Az emberi tevékenység hatására igen gyorsan tűnnek el fajok a Föld színéről… Az elmúlt 250 évben 571 vadon élő növényfaj pusztult ki bolygónkon. Ez a szám kétszerese a kipusztult állatfajokénak (emlős, madár, kétéltű). Napjainkban ötszázszor olyan gyors a növényfajok kihalása, mint az iparosodás előtt volt…
Egy faj akkor tekinthető kihaltnak, amikor az utolsó megmaradt képviselője is elpusztul. De a kihalás ennél már korábban elkerülhetetlenné válik, amikor a fajnak már egyetlen szaporodásra képes egyede sincs életben. Ezért nem jöhet létre új generáció sem.
Funkcionálisan már akkor is kihalt egy faj, ha már csak néhány egyede létezik, azok pedig nem képesek szaporodni.
Ennek oka lehet, hogy rossz az egészségi állapotuk, túl idősek már, vagy egész egyszerűen túl nagy területen vannak szétszóródva, ezért nem is találkoznak egymással.
Nem bíztatóak a számok
Az ökológiában informális kihalásról is beszélnek, ilyen a lokális kihalás is, amikor egy faj megszűnik létezni a vizsgált területen, de máshol még élnek egyedei. A helyi kihalást követően gyakran más területekről új fajok települnek be, az eredeti faj helyére.
Létezik már „vadon kihalt” veszélyeztetettségi státusz is, amikor az emberek megpróbálnak megmenteni egy fajt, ami már vadon, eredeti élőhelyén nem található meg, csak ember által kontrollált körülmények között vannak egyedei.
Ezek alapján megkülönböztetünk meglévő, veszélyeztetett és kihalt fajokat… Az elmúlt 250 évben 571 vadon élő növényfaj pusztult ki a Földön, ami körülbelül kétszerese a kihalt madár-, emlős és kétéltű fajok összességének (ami 217 fajt tesz ki). A Nature Ecology and Evolution folyóiratban több tanulmány elemzéseit figyelembe véve arra jutottak, hogy a növények kihalása körülbelül ötszázszor olyan gyorsan történik, mint az iparosodás előtti természetesebb körülmények között történt. A növényfajok kihalásának fő oka a természetes élőhelyek emberi tevékenység miatti pusztítása: ilyen az erdők kiirtása és a területeik mezőgazdasági hasznosítása.
A kihalásnak több oka lehet
A növények kihalása kevésbé látványos, mint egy-egy állatfaj kihalása, hiszen több éves kutatómunka után lehet azt állítani egy növényfajról, hogy kihalt, mivel nem tudják a trópusi területeket átvizsgálni egy-egy fajt keresve.
Emiatt is van az, hogy néhány növényfaj még azelőtt kihal, hogy felfedezték volna, ezért ezt a számot egyes kutatók igen alulbecsültnek tartják…
A kipusztult növények egy részének az lett a veszte, hogy addig gyűjtötték, míg végül "elfogyott", ilyen volt a chilei szantálfa (Santalum fernandezianum), aminek az olaja volt igen keresett. A Thismia americana élete nagy részét a föld alatt élte, ez az életmódja is okozhatta a vesztét. De a Nesiota elliptica sem járt jobban, egy szigeten élt elszigetelve, ahol egy gombabetegség támadta meg és irtotta ki 17 éve… A legtöbb növényfaj trópusi szigeteken hal ki. A sziget annyiban játszik szerepet, hogy elszigeteltek a faj egyedei, nem tudnak messzebbre elterjedni, így a kis terület egyben rizikó-faktor.
A növények kihalása nagy probléma, hiszen a fajgazdagság megmaradása igen lényeges.
Az egy dolog, hogy egyel kevesebb oxigéntermelő faj van a Földön egy növény kihalásával, ám soha nem tudható, hogy mire lett volna gyógyhatású, vagy használható az adott faj.
A táplálékláncban is nagy problémát okozhat, hiszen egyes növények egyes rovarokkal igen szoros kölcsönhatásban élnek, tehát az is megeshet, hogy egy növényfaj kipusztulásával egy rovarfajt is magával ránt, ami az egész ökoszisztémára hatással lehet.
A növények kevésbé tudnak „elvándorolni”
Az állat-, és növényfajok egyharmada eltűnhet 50 éven belül, aminek a klímaváltozás, és a szőkülő élethelyek is az okai.
Ha túl gyors a klímaváltozás üteme, akkor a legtöbb faj, főleg a növények nem tudnak olyan gyorsan „elvándorolni” az adott területről.
Kutatások szerint sok faj képes elviselni a maximális hőmérséklet emelkedését, de csak egy bizonyos mértékig. Becslések szerint a fajok 50 százaléka lokálisan kihal, ha élőhelyének maximum hőmérséklete több mint 0,5 Celsius-fokkal emelkedik, több mint 2,9 Celsius-fokos emelkedésnél pedig 95 százalékuk hal ki.
Ezt alapul véve, ha a párizsi egyezményben foglaltakat betartják az államok, akkor 50 év alatt minden 10 fajból „csak” kettőt veszítünk majd el.
A kutatók szerint a fajkihalás mértéke 3-4-szer nagyobb lehet a trópusokon, mint a mérsékelt övi régiókban, pont ott ahol a legnagyobb a fajgazdagság – még most...
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
