Bár még nem ismerjük a 2020-as szüret pontos adatait, s ha az előzetes becslések szerint kevesebb lesz is a termés, mégis jó minőségre számítanak a gazdák.
A Borászati Füzetek legújabb számában figyelmet szentelünk a biológiai alapok kérdéskörének. Sokan azt gondolhatják, csak a kutatók, nemesítők, szőlőtermelők és borászok érdekeltek a témában, ám, ha a biztonságos élelmiszer iránti elvárásokat is figyelembe vesszük, akkor a fogyasztó számára is egyre meghatározóbb kérdésről van szó.
Régi igény fogalmazódik meg az ágazat részéről, amikor biológiai alapok megújításáról beszélünk.
Mindez nem csak a versenyképességünk alapja, ráadásul nem leszünk kiszolgáltatva a nyugati nemesítőházaknak, oltványelőállítóknak.
Bár túl vagyunk a szüreten, mégis fontos kérdés a betakarítás szervezése, amikor egyre kevesebb idő jut az adott munkák optimális elvégzésére. A kézi szüret rendkívül munka- és időigényes művelet, a gyakorlott kézi szedők egész napos fáradságos munkával átlagosan 1 tonna szőlőt képesek összegyűjteni. Az önjáró szőlőkombájnnal összevont, 24 órás műszakban ugyanakkor 200-300 tonna termés is betakarítható. Írásunk a gépi betakarítás eszközeit veszi górcső alá.
Az elmúlt számban indított Generációváltók sorozatunk legújabb szereplője a szekszárdi ifj Vida Péter, a közgazdászból lett borász. Úgy tűnik családon belül ők azt az utat képviselik, amikor zökkenőmentesen, egymás tiszteletére és véleményének elfogadására építve lépik meg a szükséges változásokat.
A borok egy része már készen, többségük még forr a pincékben. A gazdák a szüreti munkák után kicsit fellégezhetnek, ugyanakkor izgatottan várják, mit is hoz az évjárat.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
