Back to top

A falu múltját őrzi a tájház

A múltunkat nem szabad feledni, és a tárgyi emlékeket is meg kell őriznünk – hangzik Dézsi Attila polgármester vallomása a zalaszántói tájházzal kapcsolatban. Fontosnak tartja, hogy az újabb és újabb nemzedékek is tudják, hogyan, milyen körülmények között éltek, dolgoztak, gazdálkodtak elődeik. A helyi és zalai hagyományokat őrző épület mindezt bemutatja és felidézi.

– Szakértő, akitől szakvéleményt kértünk, nem tudta meghatározni a lakóház építésének pontos idejét. Valószínűsíti, hogy részben vagy akár teljes egészében a 19. században építették, nem kizárt, hogy már a század közepén – mondta a polgármester. Mint hozzátette, bár nem ez a legrégebbi épület a faluban, de a múltja és a kinézete egyaránt tökéletes választássá tette tájháznak.

A védett népi műemlékként nyilvántartott épület Zalaszántó egyik mellékutcájának végén található.

– Az elhelyezkedése és a hagyományai egyaránt arról tanúskodnak, hogy a lakói és feltételezhetően építtetői is szegényparasztok, esetleg zsellérek voltak. A ház kiépült az utcavonalra, vele egy vonalban áll a kőből készült kerítés két kő kapuoszloppal, és a kétszárnyú, fából készült nagykapuval. Az építkezésben természetesen hagyományos anyagokat és technikákat használtak. A ház fala sárba rakott kő, átlagos falvastagsága 52–54 centiméter. A lakószoba keresztgerendás, deszkás, felülről letapasztott födémű. Az előtér, a kamra és a konyha deszkamennyezetét lemeszelték. A tetőszerkezet taréjszelemenes technikával készült, a tető nád, aminek a javítása, karbantartása rendszeres munkát ad nekünk.

Lakói, de feltételezhetően az építtetői is szegény parasztok, esetleg zsellérek voltak
Fotó: Bella Huba

A berendezés is a múltat idézi.

A tájház létrehozásakor kikérték a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársa, dr. Petánovics Katalin néprajzkutató véleményét a berendezéséről, berendezhetőségéről. Ő úgy nyilatkozott, hogy a házban akkor megtalálható tárgyak, amelyek között régiek és viszonylag újak is voltak, jól szemléltetik egy szegényparaszti család életét, és alkalmasak arra, hogy hűen bemutassák az egykori falusi életet, egészen a közelmúltig.

Zalaszántót kisparaszti gazdálkodás jellemezte, annak ellenére, hogy egykor mezővárosként tartották nyilván.

– Településünk központi helyen volt, mezővárosi ranggal rendelkezett, és az emberek túlnyomó többsége mezőgazdaságból élt. Volt aki zöldségtermesztésből, mások szántóföldet műveltek – gabonát termeltek – és állatokat tartottak, általában vegyesen.

De Zalaszántón a gyümölcstermesztésnek mindig kiemelt szerepe volt.

Csakhogy amint telt-múlt az idő, egyre fogyatkoztak a faluban a gazdálkodók. Egyrészt megváltoztak a termelési körülmények, másrészt pedig sokakat vonzott az idegenforgalom. A Balaton és az üdülővárosok közelsége miatt egyre többen helyezkedtek el a vendéglátásban. Azonkívül kialakultak a nagygazdaságok, ma már azok termelik a termények túlnyomó részét. Ma elsősorban a növénytermesztés jellemző Zalaszántón, és bár van néhány állattenyésztő is ná­lunk, de ők mára rit­kaságszámba men­nek. A zártkertek művelése is háttérbe szorult, meglehető­sen sok a parlagon hagyott terület.

Dézsi Attila: azt szeretnénk, hogy a zalaszántói tájháznak ne csak múltja, hanem jövője is legyen
Fotó: Bella Huba
Szerencsére egyre több fiatal akad, akik ha nem is nagy méretekben, de belevágnak a háztáji gazdálkodásba. Ez leginkább azt jelenti, hogy saját maguk vagy a szélesebb család számára termelik az általuk rendszeresen fogyasztott zöldségféléket, amit esetleg napi használatra feldolgoznak.

Ennek is örülünk, hiszen ez megalapozhatja, hogy később az ő gyermekeik is folytassák a mezőgazdasági termelést .

Dézsi Attila szerint ugyanezért lényeges, hogy a legkisebbek is megismerhessék az egykori paraszti életet, amiben a boldoguláshoz példamutató szorgalmukon és kitartásukon kívül sok jól használható praktikát is generációról generációra továbbadtak az emberek.

– Az utóbbi években azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok és a gyerekek többsége nem ismeri a mezőgazdaságot. Nem tudják, hogyan termel, milyen eszközöket kell használni a termeléshez, és hogy mit mikor kell elvégezni. Ennek nyilván az is oka, hogy a legtöbb élelmiszert, mind a frisseket, mind a feldolgozottakat, készen kapják az áruházakban, vagyis nem kényszerülnek rá a termelésre.

Ugyanakkor egyre többen rájönnek, hogy amit saját maguk termelnek, az sokkal finomabb és egészségesebb lehet a bolti árunál. Ők kiskertet építenek maguknak.

Annak idején ez szinte minden családnál így volt. A mostani tájház egykori lakói is gazdálkodtak, a zöldségeket megtermelték maguknak, azonkívül szárnyasokat, tyúkot, kacsát, libát és disznót is tartottak, amiről a ház mögött álló ólak és más melléképületek tanúskodnak. A telek végében kaszáló volt, amin megtermett az állatok etetéséhez szük­séges takarmány. Mindezt a kis nyári konyhában dolgozták fel, a kamrában pedig egész évre elegendőt tudtak tárolni belőlük egy kisebb család számára. A zalaszántói tájházban egyébként legfeljebb 4–5 fős család lakhatott.

A sározott padozatú épületbe belépve először egy kis előtérbe érünk, amiből három ajtó nyílik. Balra van az éléskamra, szemben a konyha, jobbra pedig a szoba található.

A tájház a zalai és helyi hagyományokat őrzi, ahol nem volt jellemző külön tisztaszoba építése.

A szoba, ahol a közösségi élet zajlott
Fotó: Bella Huba
Vagyis a szoba nem volt zárt, és nem sorakoztak benne egymáson a párnák és a dunnák. Talán az épület mérete miatt is alakult úgy, hogy a család az egész épületet használta, hiszen csak a konyhában nem fértek volna el mindannyian. Így a szobát is folyamatosan használták, tulajdonképpen ott zajlott a családi élet. A berendezés jól mutatja, milyen egyszerűen éltek a lakók. A szobában megtalálhatók a napi használati eszközök, az iratok, vannak fotók, és a falon persze faragott feszület is van. Úgy gondolom, érdemes mindent alaposan átnézni, és közben átgondolni, hogy az egykori élet mennyire különbözik a maitól. Ezt a tájház egész berendezése bizonyítja.

A zalaszántói épületben állatokat is tartottak egy ideig, még azután is, amikor tájházzá vált.

– Ez élővé tette az épületet. A látogatók megtekintették az állattartási körülményeket és megismerhették az azzal kapcsolatos feladatokat. Sajnos ez egyelőre megszűnt, de nem tettünk le róla, hogy újra beindítsuk, csak ehhez külső forrást kell szereznünk. Ugyancsak pályázati forrásból szeretnénk felújításokat végezni az épületen. Ez nagyon fontos, hiszen régi házról van szó, amin mindig akad javítanivaló. Amennyiben sikerül felújítanunk, akkor még több rendezvényt tudunk szervezni a tájházban, és akkor még több embernek tudjuk bemutatni múltunkat, értékeinket. Ez a fő célunk. Azt akarjuk, hogy a zalaszántói tájháznak ne csak múltja, hanem jövője is legyen, és mindent megteszünk érte.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2021/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Más, mint a többi - újszerű mikulásvirág

Alig múltak el az ünnepek, a Dümmen Orange már a következő karácsonyra készül. A J’Adore nevű mikulásvirág-család növényei tökéletes formájukkal, kompakt növekedésükkel és a fellevelek mutatós színével hívják fel magukra a figyelmet.

Segítséget kérnek a méhek és a gazdák nevében

Európai polgári kezdeményezés indult az „életigenlő, beporzóbarát mezőgazdaság” érdekében. A szervezők szerint most kell rávenni az Európai Uniót, hogy csak olyan mezőgazdaságot támogasson, ami megvédi a méheket. Ennek érdekében nemzetközi petíciót indítottak és kérik, minél többen írják azt alá.

A kertészkedők tovább élnek - egy kis növényalkímia...

A hosszú élet „ritka”, de sokan, sokszor kutatták a hosszú élet titkát. És ebben a növények gyakran szerepet kaptak, ami nem véletlen: sok közülük gyógyhatású, másrészt a táplálkozás milyensége nagyban befolyásolja az egészségi állapotot. A szanatóriumoknak általában nagy kertje van, a műtősök ruhája pedig zöld: mindnek köze van a növényekhez, és az egészséghez...

Jeles napoktól a szokások átalakulásáig

Az évezredek során a földművelő közösségekben az emberek életét meghatározta a hagyományokhoz való ragaszkodás, amelyek közül némelyeket ősi kultúrák rítusaiból örököltek, és amiket életterük környezeti adottságaihoz, a Kárpát-medencében pedig az időközben kialakult keresztény egyházi szokásrendhez is hozzáigazítottak a különböző népek.

Egyszerre vadászetikai és vadgazdálkodási kérdés az éjjellátók használata

Mint előző cikkünkben részleteztük, az optikai eszközök napjainkra elengedhetetlen feltételei lettek a vadászatnak. Az évtizedek során folyamatosan begyűrűző technikai eszközök, és azok rohamos fejlődése megkönnyítették és eredményesebbé tették a vadászatot. Ugyanakkor számos etikai kérdést is felvetnek, kettéosztják a vadásztársadalmat, különösen az éjjellátó eszközök kapcsán.

"Gyűrött rózsával" influenza ellen - Cistus incanus

Az influenza, és a felsőlégúti megbetegedések ellen ismét szolgálatra jelentkezik egy régi szövetségesünk a Cistus incanus. Mivel a hétköznapi kórokozók ellen éppoly sikeresen veszi fel az harcot, mint a komplikáltabb esetekkel szemben, ezért a közelmúltban szintén hozzá fordultak a kutatók a jelenlegi járványhelyzetre megoldást keresve.

Szőlőtermesztés: itthon is hasznos dél-amerikai tapasztalatok

A klímaváltozás szőlőtermesztésre gyakorolt hatása az egyik legdivatosabb téma manapság, sokan szeretnek róla nyilatkozni. Mi, akik a trópuson dolgoztunk Dél-Amerikában, és még ma is kapcsolatban vagyunk az ottani munkatársakkal, kissé másként látjuk a kérdést, mint azt Magyarországon kezelik.

Beengedik az idénymunkásokat

A világjárványból eredő súlyos munkaerőhiány miatt Ausztráliában számos gyümölcstermesztő kénytelen volt az ültetvényen hagyni a termést, vagy a betakarítás után megsemmisíteni.

Grow21: Együtt ültethetjük el a fenntartható jövő magjait

A vadonatúj virág- és zöldségkertészeti és tájkertészeti virtuális esemény a Kekkilä-BVB, Európa egyik vezető kertészeti cége támogatásával valósulhat meg. A fesztiválra a rendezők meghívnak mindenkit, hogy megvitassák, hogyan állhat fenntarthatóbb növekedési pályára a zöld ágazat.

Drónok a növényvédelemben - miként használhatjuk őket?

Az innováció alapvetően meghatározza a mezőgazdaság jövőjét is. A drónok már jó ideje segítik a monitorozást, információgyűjtést és remélhetően nemsokára lehetőség nyílik arra, hogy permetezhessünk is velük. A drónok használatához kapcsolódó új szabályozást, azaz a pilóta nélküli légi járművek üzemelésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló javaslatot a Parlament decemberben elfogadta.