A hazai kutatások is ezt igazolták, még a legelkényeztetettebb cicák vadászösztönei sem tompultak el, amit nagyon is jól tudnak azok a gazdik, akik magukra hagyták őket egy kalitkába zárt madárral vagy egy lefedetlen akváriummal… Az egyik legelterjedtebb tévhit, hogy az a macska, amelyet megfelelően táplálnak, nem vadászik. Dehogynem, sőt talán még sikeresebb vadász is a jobb kondícióban lévő cicus, mint az elhanyagolt társaik.
Egeret fogtak
Nem tudni, pontosan mikor kerültek az első macskák a Kárpát-medencébe, de az bizonyos, hogy akkor még gyakorlati jelentőségük volt.
Nagy szükség volt rájuk, mert az egerek és a házi patkányok nagy károkat okoztak. Nem csupán azzal, hogy mindent elfogyasztottak, amihez hozzáfértek és ehető volt, hanem azzal is, hogy ürülékükkel, vizeletükkel beszennyezték a gabonát és az élelmiszert, ezáltal betegségeket terjesztettek. A macskák akkor váltak „félig munkanélkülivé”, amikor a középkorban megjelent a ma is jól ismert vándorpatkány, és kiszorította azt a kisebb házi patkányt, amellyel egy nagyobb kandúr el tudott bánni. Így a macskát ezután már csak az egérpusztítása miatt tartották, igaz ezért meg is becsülték, hiszen – különösen a fagyok előtt – az egerek előszeretettel behúzódnak a kamrákba és a házakba, így kellett, aki kordába tartsa őket.
Csakhogy, míg a macskák száma folyamatosan növekedett, addig a madarak és más zsákmányállata drasztikusan lecsökkent. (Ez utóbbiban persze nem csak a macskák ludasak.) Valószínűleg több macska vadászik ma a Kárpát-medencében, mint az összes többi ragadozó együttvéve.
Mi a baj a cicával?
A macskával semmi, hiszen ő csak engedelmeskedik ősi ösztöneinek – a gazdáikkal viszont gyakran annál inkább. Ugyanis sokkal többen tartanak macskát, mint ahányan valóban szeretnének otthonukban vagy kertjükben egy cirmost gondozni.
Ők a „félkóbor” macskák, melyek néhány napra eltűnnek, hazatérnek, majd ismét elszelelnek… S mivel a macskákat manapság legtöbben még mindig nem ivartalanítják, a szaporodásuk bizony megállíthatatlan.
Érdemes elgondolkodni
|
A kóbor és az elcsatangolt macskák hazánkban rengetegen vannak, ami több dolgot is feltételez. Egyfelől hazánkban a tényleges állatvédelem még gyermekcipőben tipeg. A macskákat többnyire nálunk nem tenyésztik, hanem a nőstények a természetben leellenek, a kölyköket pedig az „állatbarát” gazdik vagy továbbajándékozzák, vagy hagyják félvadon felnőni, aminek következtében a kölykök jelentős hányada elpusztul. Holott a fölösleges szaporulatot könnyedén meg lehetne akadályozni, mégpedig egy nem túlságosan költséges műtéttel, az ivartalanítással.
Míg minden kutyába chipet kell ültetni, és kötelező számukra a veszettség elleni oltás, addig ez alól – ki tudja, miért? – a macskák mentesülnek. Ebadóról is hallottunk már, no de cicaadóról?
Miért veszélyes a macska?
A macska, mint tökéletes ragadozó, nagy veszélyt jelent az élővilágra. Egy ausztrál felmérés szerint minden macska naponta legalább egy zsákmányállatot ejt el. Ez persze lehet egér és pocok is, de nagyon sokszor énekesmadár, hüllő, kétéltű vagy kisemlős a prédája.
Ha egymillióval számolunk (annyi biztosan van, hiszen nem csak a kóbor példányok vadásznak), akkor ez ugyebár ugyanennyi zsákmányállatot is jelent naponta. Megdöbbentő szám, még akkor is, ha ezek jelentős része vélhetően rágcsáló.
Felmerülhet a kérdés, miért él ennyi macska nálunk? Nos, a falusi portákon még ma is házanként gyakran 4-5 macskát tartanak, a nőstények pedig a legritkább esetben vannak ivartalanítva.
Ám mivel sok macska kárt is okoz (leszakított, tönkretett bútorkárpit és függönyök, szétcincált szobanövények stb.), egy részük bizony hamar kint találja magát az udvaron vagy a parkban.
Betegséget terjeszthetnek
A parkban élő cicákat etetni akár jó cselekedetnek is tűnhet, de ez a tevékenység csak kulminálja az amúgy is nehezen orvosolható macskaproblémát.
Erdőn-mezőnA macskák erdőn-mezőn sok borsot törnek a vadgazdák orra alá. A probléma nem újkeletű, hiszen 1867-ben Gróf Lázár Kálmán neves vadászunk már így írt: „De még a szelíd macskát sem kell vadas helyek közelében megtűrni, mert mostantól kezdve szeptemberig válik a legkönnyebben veszedelmes ragozóvá.” Azóta is szinte minden vadászati szakkönyvben olvashatjuk, hogy a macska nagy károkat okoz a vadállományban. Elpusztítja a nyúlfiakat, fácáncsibéket. A természetvédők pedig a madarak, hüllők, védett kisemlősök mellett a vadmacskát féltik tőle. A házi macskák mindenféle nyavalyával megfertőzhetik vadon élő rokonukat, másfelől hibridizálódnak is, veszélyeztetve ezzel a vadmacskák genetikai tisztaságát. |
A kölykök legnagyobb része azonban nyomorultul, betegségben, kínok között elpusztul, csak ezt már nem látják azok, akik a macskakosztot osztják. Emellett a parkokban a vadon élő macskák tényleg rá vannak szorulva a madárfogásra, így ne csodálkozzunk azon, ha tavasszal nem dalolnak a madarak, és még egy-egy fekete rigó is csak hébe-hóba tűnik fel.
Ugyan Magyarországon már nincs jelen – pontosabban csak nagy ritkán fordul elő – a veszettség, helyette megjelent néhány hasonlóan komoly nyavalya, illetve élősködő. Ilyen például a gyakran halált okozó Echinococcus multicularis nevű galandféreg, melynek egyik terjesztője épp a macska. És jól tudjuk, hogy a kóbormacskák milyen gyakran használják WC-nek a játszóterek homokozóit…
Feltételezhetően – legalábbis egyelőre –, nem kell tartanunk attól, hogy megfertőződünk általuk, a „New England Journal of Medicine szaklapban 2020. május 13-án közzétett tanulmányban amerikai és japán tudósok arról számoltak be, hogy laboratóriumi körülmények között a macskák könnyedén megfertőződhetnek a COVID-19 megbetegedést okozó SARS-CoV-2 vírussal, és képesek lehetnek a vírust átadni más macskáknak. Embereknek viszont a macskák valószínűleg nem adhatják át a vírust.”