Az egyszer használatos műanyagot a fogyasztók már tudatosan kerülik, ám az élelmiszerek csomagolásának részeként ezek a műanyagok nagyrészt forgalomban maradnak. A természetes biopolimerek ebben az iparágban nem igazán használhatóak, mivel sem az erősségük, sem a nyúlási, sem az optikai tulajdonságuk, sőt bizonyos esetekben még élelmiszer biztonsági tulajdonságuk sem teszi alkalmassá őket élelmiszerek csomagolására.
Prof. Jayeeta Mitra és N. Sai Prasanna, az intézet kutatói nyers uborkahulladékból kifejlesztett cellulóz-nanoanyagot tudott előállítani- számolt be róla az EE Times India.
De az italipar is feldolgozza, amely során nagy mennyiségű biohulladék keletkezik az uborka héjából, amely cellulózban igen gazdag. Az uborkának mintegy 12%-a lesz hulladék, ami a héjból, vagy akár levágott egész uborkaszeletekből áll. Ebből a hulladékból kivont cellulózokat, hemicellulózt, pektint új bioanyagok előállításához használták fel, amelyek hasznosak a biokompozitokban – mondta Prof. Jayeeta Mitra.
Ezek a nanocellulóz anyagok a közeljövőben erős, megújuló és gazdaságosan felhasználható anyagként jelenhetnek meg, olyan egyedi tulajdonságaik miatt, mint a nagy felület/térfogat arány, a könnyű súly és a kiváló mechanikai tulajdonságok. Az ilyen nanokristályokból alacsony oxigénáteresztő képességgel rendelkező élelmiszer-csomagoló anyagokat lehet előállítani.