A legyengült fákat, illetve ágrészeket másodlagos, „gyengültségi” kártevőkként pedig a különböző szúfajok fertőzik. A díszbogarak közül leggyakrabban a bronzbogár és a fekete díszbogár kártételével találkozunk a gyümölcsösökben. Ezek a kártevők általában a galagonya-, kökény- és vadrózsabokrokról vándorolnak át a csonthéjas gyümölcsösökbe.
A bronzbogár az idősebb, elhanyagolt fák kártevője. Az 1,0-2,5 cm hosszú, felül bronzbarna bogarak a kajszi, őszibarack, szilva, körte, málna hajtásait és leveleit rágják meg, míg a lárvák a cseresznye, meggy, őszibarack, kajszi, mandula, málna és alma gyökereiben élnek. A meleg, száraz évjáratokat, termőhelyeket kedvelik leginkább. A súlyosabb kárt a gyökértörzsben, a kéreg alatt élő lárvák okozzák azzal, hogy kanyargós járatokat rágnak a fás részekben, ami a korona egyes részeinek pusztulásához vezet. A bogarak egyes években a virágok megrágásával tetemes terméskiesést is okoznak.
A bronzbogár két év alatt fejlődik ki teljesen. A kifejlett 5,5-7,5 cm hosszú, csontszínű pondrók telelnek át a fakéreg alatt.
A fekete díszbogár előfordulásának feltételei a bronzbogáréhoz hasonlók, a két bogár gyakran együtt károsít. A bogár és a lárva kártétele is megegyezik a bronzbogáréval. Fejlődési ciklusa két évig tart. Az 1,5-2 cm nagyságú fekete bogarak nyakpajzsát és szárnyfedőiket szabálytalan fehér foltok tarkítják. A bogarak telelnek át a károsított növényi részekben, bábkamrában. A fekete díszbogár előszeretettel keresi a beteg, sínylődő gyümölcsösöket, ezért megtelepedését és elszaporodását a fák szakszerű, gondos ápolásával előzhetjük meg.
A lárva tápnövényei a faiskolai cseresznye-, szilva- és kajszioltványok, amelyek lombja a nyár közepétől elkezd száradni. A károsított oltványok az őszi vagy a tavaszi munkák során néhány centivel a talajszint fölött eltörnek. A letört oltványt felvágva, a héját lehántva, a törés fölött körbefutó vagy szabálytalanul kanyargó járatot találunk. A csemetebogár két év alatt fejlődik ki. A 6-8 mm nagyságú, karcsú, fémfényű bogarak tavasszal jönnek elő. A nőstények egyesével rakják le tojásaikat az oltványok kérgére. A kikelő lárva befurakodik az oltványba, és annak bélrészében kezdetben lefelé készít járatot. Miután 20-25 cm mélyen lehatolt a főgyökérben, megfordul és járatát szélesítve fölfelé halad.
VédekezésA rágó kártevők elleni rovarölő szerek (Bulldock – 6 ml/10 l, Decis Mega – 1,5-2 ml/10 l, Karate Zeon – 3 ml/10 l, Steward 30 DF – 1-2 g/10 l) csak a rajzás idején hatásosak. Ezért ha ezt a védekezést elmulasztottuk, fel kell deríteni a járatokat és el kell pusztítani a lárvákat. A keletkezett sebeket kenjük be sebkezelővel. Legfontosabb azonban a károsítás korai felismerése. |
A 10-12 mm-es kifejlett lárva telel át bábkamrában, majd tavasszal kifejlődik. A károsított oltványok, facsemeték eltávolításával és megsemmisítésével megelőzhetjük a kártevő további megtelepedését.
A szúbogarak itthon mindenütt elterjedt, gyakori fajok, amelyek az elhanyagolt gyümölcsösökben, és elsősorban más okból rosszul fejlődő (pl. helytelen, túl mély ültetés, hosszabb ideig tartó vízállás, aszály, téli fagykár, vegyszerperzselés vagy más, elsődleges rovarkárosítás) vagy már elöregedett fák teljes pusztulását okozhatják, akár egy-két éves károsítást követően.
A lárvajáratok a két kéregszúfaj esetében a kéreg alatt, a púposszúnál a fatestben találhatók.
A nagy kéregszú károsítása következtében a fertőzött fák rügyei később fakadnak, a hajtások gyengén növekednek, a beteg fa gyakran ki sem hajt, a kérgén számos kerek, 2-3 mm átmérőjű lyuk figyelhető meg. A kérget lehántva, a kéreg és a fatest határán kétfajta járat látható.
Ehhez 50-60 oldaljárat csatlakozik. A 4 mm-es, kifejlett lárva a járatának végén készített bábkamrában bábozódik be, ahonnan a kifejlett bogarak a kérget átrágva elhagyják a fát. A lárvajáratok eleinte párhuzamosan futnak, később többé-kevésbé széttartanak, de csak ritkán keresztezik egymást. Évente egy nemzedéke fejlődik, s rendszerint a lárvák telelnek át a járataikban.
MegelőzhetőA szúbogarak ellen az egyedüli eredményes védekezési mód a megelőzés. Folyamatosan gondoskodnunk kell a fák egészségének megőrzéséről, megfelelő fejlődésükről, amit csak rendszeres ápolással érhetünk el. Ültetéskor vegyük figyelembe a növények környezeti igényeit! Az elültetett fákat gondozzuk megfelelően: öntözzük, trágyázzuk, gondoskodjunk a növényvédelmükről. A legyengült, beteg vagy elhalt fákat és ágrészeket mindig távolítsuk el, és semmisítsük meg a további fertőzés elkerülésére. A szúbogarak veszélye nő, ha a gyümölcsös közelében elhanyagolt, idős, beteg gyümölcsös, erdő, vagy a közvetlen környezetében ottfelejtett, többéves nyesedékhalom van. Szórványosan betelepülő szúbogarak esetén a más károsítók elleni permetezés elegendő védettséget ad. A kémiai védekezés azonban csak a fák felületén érési táplálkozást folytató, rajzó bogarak ellen hatásos, ellenük a rágókártevők ellen engedélyezett készítmények hatásosak. A kéreg alatt vagy a fatestben élő lárvák, bábozódó bogarak ellen nincs hatásos készítmény. Fontos még, hogy csak a károsító meghatározása után dolgozhatjuk ki a hatásos védekezést, mivel csak így előzhetjük meg a felszaporodást, a fák pusztulását. |
A kis kéregszú szinte országszerte elterjedt és rendszeresen előforduló faj, gyakoribb, mint a nagy kéregszú. Tápnövényei közé tartozik az összes csonthéjas és almatermésű gyümölcsfaj. A kártétel következtében a kérgen apró, legfeljebb 2 mm átmérőjű kerek röplyukak keletkeznek. A kérget lehántva itt is kétféle járat látható: az anyajárat mindössze 1-3 cm hosszú, a belőle kiinduló lárvajáratok kezdetben párhuzamosan futnak, később azonban többszörösen keresztezik egymás. Évente két nemzedéke fejlődik és rendszerint a kifejlett lárvák telelnek át a járataikban. A bogarak 1,5-2,7 mm nagyságúak, feketék. Az első bogárrajzás márciustól júniusig tart, a második a nyár közepétől figyelhető meg.
A táplálkozást párosodás, majd tojásrakás követi. A kikelő lárvák őszre elérik a teljes nagyságukat, akkor általában 3 mm-esek, testük fehér, fejük barna. A kifejlett lárvák telelnek át a járataikban.
A púposszú hazánkban mindenhol előfordul. Bár másodlagos károsító, az egészséges, de gyengén fejlődő fiatal fákat is képes megfertőzni.
A károsított fák gyengén fejlődnek, kérgükön apró, kerek lyukak láthatók. A kérget lehántva megállapítható, hogy a járat behatol a farészbe, azaz e faj már a kárkép alapján elkülöníthető a két kéregszútól. Évente egy nemzedéke fejlődik, és a megtermékenyített nőstények telelnek át a fatestben. A bogárra jellemző az ivari kétalakúság. A nőstények nagyobb termetűek, hosszúságuk eléri a 3 mm-t, előtoruk erősen bordázott, barnák. A hímek alig 2 mm-esek, előtoruk lapos, színük világosabb. A hímek ezenkívül szárnyatlanok, ezért nem hagyják el a fát, amelyben kifejlődtek.
A lerakott tojásokból kikelő lárvák nem készítenek saját járatokat, mivel az anyabogár a tojásrakáskor megtelepíti az anyajáratban a Monilia candida gombát, amelynek szövedékével táplálkoznak a kikelő lárvák. A kifejlett nőstények megtermékenyítése is a járatokban zajlik, sőt a telet is ugyanott töltik.
