Csodálatos méhvilág, finom mézek

Árulja el, hogy ilyen fiatal létére mikor és milyen megfontolásból kezdett el foglalkozni a méhészettel?

– Középiskolás lehettem, amikor először találkoztam közelről méhkaptárakkal. Egy fuvaros barátomnak segítettem méhek vándoroltatásában, az éjszakai kaptárpakolásból vettem ki a részem. Ez alapján kértek fel segítségnek az első pergetésemre is.

Utána egyre gyakrabban mentem segíteni. Eközben, méhész mentor-barátom elhivatottságának köszönhetően, sok minden rám ragadt. Ahogy egyre többet tanultam tőle, egyre jobban belemerültem ebbe a világba. Körülbelül 3 éve tőle kaptam az első családomat, majd nem sokat töprengve, hogy valóban próbára tegyem saját felelősségemet és tudásomat, vásároltam még öt családot. A méhek világa csodálatos. Nagyon-nagyon összetett, a velük való foglalkozás mégis inkább kikapcsolódás, mint munka, még ha sokszor fárasztó is.

Jelenleg félúton van nálam a méhészet a hobbi és a foglalkozás között, mivel a gyűjtési időszakban, áprilistól júliusig amennyire csak tudok, a méhekre koncentrálok, velük töltöm az időm nagy részét.

Mit kell tudni az állományáról?

– Ahogy említettem, az első évben hat családdal teleltem be. Nagy örömömre hat családdal is kezdtem a tavaszt. Innen aztán nem volt megállás. Igyekeztem fejlődni, és idén negyvennyolc családdal zárhatom az évet.

A gyűjtési időszak már egy kicsit komplikáltabb ennél. Vándorméhészként, szinte az egész országot bejárva keressük a jó lehetőséget kínáló méhlegelőket.

Mennyi elfoglaltságot és munkát jelent a méhészkedés? Ön mit talál benne annyira szépnek?

– Tavasszal és nyáron elsősorban a méhek, a természet határozzák meg a munka mennyiségét, és igyekszem alkalmazkodni hozzájuk. Van, hogy napokig nincs más dolog, mint várni és figyelni, de olyan is előfordul, hogy éjszakába vagy akár a következő nappalba nyúlik, többnapossá válik valamelyik munkafolyamat. A méhészkedés nagyon izgalmas, mert nincs két egyforma év és nincs két egyforma méhcsalád.

A munkák jó részét magam végzem, bár testvéreim és szüleim sokat segítenek a mézperegetésben. Júliusban, a napraforgóról hazatérve már a betelelésre készülök, hogy a családoknak megfelelő élelme legyen télire. Ekkor már csak heti egy-egy nap munkát igényelnek a méhek.

A méhészetet manapság eléggé problémásnak mondják: befolyásolja az időjárás és több méhbetegség. Hogyan lehet, lehet-e tenni e nehézségek ellen?

– Én nem feltétlenül tartom problémásnak. Tény, hogy nagyon sok kihívás elé állítja az embert, de vannak dolgok, amikre fel lehet készülni. Mint említettem, akadnak meglepetések, ezeket a lehetőségeinknek megfelelően megpróbáljuk megoldani. A betegségekre valamilyen szinten lehet és kell is készülni, illetve időben észre kell venni őket, hogy tehessünk ellenük. Ebben inkább az a nehézség, hogy a „pácienseink” nem tudják elmondani, mi a problémájuk.

Az időjárás már más. Reménykedünk benne, hogy jó idő lesz, amikor jó helyen vagyunk a méhekkel, és hogy megtérül az egész éven át befektetett sok-sok munka. Hogy megéri-e, az jó kérdés. Úgy gondolom, ez olyan szakma, aminek nem szabad csak az anyagi oldalát nézni. Szeretni kell, amit csinálsz, és akkor biztosan megtérül a befektetésed, a nehézségek ellenére is.

A mézzel kapcsolatban is sok a rossz hír: hamisítják, rossz minőségűt árulnak... Milyen a jó méz? Mire kell figyelni mézvásárláskor?

– A jó méz valódi kaptárból származik, és valódi méhek állítják elő valódi nektárból. Úgy gondolom, egyedül az ilyet nevezhetjük méznek, és innentől fogva, ha valami egyszer méz, akkor csak jó lehet.

Ezért a fogyasztóknak is nagy felelőssége van ebben a körforgásban. Jó tanács: ha tehetik, helyi termelőtől vásároljanak, és ne ismeretlen eredetűt.

Milyen mézeket készít? Melyik a kedvence és miért?

– Mivel én vándorlok a méheimmel elég színes a palettám. Repcét, akácot, facéliát, hársat, gesztenyét, napraforgót és vegyes virágmézet is készítenek a méheim. A kedvencem a facélia és a repce. Ez két nagyon különböző állagú méz, az egyik hígabb, a másik keményebb. Mégis, mindkettő nagyon kellemes, talán kissé semleges ízű – viszont mindkettőnek nagyon sok jótékony hatása van. A méz sok szempontból nagyon hasznos a szervezetünknek, mivel tele van vitaminokkal és különböző ásványi anyagokkal.

Teában, kávéban és ételeinkben kiváló édesítőszerként szolgálhat, és persze az ízüket is feldobja.

Hogyan látja a magyar méhészet jövőjét?

– Úgy gondolom, a méhészeti ágazat, akárcsak az összes többi, utánpótlást igényel, hogy fejlődni, fiatalodni tudjon. Ehhez a még aktív idősebb méhészek tapasztalatára, tudására van szükség, hogy továbbadják a fiatalabb generációknak.

Nem feltétlenül anyagi szempontból, hanem a jó minőségű magyar méz fogyasztásának ösztönzésében.

Hogyan látja saját méhészete jövőjét? Tervez-e bármilyen fejlesztést?

– Az állományomat már nem nagyon tervezem bővíteni, inkább a technikai hátteremet szeretném fejleszteni, hogy különböző feldolgozási munkálatokat hatékonyabban tudjak elvégezni. Az a célom, hogy a jelenlegi lehetőségeimet maximálisan kiaknázzam, például újabb méhészeti termékeket – mondjuk propoliszt – is elő tudjak állítani.