Back to top

Az utolsó hó

"Szánkókat hoztak le apák a padlásról, úgy húzták a szánkázás reményében sorakozó csöppségeket. Hógolyócsata vette kezdetét, ahogy árkokból előmászó kamaszok rohamozták meg az út túloldalán húzódó árokparti csapatot." – kollégánk havi rendszerességgel jelentkezik egy-egy szórakoztató elgondolkodtatóval. Kísérletezik, hátha életre tud kelteni egy rég elfeledett újságírói műfajt, a tárcanovellát.

A halovány közvilágítás megfakult fényében szállingózott a hó. Közök, terek, utcák fehérlettek, a tetők cserepein hosszú útjuk végével megpihentek a hatalmas pelyhek, az alvó táj fehér pléddel takaródzott. Házak ablakaiból, mint csillogó szemek, szűrődött ki a benti fény, ekként pislogtak az idei első hóra. Az épületekben mocorogni kezdtek a falu lakói, ajtók tárultak a teraszokra, s családok léptek ki a tető alól, hogy emelt fővel nézhessék és érezhessék, amire szent este óta vártak.

Sorra nyíltak udvarok kapui, gyerekek tódultak ki az utcákra, még fel sem öltöztek rendesen, sáljuk kezükben, sapkájuk csálén a fejükbe nyomva, hogy a napi ima melletti kérésük beteljesülésének minden percét kiélvezhessék. Asszonyok jöttek ki termosszal és bögrével, hogy megvendégeljék a szomszédokat forró teával vagy forralt borral. Szánkókat hoztak le apák a padlásról, úgy húzták a szánkázás reményében sorakozó csöppségeket. Hógolyócsata vette kezdetét, ahogy árkokból előmászó kamaszok rohamozták meg az út túloldalán húzódó árokparti csapatot. Az idő megszűnt, a gondok perc morzsalékai lettek, a mindennapok fásultsága mintha soha nem is lett volna.

Nem számított a hideg, hisz’ a falu tüze fellobbant azzal, hogy felelevenedett. És a hó hullott szakadatlan, mintha soha el nem állna.

Nem volt olyan tér, ahol hamarost ne tereferéltek volna hóemberek egymással, miknek orra ág, esetleg répa lett, szeme kő vagy szén, feje fedetlen, bili, netán fazék. Éppen hóangyalokkal flörtöltek, kihasználva az alkalmat, ki tudja, mikor látják egymást megint utoljára. De azon az éjjelen nem volt holnap. A falu öregei úgy érezték, tán’ tegnapja sem volt, újra fiatalok lettek. Együtt incselkedtek gyerekekkel, ültek szánba, hozták a hóember tartozékait a pincéből.

A következő éjjelen már csak renyhén szállingózott szemekben némi hó. A sokhelyütt összetömörödött hókristályok megfagytak, a nappali meleg koszos latyakká változtatta fehérét. A hóangyalok tovaszálltak, a kókadt fejű hóemberek pedig elkeseredve álltak egymás mellett szótlanul. Azok a gyerekek, akik nem bírták tétlenül nézni, apránként renoválni kezdték szerencsétlenül járt barátaikat. Ám a család többi tagja a házban maradt, az öregek a kályha mellett gubbasztottak, s a kezdeti pezsgés nap nap után hanyatlott…

A tél végül búcsúzott, a tavasz meghozta a földekre a kemény munkát, s az idő akkora már ólomlábakon járt.

Nyárra az aszály borzolta fel a kedélyeket, őszre pedig az aratás nehézségei jelentkeztek ismét. A tél azonban úgy, mint abban az évben, nem érkezett vissza. Így telt el a következő esztendő is, majd egy egész évtized.

Végül egy januári éjszaka a még működő közvilágítás lámpái alatt ismét felcsillantak a hópelyhek. Mint bő tíz évvel ezelőtt, a fehér lepel beborította a falut, tájat. A csillogó szemű házakból jó, ha néhány megmaradt hírmondónak, a többi vak volt és világtalan, roskatag és árva. Az elnéptelenedésben kinyílt egy ajtó, a bentről kiszűrődő fény újra beterítette a teraszt, és az apró test lassan, óvattal kinyitotta az udvar kapuját, kivánszorgott az utcára, s körbenézett: sehol egy lélek. De hiszen esik a hó! – mondta maga elé halkan. Beállt derekával lenyúlt némi hóért, s míg barázdált arcát paskolták a hópelyhek, redős kezével hóembert épített az út közepére. Répát dugott neki orrként, fazekat nyomott fejébe, szemei csillogó gombok lettek, úgy nézték egymást ketten. Teával kínálta volna egyedüli társát, de aggódott, hogy leolvad a keze, így inkább jó szorosan átölelte.

A szerző korábbi novellája:

Szótlan búcsú 

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Egy derűs ember borús napjai

Stand-upos humoristát világjárvány felszálló ágának idején megkeresni – az álmoskönyv szerint nem túl ígéretes vállalkozás. Próbálkozni persze lehet. Hadházi László végül is nyakas alföldi legény, látott már életében egyet s mást.

Az év fája a süvöltény

Az Országos Erdészeti Egyesület legutóbbi online szavazásán a lehetséges három faj közül a voksok mintegy felét a lisztes berkenye (régies nevén süvöltény) kapta, így lett az Év fája 2021-ben a kecskefűz és a fehér nyár előtt. A lisztes berkenye fajcsoport (Sorbus aria agg.) számos, egymástól nehezen megkülönböztethető kis fajt takar, melyek középhegységeink sziklás talajú erdeiben fordulnak elő.

Kalandozás a Nyírség szívében

A Baktai erdőtömböt alagútként fúrja át a 41-es főút, ez Északkelet-Magyarország egyik legszebb autós útszakasza. Két oldalán pihenést szolgáló, az alföldi fekvés ellenére hegyvidéki hangulatú parkerdők helyezkednek el. Ezek a területek a NYÍRERDŐ Zrt. Baktalórántházi Erdészete kezelésében vannak.

Gasztroélmények Huszárokelőpusztán

A Gerence-patak völgyében, a hajdani egyetlen Magas-Bakonyt átszelő útvonal nyugati bejáratánál fekszik Huszárokelőpuszta. A Bakonyerdő Zrt. vendégháza történelmi hely, az Esterházyak birtoka, nagyúri vadászatok helyszíne. Esterházy Tamás gróf építtette a Hubertlakon található vadászkastélyt, és itt található Rókapuszta is, ahol valaha a cselédek laktak.

Major László: Karcsú szépség

„A fényképezéssel való kapcsolatom az általános iskola 6. osztálya végén kapott Certina típusú fényképezőgéppel kezdődött, majd a Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskola diákjaként már tükörreflexes Exa, Praktica és Pentacon gépekkel, valamint számos optika használatával fotóztam."

Vegán pókselyemmel az egyszer használatos műanyagok ellen

A kutatók előállítottak egy növényi alapú anyagot, amely a pókselyemhez hasonlít erősségében és sűrűségében, így akár számos fogyasztói termékben helyettesítheti az egyszer használatos műanyagokat.

Rengeteg munka, magas foglalkoztatás, kelendő termény - hogy áll a hazai dohánytermesztés?

A dohányágazatban a tavalyi év koránt sem volt kedvező a termelőknek, ami egyrészt a palántanevelés időszakában az időjárás kiszámíthatatlanságából fakadt, emellett a pandémia okozta munkaerőhiányt is megsínylette az ágazat. Az idei év kilátásairól, a palántanevelésről és az ágazat helyzetéről Kenyeres Sándor, a tisztújítás során a MADOSZ frissen választott elnöke számolt be lapunknak.

Fokozódó csapadékhiány

Június általában a legmagasabb csapadékösszegű hónapunk, ami eddig igencsak száraz, és a következő 6-8 nap során sem várható kiadós, áztató eső. A talaj egyre jobban kiszárad, már nemcsak a felszín közeli, hanem a mélyebb rétegek is. A kórokozók elleni védekezésben és az érésben levő gyümölcsök számára jól jön a száraz idő, a szántóföldi növényeinknek viszont óriási szüksége lenne a csapadékra.

Megtisztuló állami erdők

Az Agrárminisztérium irányításával működő állami erdőgazdaságok 2021. május végéig összesen 12 577 köbméter – négy és fél versenymedencének megfelelő – hulladékot gyűjtöttek össze és szállítottak el az erdőterületről a „Tisztítsuk meg az országot!” kezdeményezés keretében.

Az iskolai szünet kezdetével megnyílnak az Erdei Vándortáborok

2021. június 16-án az Erdei Vándortábor Program immár ötödik szezonja indul az Országos Erdészeti Egyesület szervezésében. A résztvevő diákok az erdők természeti és kulturális kincseinek megismerése mellett a környezettudatos életmódra is ösztönzést kapnak. A program az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával valósul meg.