Árulja el, hogy ilyen fiatal létére mikor és milyen megfontolásból kezdett el foglalkozni a méhészettel?
– Középiskolás lehettem, amikor először találkoztam közelről méhkaptárakkal. Egy fuvaros barátomnak segítettem méhek vándoroltatásában, az éjszakai kaptárpakolásból vettem ki a részem. Ez alapján kértek fel segítségnek az első pergetésemre is.

Utána egyre gyakrabban mentem segíteni. Eközben, méhész mentor-barátom elhivatottságának köszönhetően, sok minden rám ragadt. Ahogy egyre többet tanultam tőle, egyre jobban belemerültem ebbe a világba. Körülbelül 3 éve tőle kaptam az első családomat, majd nem sokat töprengve, hogy valóban próbára tegyem saját felelősségemet és tudásomat, vásároltam még öt családot. A méhek világa csodálatos. Nagyon-nagyon összetett, a velük való foglalkozás mégis inkább kikapcsolódás, mint munka, még ha sokszor fárasztó is.
Jelenleg félúton van nálam a méhészet a hobbi és a foglalkozás között, mivel a gyűjtési időszakban, áprilistól júliusig amennyire csak tudok, a méhekre koncentrálok, velük töltöm az időm nagy részét.
Mit kell tudni az állományáról?
– Ahogy említettem, az első évben hat családdal teleltem be. Nagy örömömre hat családdal is kezdtem a tavaszt. Innen aztán nem volt megállás. Igyekeztem fejlődni, és idén negyvennyolc családdal zárhatom az évet.
A gyűjtési időszak már egy kicsit komplikáltabb ennél. Vándorméhészként, szinte az egész országot bejárva keressük a jó lehetőséget kínáló méhlegelőket.
Mennyi elfoglaltságot és munkát jelent a méhészkedés? Ön mit talál benne annyira szépnek?

A munkák jó részét magam végzem, bár testvéreim és szüleim sokat segítenek a mézperegetésben. Júliusban, a napraforgóról hazatérve már a betelelésre készülök, hogy a családoknak megfelelő élelme legyen télire. Ekkor már csak heti egy-egy nap munkát igényelnek a méhek.
A méhészetet manapság eléggé problémásnak mondják: befolyásolja az időjárás és több méhbetegség. Hogyan lehet, lehet-e tenni e nehézségek ellen?
– Én nem feltétlenül tartom problémásnak. Tény, hogy nagyon sok kihívás elé állítja az embert, de vannak dolgok, amikre fel lehet készülni. Mint említettem, akadnak meglepetések, ezeket a lehetőségeinknek megfelelően megpróbáljuk megoldani. A betegségekre valamilyen szinten lehet és kell is készülni, illetve időben észre kell venni őket, hogy tehessünk ellenük. Ebben inkább az a nehézség, hogy a „pácienseink” nem tudják elmondani, mi a problémájuk.
Az időjárás már más. Reménykedünk benne, hogy jó idő lesz, amikor jó helyen vagyunk a méhekkel, és hogy megtérül az egész éven át befektetett sok-sok munka. Hogy megéri-e, az jó kérdés. Úgy gondolom, ez olyan szakma, aminek nem szabad csak az anyagi oldalát nézni. Szeretni kell, amit csinálsz, és akkor biztosan megtérül a befektetésed, a nehézségek ellenére is.
A mézzel kapcsolatban is sok a rossz hír: hamisítják, rossz minőségűt árulnak... Milyen a jó méz? Mire kell figyelni mézvásárláskor?
– A jó méz valódi kaptárból származik, és valódi méhek állítják elő valódi nektárból. Úgy gondolom, egyedül az ilyet nevezhetjük méznek, és innentől fogva, ha valami egyszer méz, akkor csak jó lehet.

Milyen mézeket készít? Melyik a kedvence és miért?
– Mivel én vándorlok a méheimmel elég színes a palettám. Repcét, akácot, facéliát, hársat, gesztenyét, napraforgót és vegyes virágmézet is készítenek a méheim. A kedvencem a facélia és a repce. Ez két nagyon különböző állagú méz, az egyik hígabb, a másik keményebb. Mégis, mindkettő nagyon kellemes, talán kissé semleges ízű – viszont mindkettőnek nagyon sok jótékony hatása van. A méz sok szempontból nagyon hasznos a szervezetünknek, mivel tele van vitaminokkal és különböző ásványi anyagokkal.
Teában, kávéban és ételeinkben kiváló édesítőszerként szolgálhat, és persze az ízüket is feldobja.
Hogyan látja a magyar méhészet jövőjét?
– Úgy gondolom, a méhészeti ágazat, akárcsak az összes többi, utánpótlást igényel, hogy fejlődni, fiatalodni tudjon. Ehhez a még aktív idősebb méhészek tapasztalatára, tudására van szükség, hogy továbbadják a fiatalabb generációknak.
Nem feltétlenül anyagi szempontból, hanem a jó minőségű magyar méz fogyasztásának ösztönzésében.

Hogyan látja saját méhészete jövőjét? Tervez-e bármilyen fejlesztést?
– Az állományomat már nem nagyon tervezem bővíteni, inkább a technikai hátteremet szeretném fejleszteni, hogy különböző feldolgozási munkálatokat hatékonyabban tudjak elvégezni. Az a célom, hogy a jelenlegi lehetőségeimet maximálisan kiaknázzam, például újabb méhészeti termékeket – mondjuk propoliszt – is elő tudjak állítani.