Az egyik lehetséges út - az öntözés jövője

Néhány vállalkozó szellemű cég már a gyakorlatban is alkalmaz olyan módszereket, amelyek hacsak részben is, de megoldást kínálhatnak a fogyatkozó öntözővíz pótlására. Legalábbis a tengerparti országokban.

A becsült vízkészlet több mint 97%-át az óceánok és tengerek tartalmazzák, és ez a magas sótartalom miatt közvetlenül sem ivóvíznek, sem ipari felhasználásra nem alkalmas. Az alig 3%-nyi édesvíz – amit mindannyian iszunk, mosunk és főzünk vele – nagy részéhez, nagyjából 80%-ához pedig még csak nem is férünk hozzá, mert fagyott halmazállapotban, a sarki jégtakaróban található. Így a valójában rendelkezésünkre álló édesvízkészlet a Föld teljes vízkészletének csupán 0,5%-a. Az édesvíznek tehát minden cseppjét meg kell becsülnünk. Ugyanakkor az egész világon megnőtt az ivóvíz-felhasználás.

A gond áthidalásának egyik módja lehet a tengervíz sótalanítása. A WWF azonban arra figyelmeztet, hogy a só­talanító üzemek építése nagyobb kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. A szervezet szerint a technológia nagy mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, ami súlyosan rongálja a vizek környezetét.

Fenntartható megoldást kínál néhány olyan, ma még úttörőnek számító vállalkozás, amelyek a sós vizet öntözésre, vagy akár növények termesztésére használják.

Tengeri növények

A vízhiány már hosszú ideje nem csupán ott okoz gondot, ahol a vízkészlet szűkös vagy súlyosan szennyezett, például a Sza­harától délre fekvő régióban és az indiai szubkontinensen.

Az Egyesült Királyság Ökológiai és Hidrológiai Központja szerint az előzi évi tavasz a negyedik legszárazabb, Anglia, illetve Wales egyes régióiban pedig a valaha regisztrált legszárazabb volt. Egy vállalkozó szellemű startup cég ezért a Skócia nyugati partján működő farmján édesvíz helyett az Atlanti-óceán sós vizét használja a termesztéshez.

Yanik Nyberg, a Seawater Solutions alapítója elmondta, hogy a területen először egy mesterséges szikes mocsár ökoszisztémát alakítottak ki, ahol aztán zöldségféléket is tudnak termeszteni.

Ezek a halofitáknak nevezett növények nagy sótartalmú területeken, például a félsivatagokban és a tengerparton élnek. Sokuk alkalmas emberi fogyasztásra, vagy felhasználható kozmetikumok, bioüzemanyagok és állati takarmányok alapanyagaként. Sajátos élőhelyeik, a tengerparti, időszakosan vízzel borított, sós talajú mezők megvédik a partot az áradásoktól és az eróziótól, és harmincszor több szenet kötnek meg, mint az esőerdők.

Az Ayrshire-ben található Dowhill Farmon a cég jelenleg sziksófüvet és pozsgás őszirózsát termeszt. Bár ezekkel a szokatlan zöldségekkel továbbra is réspiacot céloznak meg, már nem csak a halárusoknak vagy az előkelő éttermeknek értékesítenek. A nyári hónapokban a sziksófüvet forgalmazó brit Tesco szupermarketben a kereslet 80%-kal növekedett 2016-ban, miután a növényt számos népszerű tévés főzőműsorban bemutatták. Nyberg szerint ez azt jelenti, hogy a halofiták termesztése nyereséges lehet Nagy-Britanniában.

Ez tízszer annyi, mint amennyi a szokásos mezőgazdasági termesztéssel elérhető.

A gazdák bizalmatlanok

Míg a skóciai kezdeményezés munkaigényes és szezonális, Hollandiában a Salt Farm alapítvány bebizonyította, hogy a hagyományos zöldségfélék, mint például a burgonya és a káposzta is elviselik az ideálisnál magasabb sómennyiséget.

Az alapítvány megoldást keres a talaj szikesedésének megelőzésére, amely az éghajlatváltozás miatt világméretű jelenség.

A SalFar projektben részt vevő partnerekkel közösen a Salt Farm alapítvány az Északi-tenger hét országában 16 parcellát létesített a különböző növények sótűrésének tesztelésére. A kutatók megállapították, hogy a burgonya, a káposzta, a paradicsom, a sárgarépa, a cékla és a szamóca bizonyos fajtáinak magas a sótűrése; de alkalmasnak találták a sós vizet a zab, az árpa, a hagyma és a cukorrépa öntözésére is.

A skóciai Seawater Solutions ugyanazokkal a kihívásokkal szembesült. A Dowhill Farm sikere ellenére nehezen talál olyan helyi gazdákat, helyi közösségeket, akiket a programba bevonhatna, vagy akiket képezhetne.

Nyberg szerint változtatni kell még az emberek gondolkodásmódján. Azt is hozzátette azonban, hogy a skót termelőket valójában nem érinti annyira az éghajlatváltozás, mint a világ más területein gazdálkodókat, ezért kevésbé látják fenyegetve a megélhetésüket.

De az előrejelzések szerint az éghajlatváltozás miatt a következő évtizedekben egyre gyakoribbá válhatnak majd a rendkívüli szárazságok, ami változtathat az emberek hozzáállásán.

Amerikai kutatások

A floridai vízkultúra-szakértők és halgazdaságok üzemeltetői szerint a tengeri növények fenntartható táplálékforrást és komoly bevételt is jelenthetnek. Az óceán melletti sós területeken termő őshonos floridai növények az új kutatások szerint akár halgazdaságokban is termeszthetők.

Megan Davis, a Fort Pierce-i Harbour Branch oceanográfiai intézet akvakultúra professzora szerint a növényeknek hatalmas sikert jósolnak, hiszen nagyon táplálóak.

A növények ásványianyag-tartalma magas, különösen cinkben, jódban, valamint vitaminokban gazdagok. Sokan esznek már tengeri moszatot, de ezek a tengeri zöldségek a szélesebb közönség számára is vonzóak lehetnek, friss, ropogós állaguk és sós ízük miatt. Ráadásul ezek a növények a világ más tengerparti régióiban is megtalálhatók, így gyorsan népszerűvé válhatnak.

Három különböző típusú közeget használtak, homokot, agyaggranulátumot, illetve csak tápanyagot tartalmazó vizet. Tápanyagforrásként tengeri élővilágból származó hulladékot használtak. A kutatás szerint a homokon fejlődtek a leggyorsabban a növények.

A helyi hal-, garnélarák- és kagylótenyésztő cégeket máris lenyűgözte a floridai Atlantic Universityhez tartozó intézet kutatási eredménye, többük azon gondolkodik, hogy belevág a növénytermesztésbe. Így a tenger gyümölcsei mellé tengeri növényeket is kínálnának az éttermeknek.

Noha a tengervízzel való öntözés nem az egyetlen út, a Seawater Solutions által termesztett trendi halofiták és a Salt Farm alapítvány által vizsgált ellenálló sótűrő növények példája, vagy a floridai tengeri növények termesztésének sikere mutatja, hogy a fenntartható jövőnk, a biztonságos élelmiszerellátás, vagy az öntözővíz kapcsán is érdemes a tengervízre, mint lehetséges megoldásra gondolni.