerül.
Persze nem úgy kell elképzelni, hogy a fogyasztása azonnali hányást és hasmenést okoz – mint a mérges gombák 80 százaléka 15–30 percen belül –, hanem rendkívül sok nehézfémet tartalmaz, amik lerakódnak a szervezetben, a csontokban, és nem ürülnek ki. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy egyáltalán nem tesznek jót a szervezetnek. Mégis, legtöbbször hiába szólok, sajnos sokan nem hallgatnak a jótanácsra, és rendszeresen eszik.
Ha már a mérgező gombáknál tartunk, akkor elárulom, hogy igazán hajmeresztő esetek is akadnak. Jöttek hozzám például itt élő oroszok, hogy vizsgáljam be a nyírfa-szőrgombát, ehető-e. Rögtön mondtam, hogy nem. Erre a válasz: ők bizony rendszeresen fogyasztják! Tíz napra vodkába áztatják, aztán ehető, bárhogy elkészíthető! Mit is válaszolhattam volna erre? Igazából csak annyit, hogy vodkában áztatva szerintem akár a gumicsizma vagy a kapca is ehető. Szóval, néha hiába a jó tanács…
– Akik régóta gombásznak, azok nyilván tapasztaltak, velük általában nincs is probléma. Nagyon-nagyon ritka, hogy elnéznek valamit. Inkább az jelenthet gondot, hogy az egyébként ehető gombák éppen olyan állapotban vannak, amiben nem fogyaszthatók. Hozzák például a csigák által megrágott, nagyon kukacos, ázott, fagyott, rothadt, öreg gombákat, melyek már nem ehetők. Nos, ezeknek nem a konyhában a helye, hanem a szemétben. Probléma inkább azokkal akad, akik a gombadömping miatt kezdenek gyűjteni. Na, közöttük rengeteg olyan van, aki mindent felszed, ami az útjába kerül. Szerencsére többségük bevizsgáltatja a zsákmányt.
Ez azonban tulajdonképpen válogatás jelent, hogy melyik gomba ehető és melyik nem. Ez nem oktatás, hogy elmondjam az illetőnek, hogy melyik milyen fajta és milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Az már az oktatás kategória – és nem ingyenes. Visszatérve a vizsgálatra, volt olyan nap – nem is egy –, amikor 8–10 kilogramm nem ehető gomba landolt a kukában.
Benkő Lajos ingyenes tanfolyamot hirdetett annak érdekében, hogy az érdeklődők megismerkedjenek az erdei gombákkal. Érdeklődő sok volt – résztvevő azonban meglehetősen kevés.
– Jövő tavasszal azért újból meghirdetem.
Hogy melyik a legismertebb és a legnépszerűbb gomba hazánkban? Ahogy a halak esetében a ponty, úgy a gombák között a vargánya. Mindenki vargányát akar szedni és enni. Érdekesség, hogy éppen emiatt a vargányalelőhelyek nem nyilvánosak, legalábbis a többségük. A helyismeret apáról fiúra száll, és családi titokként kezelik, nem árulják el. Azokra a helyekre, amelyek nyilvánosak, meglehetősen sokan járnak, talán mondanom sem kell, hogy időben kell érkezni a gombáért. Akik velem jönnek túrára, azok azért térnek haza tele kosárral, mert én olyan gombákat is fel tudok szedetni, amiket más nem ismer.
Szóval, a többség vargányaorientált, de sokan esküsznek a galambgombákra is.
Erre én elmondom, hogy galambicából valóban több száz féle létezik, és csak 15–20 ehető közülük.
Ha már az evés szóba került, arról is érdeklődtünk Benkő Lajostól, hogy miként lehet elkészíteni a gombá(ka)t.
– Nos, én jóval kevesebb gombát fogyasztok, mint amennyit szedek, annak ellenére, hogy erdei gombát keresni, főleg rátalálni csodás élmény. Enni is jó, ráadásul egészséges. A feleségem ugyanakkor nagy gombaevő, nincs olyan nap a héten, hogy ne fogyasztana. Ha belegondolok, tulajdonképpen nem tudok annyit gyűjteni, amennyit meg ne enne. Egyáltalán nem bonyolult az elkészítése, de aki receptet szeretne követni, jól teszi, ha meglátogatja a közösségi oldalakat. Számtalan variációt találhat, ételek, vagy akár savanyúságok tekintetében egyaránt.
Az erdei gombára rálelni is élmény, no meg nagyon finom. Nem véletlenül annyira kedvelt. De, ráerősítve még egyszer, csak azt tudom mondani: a legfontosabb a szakellenőrrel való bevizsgáltatása, ezt soha nem szabad elhagyni.
