Back to top

Itt a kertrendezés és a faifjítások ideje

Az ősz a legalkalmasabb hónap arra, hogy kertünkben nagyobb munkákat elvégezzünk. Néha szükség van nagyobb volumenű változásokra, megújulásra a kertben is. A fák, cserjék egy része idővel elöregszik, felkopaszodik ám ezeket egy ifjító metszéssel újra jó kondícióba hozhatjuk.
Amikor egy kertet kialakítunk, igyekszünk minél több növényt belezsúfolni annak érdekében, hogy rövid idő alatt látványossá váljon, legyenek benne árnyas részek stb. Ám ennek hátulütője is van: egy idő után besűrűsödik a növényzet...

...egyik elnyomja a másikat és kezd túlzsúfolttá válni a kert. Ilyenkor szükség van komolyabb beavatkozásokra, amelyekre a vegetációs időn kívül, ősztől tavaszig a legideálisabb az időszak – már munkaszervezés szempontjából is…

A magányosan álló növények szabályosabban nőnek, mint amelyikre ráárnyékol valami
Fotó: wikipedia
Ifjítás – drasztikus, de néha kell

Metszés nélkül a növények elveszíthetik „kultúr” formájukat, kevesebb virágot és termést hoznak, és hamar felkopaszodnak, ferdén nőnek, ha valami árnyékot vet rájuk. A különböző növényfajokat eltérő metszéssel lehet optimális növekedésre bírni, ám vannak általános irányelvek. Elsőként mindig a sérült, beteg, korhadt, vagy száraz ágakat távolítsuk el. Ezután a befelé növő, egymást keresztező, egymáshoz dörzsölődő ágakat kell tőből kivágni. Ha egyedül álló szoliter növényt metszünk, ami a formájával, leveleivel, ágaival díszít, akkor elsősorban a formával törődjünk: távolítsuk el az esztétikailag nem megfelelő helyen növő ágakat.

A metszéskor nézzük meg, hogy a legfelső megmaradó rügy milyen irányba néz, az fog ugyanis aktiválódni, és olyan irányú vessző fog belőle kiindulni, amilyen állású a rügy. Tehát metszésnél olyan rügy felett vágjuk le a vesszőt, vagy gallyat, ami az általunk kívánt irányba néz. A koronából kifelé álló rügyre metsszük vissza a gallyakat, mert ha befelé áll a rügy, akkor a belőle képződő vessző is befelé indul majd, sűrűsítve a koronát, tovább fokozva az ottani kedvezőtlen fényszegény és kevésbé levegőjárta körülményeket.

Az ágak lehajtásával, lekötözésével is befolyásolhatjuk az új vesszők növekedésének irányát. Ennek annyi a hátránya, hogy legalább egy évig kell lekötözve legyen a vessző ahhoz, hogy az így beállított növekedési irányt megtartsa.
A növény magasságát korlátozhatjuk, ha oldalelágazásra vágjuk vissza. Ezáltal a növény inkább terebélyesedik, magassága kevésbé növekszik. Tehát ha ilyen alakot szeretnénk, akkor a felfelé törő vezérágat távolítsuk el. Ez főleg gyümölcsöknél előnyös, mert sokszor alma, kajszi, cseresznye esetén, ha időben eltávolítottuk volna a felfelé törő vezérágat, akkor pár év múlva nem bosszankodnánk, hogy 4-5 méter magasból kell leszüretelni a gyümölcsöt.
Ritkítsuk a fák, bokrok külső felét, hogy a korona alsó része is kapjon elegendő fényt, különben belül és alul felkopaszodik a fényhiány miatt. Így szebb lesz a virágzás, egyenletesen érnek be a gyümölcsök.
A metszésnél azt tartsuk szem előtt, hogy kiegyenlített legyen a virág-, és hajtásrügyek eloszlása. Gondoljunk arra, hogy a vízszinteshez közeli helyzetben lévő ágakon általában több a termőrügy, ezért a függőleges ágakat távolítsuk el.

A bokroknál az ifjítás menete során először tőből távolítsuk el az elöregedett részeket. Fáknál az elöregedett ágat vágjuk vissza – lehetőség szerint egy fiatalabb koronarészre. A nagyobb átmérőjű sebeket érdemes sebkezelő anyaggal kezelni. Csonkokat se hagyjunk, mert beszáradva növényvédelmi problémákat okozhatnak a későbbiekben. Főleg az erőteljes metszés megviselheti a növényt, ezért segítsünk neki: öntözzük és biztosítsunk több tápanyagot a következő tavasszal.

A fenyő nem hajt ki a metszés alatt, a lombos fáktól eltérően nem regenerálódik
Fotó: wikipedia
A metszés erőssége

Mindig a vesszők végén levő, vagy a metszés alatt lévő rügyek hajtanak ki legerősebben. Minél rövidebbre metszünk vissza egy vesszőt, annál erőteljesebben hajt majd ki. A gyenge metszés (a vessző felső 1/3-át távolítjuk el) esetén a vágáshoz közeli néhány rügy kihajt, az alsók alvó állapotba kerülnek. Ez általában a növény szinten tartására jó.
Középerős metszésnek számít, ha a vessző felét távolítjuk el. Ekkor szinte minden rügy kihajt, de az ággyűrűhöz közeledve egyre kisebb hajtásokat produkálva. Ezzel lehet magas termőképességen, fiatalon tartani a növényt.
Erős metszéssel (a vessző 2/3-át távolítjuk el): minden megmaradt rügy kihajt, és erőteljes növekedést produkál. Ezzel lehet fiatalítani a növényt, bár a következő évben a fejlődés vegetatív irányba tolódik el, így terméskiesésre, gyérebb virágzásra kell számítani.

A következő évben az erőteljes metszésre a fa fokozott hajtásnövekedéssel válaszol. Sok esetben vízhajtások (hosszú, függőlegesen felfelé törő ágak) alakulnak ki. Ezek közül válogassunk – a feleslegeseket tőből távolítsuk el, amelyekből viszont az új koronarészt akarjuk kialakítani, csak gyengén metsszük vissza.

Az új ágakon, vesszőkön általában csak 3-4 év múlva fejlődik számottevő termés. Ezért ha lehet, érdemes több lépésben ifjítani, ekkor 2-3 év alatt végezzük el a teljes ifjítást. Ez nem csak a termés miatt előnyös, de a növényt is kevésbé viseli meg.

Ősszel és télen (fagymentes időben) legjobb elvégezni az alakító metszéseket
Fotó: wikipedia
Függőleges zónázás

Egy idősebb, már „beállt” kertben idővel nem csak a növények egymáshoz viszonyított vízszintes helyzetét, hanem a függőleges zónázottságot is figyelembe kell venni, és néha alakítani kell azon.

Ekkor már látjuk melyek a gyorsabban fejlődő, magasabb növésű egyedek, és melyek a terebélyesebbek. Ennek megértésére szemléletes példa a fenyők növekedése. Egy fiatal, 6-10 éves fenyőfa lombozata alulról, szinte a föld szintjéről indul, ám ahogy nő, és idősebb lesz, az alja kissé felkopaszodik, és kevésbé lesz szép. Ez egy természetes folyamat, hiszen ekkor – már méretei miatt is – a törzs alsó részének más, tartó funkciója lesz, feljebb elegendő fotoszintetizáló felület alakul ki. Ilyenkor az alsó ágakat levágjuk, így más formát kap a fa. Ekkortól azonban elhelyezhetünk alatta árnyéktűrő évelőket.
Lombhullató fák esetén is hasonló a helyzet, amikor elértek egy magasságot, alájuk ültethetünk tavasszal virágzó hagymás növényeket: tulipánt, nárciszt, jácintot. Ezek tavasszal, amikor virágoznak, üde színfoltot jelentenek, és mire fölöttük kilombosodik a fa, addigra vissza is húzódnak.
Egy idősebb kertben az ilyen szinteket jól ki lehet alakítani, ezzel az időbeli és térbeli különbségekkel tovább fokozható a kert változatossága. Az összeérő cserjéket egy erőteljes visszametszéssel megkurtítva – méreteiket akár megnegyedelve – újra helyhez jutunk az addig zsúfoltnak tűnő kertrészekben.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Színes őszi immunerősítők

Elődeink a gyógyuláshoz, szépüléshez vagy éppen a főzéshez is gyakran hívták segítségül a természet gazdag kincsestárát, ami máig kíméletes és olcsó megoldás. Az őszi, színesedő erdőben tett kiránduláskor is sokféle immunerősítő termésre bukkanhatunk.

Erdőfürdő

Erdőfürdőzés hallatán joggal kérdezhetik: hát az meg mi fán terem? – mert bizony fák között „terem”, és nincs köze kádhoz, medencéhez. Valójában tudatos megmerítkezést jelent az erdő, a természet élményében, egy avatott kísérő vezetésével.

Gombásszunk januárban!

Szeretne télen is gombát szedni az erdőben? Ez nem lehetetlen, mert fafülgombát még januárban is találunk. Ez a gomba elsősorban a kínai fogásokból ismert, de Magyarországon is bőségesen megtalálható.

Grow21: Együtt ültethetjük el a fenntartható jövő magjait

A vadonatúj virág- és zöldségkertészeti és tájkertészeti virtuális esemény a Kekkilä-BVB, Európa egyik vezető kertészeti cége támogatásával valósulhat meg. A fesztiválra a rendezők meghívnak mindenkit, hogy megvitassák, hogyan állhat fenntarthatóbb növekedési pályára a zöld ágazat.

A nagyszüleink gyümölcsei voltak

Aki emlékszik a nagyszüleink korabeli régi gyümölcsök ízére és gyümölcsfát telepítene, az majdnem biztosan az őshonos fajták mellett teszi le a voksát, mondja Kaj István, aki számos „régi világbeli” alma- és körtefajta oltványát készíti és kínálja. A fiatalember a Zala megyei Pusztaszentlászló polgármestere, az Újhegyi Borbarátok Egyesület elnöke és egyben őstermelő.

Magkezelési eljárások

A tavaszt váró kertészkedők ilyenkor már tervezik a vetéseket, térben és időben egyaránt. A palánták nevelésénél lényeges az időzítés is, például a fagyérzékenyeknek május közepére kell „készen lenniük”. Néhány mag nehezen kel ki, ezeket magkezelési eljárásokkal ösztönözhetjük. A rétegzésnek például már itt az ideje…

Könnyen tartható dekoratív pozsgások

A Haworthia nemzetség fajainak magyarul elég sok nevük van: a sávos fűtől a tőrázsán át a szemölcsliliomig… Botanikailag persze sem a liliomokhoz, sem a fűfélékhez nincs közük, csak hogy bonyolultabb legyen a helyzet. Érdemes megpróbálkozni tartásukkal, mert dekoratívak, változatos megjelenésűek, nem növik ki a kisebb lakásokat sem, és igényeik is könnyen teljesíthetők...

Télen nyíló apróságok

Január ugyan a legzordabb hónap szokott lenni hazánkban, de a klímaváltozás hatására mintha enyhült volna az utóbbi években. Már az újév első napjaiban érdemes körülnézni a kertben, mert ha időben elültettük, több lágyszárú növény is megörvendeztet a virágaival az első hónapokban.

A falu múltját őrzi a tájház

A múltunkat nem szabad feledni, és a tárgyi emlékeket is meg kell őriznünk – hangzik Dézsi Attila polgármester vallomása a zalaszántói tájházzal kapcsolatban. Fontosnak tartja, hogy az újabb és újabb nemzedékek is tudják, hogyan, milyen körülmények között éltek, dolgoztak, gazdálkodtak elődeik. A helyi és zalai hagyományokat őrző épület mindezt bemutatja és felidézi.

A mustár gyógyít! - nem csak a virsli mellé jó

A mustárt már az ókorban is inkább tekintették gyógynövénynek, mint tápláléknak. Dúskál az értékes fitonutriensekben, ezért szinte kívül-belül csodát tesz velünk. Leveléből saláta, magjából reumát enyhítő pakolás, meghűlés elleni gyógyfürdő készülhet, izomfájdalomnál masszírozva is hat – és a virsli mellől sem hiányozhat…