A nyúlvérzéses vírus az 1980-as években terjedt el világszerte, elpusztítva a házinyúl-populáció nagy részét Kínában és Európában. A járvány Ausztrálián is végigsöpört, ahol a vadnyulak a 18. századi betelepítést követően nagyon elszaporodtak.
Ezen új kórokozók – a nyúl vérzéses vírusának (RHDV2, más néven L. europaeus / GI.2) – törzsei hajlamosabbak a rekombinációra, mutációra, ami megmagyarázhatja a gazdaszervezetek szélesebb körét.Az Ibériai-félszigeten például a vadnyúl-populáció mintegy 60-70 százaléka elpusztult a vírus megjelenését követően. Ezzel párhuzamosan csökkent két, elsősorban nyulakkal táplálkozó ragadozófaj egyedszáma is – a spanyol császári sas populációja 45 százalékkal, míg az ibériai hiúzé 65 százalékkal.
Az RHDV mindkét típusa rendkívül fertőző. Az elhullott állatok testéből a kórokozók, melyeket dögevők és rovarok terjedhetnek, 3 hónapig életképes marad.
A vírus első észlelését 2018-ban mutatták ki Kanadában, házi nyulak testében, később pedig már három amerikai államban is felütötte a fejét a kór, de a vadon élő fajok között nem terjedt.
A helyzet veszélyességét tükrözte, hogy a szomszédos államok biológusait is figyelmeztették a vadállatokra specializálódott biológusok.
A terjedés megfékezhetetlen, intenzitása a tularemia vagy a pestis esetében sem volt ekkora, mondják a szakemberek.elhullott nyulat is elküldtek vírusvizsgálatra az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) által a New York-i part mentén lévő Szilum-szigeten működtetett legmagasabb szintű laboratóriumba.
A biológusok figyelmeztetnek, hogy szinte valamennyi nyúlfajra veszélyes a vírus, és a kihalással fenyegetett fajok esetében ez hatványozottan problematikus.
Ha bebizonyosodik, amit néhány kutató remél, hogy oltás segíthet az állományoknak leküzdeni a kórt, akkor is problémát okoz, hogy az Európában alkalmazott, a házinyulak oltására használt vakcina nehezen használható vadon élő fajokban, mivel injekció formájában kell beadni.
