Az utóbbi hetekben-hónapokban többször találkoztunk a Kincsem Parkban, ahol elárultad, hogy új munkába kezdtél, és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Dióspusztán született angol telivéreivel foglalkozol. Mi a feladatod?
Jelenleg a versenyistállókban álló telivérekhez kötődő feladatokat látom el, azaz tartom a kapcsolatot a bábolnai tulajdonban lévő lovakat trenírozó idomárokkal, követem a lovak állapotát, részt veszek a futtatási tervek kialakításában, támogatom a trénereket, közvetítem a tulajdonos elvárásait feléjük. Ezek nagyjából egy racing menedzser feladatai.
Hogyan kerültél kapcsolatba a lovakkal, különösen a versenylovakkal?
A ló gyerekkori szerelem a számomra. A nagybátyám vidéken él, ahol mindig tartott lovakat. Itt ismertem meg őket és szerettem beléjük. Később, amikor külföldön, Algériában és Irakban éltünk, akkor is mindig jártam lovagolni. Idővel szerettem volna már saját lovat is tartani. Mivel az angol telivérek mindig tetszettek, így megnéztem őket Dióspusztán, majd jártam Farkas Ferenc akkori tornyoslöbi tréningtelepén is, ahonnan megvásároltam a Komombótól vemhes Indiana Girlt. Egy idő után beláttam, hogy a lovarda nem alkalmas hely a csikófelnevelésre, így elhoztam az anyát és a csikót Dióspusztára. Amikor dolgozni kezdtem az 1990-es években, mindig futtattam is egy-egy lovat a Kincsem Parkban. Ekkor, miközben rendesen megfizettem a tanulópénzt, megismertem a trénereket, a lovasokat, a helyszíneket.
Akkoriban Magyarországon mindössze tíz-tizenkét fogadóiroda volt, és elsősorban azért nem tudtak gazdaságosan működni, mert csupán a hétvégi versenynapokon, télen pedig – amikor csak szombaton rendeztek egy ügetőversenynapot – mindössze heti egy napon tudtak mit kínálni a vevőiknek, azaz a fogadóknak. Ekkor merült fel a külföldi versenyek közvetítésének és az arra való fogadásoknak az ötlete. Olyan országot kerestem, ahol egyaránt jól működik a lóversenyzés galopp és ügető szakága, télen-nyáron mindennap tartanak versenyeket, azonos időzónában vannak, mint Magyarország, és a magyarhoz hasonló totalizatőr rendszerben szervezik a fogadást. A francia versenyek ideálisnak tűntek, így idővel hetente egyszer, majd hetente többször is lehetett a francia futamokra fogadni, amivel jelentősen megugrott a fogadási forgalom.
Szerencsémre jó kapcsolatokat alakítottam ki a francia partnerekkel, akik közül a sportfogadások területén tevékenykedő Carrus csoporthoz tartozó PMC-nél folytattam a nemzetközi kereskedelem területén. A következő hét-nyolc évben nagyon sokat tanultam, alaposan megismertem elsősorban az európai országok versenyrendszerét, a fogadásokat, a lóverseny szereplőit, és a tenyésztést is. Így váltam az EMHF (European & Mediterranean Horseracing Federation, Európai és Mediterrán Lóverseny Szövetség, futballnyelven ez az UEFA megfelelője) elnökségi tagjává. Közben nagyon sokat utaztam, ami csodálatos volt, azonban a végére már eléggé elfáradtam.
Ezután visszaköltöztem Franciaországba három évre, hogy kicsit élvezzem a munkám gyümölcsét, feltöltődjek és a lovakkal, a versenyzéssel foglalkozhassak. Letettem a trénervizsgát és a saját tenyésztésű, valamint tulajdonú, Overdose-tól született lovam felkészítésébe vágtam bele. Ezalatt is nagyon sokat tanultam és fantasztikus barátságokra tettem szert többek között az Aga Khan elsőszámú trénereként is világhíres Alain de Royer Duprével, vagy a Chantilly verseny- és tréningkomplexum igazgatójával. Most pedig megint valami újba kezdek bele, ami nagyon lelkesít, és amiben sok fantáziát látok.
Mi az, ami megmozgatta a fantáziádat? Milyen új lehetőségeket, irányokat látsz az állami tulajdonú ménes számára?
Bábolna nagyon fontos szerepet tölt be abban, hogy megfelelő mennyiségű versenylóval lássa el a magyar lóversenyzést. Emellett az utóbbi időben minden évben sikerült olyan versenylovat tenyésztenie, amely kiugróan teljesített. Gondolok itt My Luckra, Esti Fényre, Lilire és Cirfandlira. Közülük Esti Fény és Cirfandli már nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is nagyon eredményesen futott, és felhívta magára a figyelmet. Azt gondolom ezért, hogy tudunk olyan lovakat tenyészteni, amelyek a nyugat-európai piacokon is megállják a helyüket.
Természetesen nagyon szeretnénk, ha ezekből az országokból vevőkre is találnának a Dióspusztán született lovak. Ez azért természetesen többéves, összetett folyamat eredménye lehet. Úgy vélem azonban, hogy minden adott a sikerhez, hiszen Bábolnának megvan a történelmi múltja, rendelkezik a tenyésztéshez és futtatáshoz megfelelő infrastruktúrával, valamint a pénzügyi háttere és forrásai is rendezettek.
Milyen konkrét elképzeléseid vannak a tenyésztésben?
A tenyésztésben a cél a folyamatos állományjavítás. Rövid távon a kancák létszámán nem módosítanék, de a piaci igények ezen változtathatnak majd. A terveink szerint folyamatosan igyekeznénk jó és gyors vemhes kancákat vásárolni, akik a megfelelő ménekkel párosítva klasszikus távon is eredményesek lehetnek.
Úgy gondolom, hogy a koronavírus és az ebből adódó utazási nehézségek miatt ezen a piacon akár olyan kancák megvételére is lehetőségünk nyílhat, amelyek korábban elérhetetlennek tűntek számunkra.
Gondolkodtok a ménállomány bővítésében is a kancák mellett?
Úgy látom, hogy idén erre nem lesz már lehetőségünk, de idővel mindenképpen szeretnénk javító hatású méneket felállítani Dióspusztán. Olyan Group versenyekben eredményes és szolid pedigrével rendelkező ménekben gondolkodok, amelyek az utódaikkal együtt nemcsak itthon, hanem külföldön, elsősorban a régióban is eladhatóak.
A saját tenyésztésű lovaink közül a Listed szinten eredményes, Overdose apaságú Cirfandlit is ki fogjuk próbálni a tenyésztésben, amit a versenyteljesítményével és a küllemével is kiérdemelt.
És magában a ménesben, az infrastruktúrában tervezel-e változtatásokat, fejlesztéseket?
Azt tudomásul kell venni, hogy ez egy állami ménes, így itt lassabban születnek meg a döntések, mint egy magánménes esetében, ezért inkább a jól elindult fejlesztések folytatásáról tudok beszélni. Ide tartozik például a karámok öntözőrendszerének a kialakítása, ami a száraz nyári hónapokban nagyon fontos.
Korábban említetted a Bábolna márkanevet, miközben eddig az állami ménes lovai trénerek szerint, különböző színekben és istállónevek alatt futottak és futnak jelenleg is.
Igen, de a jövőben ezek a lovak egy logó alatt, Bábolna néven fognak futni. A Bábolna nevet a magyar mellett szeretnénk majd a nemzetközi telivérpiacon is bevezetni. Erre több eszköz létezik. Az például egyértelmű, hogy szeretnénk megjelenni és folyamatosan, aktívan szerepelni a közösségimédia-platformokon is. Egy másik példaként megemlíteném még egy-egy ún. Bábolna-versenynap megrendezését Olaszországban, Németországban vagy Franciaországban is.
Kikkel dolgozik együtt most Bábolna a versenylófuttatás terén?
Igazából három különböző partnerségünk működik jelenleg. Az első a Dióspusztán nevelt, majd eladott lovak futtatóival, a második az itt nevelt és bérbe adott lovak futtatóival, illetve a harmadik az itt nevelt és megtartott, azaz Bábolna név alatt futó lovak trénereivel való kapcsolat. Számunkra mindegyik nagyon fontos, és azoknak a lovaknak a karrierjét is szeretnénk támogatni, akiket nem mi futtatunk.
Bábolna futtatóként jelenleg négy idomárral – Csupor Ferenccel, Zala Csabával, Molnár Orsolyával és Stanislav Georgievvel – dolgozik együtt. Értelemszerűen velük rendszeres a kapcsolatom, és amellett, hogy Dióspusztára költöztem, minden héten néhány napot az Alagi Tréningközpontban, illetve a versenypályán töltök.
Remélem, hogy sikerül jól telelniük. Izgatottan várjuk a következő évet, a ménesben a mintegy 60 kiscsikó megszületését, a fedeztetési szezont, majd pedig a tavasszal újrainduló versenyévadot.